Károly a Károly-kilátónál, barangolás a Bagolyvárnál (BARANGOLÓ)

kilatokaroly
Komárom/Sopron |

Május végével már szinte mindenki megtervezte a nyári kirándulásokat, azonban akadhatnak olyan hosszú hétvégék, amik szabadon tengődnek még a naptárban. Nálunk sok ilyen szabad hétvége volt egy időben, s a Google-térképet görgetve vadásztuk azokat a helyeket, ahová úgy gondoltuk, érdemes elmennünk.

Komáromból Sopron meglehetősen könnyen megközelíthető. Voltunk már ott autóval és vonattal is. Nagyon szeretjük a várost, kiváló a hangulata, egy igazi hosszú hétvégés barangolózóna. Természetesen az első alkalommal az ember még idegenkedik, folyamatosan a térképet bámulja, keresi a látnivalókat, a nevezetességeket. Nem lehet mindent egy oldalon elmesélni, de a Bagolyvár története megbabonázott, főleg, hogy az építő fia vezetett körbe minket.

Bagolyvár, avagy a Taródi-vár

Szeretek úgy kirándulni, hogy csak megnézem a térképen, oda megyek, s mit sem tudok igazán a helyszínről. Ilyenkor átjár a meglepetés ereje, ami olykor csalódást hoz magával, de ez a Taródi-várnál egyáltalán nem volt jelen. A GPS szűk utcákon keresztül vezetett Felsőlövérek városrészbe, a gyümölcsösök alatt. Egyáltalán nem volt „vár” hangulata a terepnek, el is mentünk mellette elsőre, a fenyőfák szépen elbújtatták az építményt.

A várba belépve nem igazán tudtam eldönteni, hogy most „mi is történik pontosan”. A várlátogatások során megszoktam, hogy egy igazán nagy építményt kell körbejárni, hatalmas termekkel és kiállításokkal, viszont a Taródi-vár egy teljesen más hely, egy vár, ami ház. Ekkor még teljesen vakon voltam, így nagy érdeklődéssel vettem kezembe a prospektust, s örömmel fogadtam az idegenvezetést, a történeteket a vár „születéséről”.

tarodi1

Taródi István emléke

A vár építője, idősebb Taródi István 1925-ben született és 2010 februárjában, 85 éves korában hunyt el. 1945-ben, szülei telkén kezdte építeni első várát, ez egy nyolc méter magas favár volt, amit használt faanyagokból állított össze. Az építkezést 1946-ban fejezte be, amikor megnősült. 1951. május elsején vásárolta meg azt az ingatlant, amin most a vára áll, és hamarosan átköltöztette rá a favárat. Az építményt felkockázott hulladékdeszkákból készített zsindellyel fedte be.

Az 1950-es évek végétől, majd főleg a hatvanas években több nagy, országjáró kerékpártúrára indult, a leghosszabb túrája 1500 kilométeres volt. Fő céljuk a várak megtekintése, a középkori várépítészet tanulmányozása volt. 

Taródi 1959 őszén döntött úgy, hogy a favárat kővárral váltja fel, és még a télen kiásta a lakórész alapjait. Ettől fogva évekig reggel ötkor már ott volt a várnál, hogy előkészítse az aznapi munkát, majd a hivatalos munkaidő után folytatta az építkezést úgy, hogy csak este 9-10 körül ért haza. 1962-ben nézte meg a somoskői várat, és ekkor döntötte el, hogy ő is olyan várat akar, aminek kerek tornyai vannak. A lakórész felépítése után élete valamivel egyszerűbb lett, mert kiköltözött a várba. A várba különböző becslések szerint mintegy 150–200 vasúti kocsira való követ épített be – döntően egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel.

Van, aki villákat, s van, aki várakat

A vár teljesen magával ragadott. Minden építőelemében éreztem azt a munkát, amit Taródi beletett. Joggal nevezhetjük életműnek, bár ezeknek megvolt az ára is. A legmagasabb torony húsz méter, az alapterület 4300 m2, az előkertet örökzöld növények élik be. Manapság már a villák ekkorák, a várak között valószínűleg az egyik legkisebb. A vár a család tulajdonában van, múzeumként működtetik, s várják a látogatókat. Fontos megjegyezni, hogy nem egynapos, s nem is háromórás barangolás a vár körbejárása, jóval rövidebb program, de annál meghatóbb. 

Míg eddig a váraknál a nagy történelemről olvastunk, királyokról, csatákról és ütközetekről szereztünk új ismereteket, addig itt egy ember küzdelmével szembesülünk, aki megvalósította az álmát, azaz felépítette saját várát a második világháborút követően. S ha már vár, akkor várfürdő is került az építménybe, ami külön egy zseniális megvalósítás a modern technológia és a régi építészeti stílus keresztmetszetében. Teljesen más érzés egy olyan várban járni, ahol még nem is olyan rég éltek, építettek és munkálkodtak, mint olyanban, ami már régóta csak műemlék.

tarodi2

Károlyt a kilátóhoz

Mivel a Taródi-vár egy rövid program (de kötelező, ha arra járunk), így bőven lehetőségünk válogatni a különböző helyszínekből, ahol újabb élményeket gyűjthetünk. Vehetjük az irányt a belváros felé, útba ejtve a Lenck-villát, s célállomásunk a Tűztorony is lehet, azonban elindulhat a tanösvények és kilátók felé, ami kézenfekvő a gyümölcsösöktől. 

S mi is lehetne megfogóbb egy Károlynak? Hát a Károly-kilátó! Autóval könnyedén megközelíthető, kellemes három kilométeres sétával értem el a célt aszfaltos úton.

A Károly-magaslatot és a rajta emelt kilátót Romwalter Károly soproni nyomdászról nevezték el. Ahogy sétálok felfelé, egyre jobban népesedik be a terület, egy igazi „családi” központ. A kilátó körül tájékoztató táblákat helyeztek el a Soproni Tájvédelmi Körzet értékeiről. Fajátszótér és büfé is szolgálja az idelátogatókat, s betérhetünk a Kőhalmy Vadászati Múzeumba is. A Winkler Oszkár által tervezett, 23 méteres kilátó azonban nem csak egy puszta lépcső a magasba. Jegyváltás után „meglepetés” kiállítások fogadtak. Természetesen csak azért volt meglepetés, mert ide is „vakon” érkeztem, csak kiválasztottam név alapján a térképen.

Az első emeleten egy kiállítás mutatja be Kitaibel Pál, Gombocz Endre és Kárpáti Zoltán botanikus munkásságát. A második emeleten pedig Roth Gyula és Csapody István munkásságáról szóló állandó emlékkiállítás fogadja a látogatókat.

 

Károly-kilátó

Térképpel a magasban

Mindig azt mondták nekem, hogy mások hibájából tanuljunk, így én azt tanácsolom az ide érkezőknek, hogy a Google-térképet mindenképp töltsék le offline, mert nekem nem volt fenn térerőm. Ez azért lett volna számomra érdekes a magasban, hogy tudjam, épp mit nézek a távolban, hisz számomra idegen terepen voltam. Utólagosan tudtam meg, hogy délkeleti irányban a Harkai-csúcs, Kópháza és Nagycenk, nyugati és déli irányban pedig a Soproni-hegység vonulatai emelkednek. A Rax és Schneeberg hófödte csúcsairól lemaradtunk, azonban kristálytiszta időben lehet látni ezeket is.

karoly2
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?