Keményebben lépnek fel a felelőtlen kutyatartók ellen Királyhelmecen

A Tőkterebesi és a Nagymiháyi járásokban jelenleg csupán Nagymihályban, Tőketerebesen és Nagykaposon működik olyan menhely, amely képes kóbor állatok befogadására is. Ezek a telephelyek naponta fogadnak újabb állatokat, de már régóta túlterheltek. Számos településnek – köztük Királyhelmecnek – nincs saját menhelye, így más városokkal vagy civil szervezetekkel kénytelenek együttműködni. A probléma az elmúlt hónapokban egyre súlyosabbá vált, így az önkormányzat a nagykaposi menhellyel kötött szerződést a kóbor kutyák elszállítására. Pataky Károly, Királyhelmec polgármestere szerint a helyzet csak részben javult. 

„Már az év elején felhívtuk a lakosok figyelmét arra, hogy a kóbor kutyák komoly problémákat okoznak a városban. Bár azóta a városi rendőrök és a menhely munkatársai rendszeresen végzik az állatok befogását, alapvető változást nem sikerült elérnünk. A legnagyobb problémát továbbra is a felelőtlen kutyatartók jelentik, akik nem teljesítik törvényes kötelezettségeiket – nem csippeltetik, nem oltatják, nem regisztrálják, és nem zárják el biztonságosan a kutyáikat” 

– közölte Pataky Károly, hozzátéve, hogy tudomása szerint olyan gazdák is akadnak a városukban, akik ismételten bírságot kaptak emiatt, de egyikük sem fizette be azt. 

„Ezért az önkormányzat vezetésével azt a döntést hoztuk, hogy a jövőben szigorúbban fogunk eljárni, és szükség esetén végrehajtással hajtjuk be a bírságokat” 

– tette hozzá Pataky Károly.

Szerteágazó problémák 

Nemcsak a felelőtlen gazdák, hanem a kóbor kutyák és macskák ellenőrizetlen szaporodása is hozzájárul ahhoz, hogy évről évre nő az utcákon csavargó állatok száma. Sok állat nincs beoltva, csippelve vagy ivartalanítva, és a falvak csak ritkán ellenőrzik a szabályok betartását. 

„A gazdák gyakran nem tudják megfizetni az állatorvosi ellátást, és ha megszületnek a kölykök, egyszerűen kidobják őket” 

– mondta lapunknak az egyik, neve elhallgatását kérő menhely önkéntese. 

A problémát súlyosbítja a pénzhiány is. Az önkormányzatok csak minimális támogatást kapnak az állatmentésre, a menhelyek nagy része pedig kizárólag önkéntes munkából és adományokból tartja fenn magát. Sok település nem engedheti meg magának az ivartalanítási programok finanszírozását, pedig hosszú távon ezek csökkentenék a kóbor állatok számát és a költségeket is.

A Segítség a kelet-szlovákiai kutyáknak (Pomoc psíkom na východnom Slovensku) és az Állatszabadság (Sloboda zvierat) civil szervezetek azt tervezik, hogy tevékenységüket a kisebb városokra is kiterjesztik, és új karanténállomásokat hoznak létre. 

Céljuk nemcsak az állatok megmentése, hanem a lakosság szemléletének formálása is – felvilágosítással, ivartalanítási programokkal és a felelős állattartás támogatásával. Amíg azonban ezek a projektek nem valósulnak meg, a túlzsúfoltság és a forráshiány továbbra is fejfájást okoz a menhelyek működtetőinek.