Kárpótolni kellene a deportáltakat

Schmitt Pál, Duray Miklós és Nemes Andrásné, a Kecskés László Társaság elnöke (jobbról balra) is elismeréssel adózott Nagy János munkája előttVas Gyula felvételeA rendezvénysorozat tulajdonképpen már pénteken kezdetét vette, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában megtekinthető, Magyar Kálvária 1945-1948 című történeti kiállítás ünnepélyes megnyitójával. Az idei találkozó díszvendége Udvard község volt; kultúrműsorukat a Klapka téren és a Monostori Erődben adták elő.

Érdekes és tanulságos volt a hazai és magyarországi történészek, jogászok, politikusok kötetlen kerekasztal-beszélgetése a Tiszti Pavilonban. A beszélgetést vezető Szarka László, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója rámutatott: a háború utáni csehszlovák hatalom sem a kitelepítésekkel, sem az erőszakos reszlovakizációval nem érte el célját. Nem sikerült nemzetállamot kialakítania, hiszen annak a mintegy 400 ezer magyarnak a túlnyomó többsége, aki kényszerből szlováknak vallotta magát, amint lehetett, visszatért nemzetiségéhez, anyanyelvéhez. Angyal Béla helytörténész szerint a kárpótlás kérdését elsőként a Csehországba deportáltak esetében kellene rendezni. Hiszen az akkori hatalom még a saját maga alkotta jogszabályokat, rendeleteket sem tartotta be, amikor kisgyerekeket, terhes nőket és öregeket is bevagonírozott. Ezektől a sokat szenvedett emberektől a mai napig még csak bocsánatot sem kért senki. Duray Miklós parlamenti képviselő felelevenítette az első kárpótlási törvény születését a Szövetségi Gyűlésben, 1991-ben, amikor is először ütközött komoly ellenállásba a magyar képviselők egy csoportjának kezdeményezése, akik azt szorgalmazták, hogy a kárpótlással 1945. május 8-áig, tehát a háború befejeztéig kell visszanyúlni. „Akkor az egyik képviselőtársam azt mondta: ha visszamennénk eddig a dátumig, akkor összeomolna az egész csehszlovák jogrendszer – emlékezett vissza Duray. – Sajnos ez a szemlélet és jogalkotási mód érvényes a mai napig a szlovák politikára.”

Délután a Monostori Erődben folytatódott a megemlékezés. Az emlékműavatás szónoka Schmitt Pál, az Európai Parlament képviselője, a Fidesz alelnöke volt, aki Orbán Viktor exminiszterelnök üdvözletével érkezett. Beszédében az emlékezés fontosságát hangsúlyozta, de utalt arra is, hogy a beneši dekrétumok szégyenfoltja a mai napig Európán ragadt. Sokak szemébe csalt könnyeket Fülöp István megható beszámolója, akit nyolcévesen, hét testvérével együtt 1947 januárjában deportáltak Csehországba. A találkozó főszervezője a Kecskés László Társaság volt, védnökei pedig Bastrnák Tibor Komárom, valamint Zatykó János, Dél-Komárom polgármestere.