Juraj Meliš vallomása a korról és a tiltólistára került alkotókról

Városnézésre invitáló térkép

Az augusztus 27-ig megtekinthető születésnapi kiállításon, melynek kurátora Helena Markusková, a Zmeták Ernő Galéria igazgatója, egy olyan térkép látható, amely alapján a járási székhelyre látogathatók felkereshetik és megtekinthetik a szerző városban található monumentális köztéri alkotásait.

Például a vasútállomás épületénél lévő, nyilakat, száguldó madarakat ábrázoló vasúti emblémát, valamint a közeli bérházaknál található, travertinbe vésett, asztalt körülülő családot ábrázoló szoborcsoportot, továbbá az állatorvosi rendelőintézet épületét díszítő alkotást. A magyar lakosok számára ismert a Csemadok-székháznál lévő műve, a Czuczor Gergely papköltőt ábrázoló mellszobor. Az előtanulmányokhoz készített képzőművészeti alkotások láthatók a kiállításon. Helena Markusková elmondta, igyekeztek új összefüggésekben bemutatni Juraj Meliš munkásságát. „A kiállítás anyaga eseményekben gazdag korszakot vizsgál, a művész tanulóéveitől kezdve a totalitárius rendszer végéig. Ifjúkori művei, szobrászati kísérleteit tartalmazó jelentős albumai, valamint idáig mellőzött monumentális művei vázolják a pályafutását. Korai rajzait, tanulmányait és szobrait mutatjuk be, valamint tanára, Jozef Kostka hatása alatt formálódó szemléletét – egészen az emblematikus konceptuális projektekig és a közterületeken álló monumentális művekig“ – tájékoztatott Markusková.

Izgalmas adalékok, kulisszatitkok

A nyári tárlaton érdekes kulisszatitkokat tudhatunk meg a jelentős magyar hazafi, papköltő és nyelvész, Czuczor Gergely szobráról, ahol annyian és oly sokszor róttuk le tiszteletünket. „Egy 1849-es sírkő-maradványából faragta ki, utalva Czuczor Gergely forradalmi múltjára. Személyiségének esszenciális jegyeit ragadta meg – szabályos arcvonásait, magas homlokát, jövőbe révedő tekintetét, a görög kuroszok archaikus mosolyára emlékeztető mosolyát – s szívén nyugvó, jobb kezének jelszerű gesztusát“ – mondta Helena Markusková.

Ugyanakkor azt is megtudhatják a látogatók, milyen motívumra készült a főtérről eltávolított hősök szobra. „A felszabadítókat köszöntők élethűen megmintázott csoportja helyett, három célba érő atléta radikálisan leegyszerűsített alakját választotta az alkotó. Az antik hagyomány alapján, az atléták alakját aktként, különféle mozgásfázisokban ábrázolta, hangsúlyozva testük kubista szerkezetét, s a győzelem eufórikus gesztusát. Időtlen, egyetemes érvényű, a győzelem örömteli pillanatát kifejező szoborcsoportot alkotott, amely a Ľubomír Brezina építész által tervezett betonoszlopokon állt, tökéletes összhangban a tér épületeivel“ – tudtuk meg a kurátortól.

Tisztelgés a disznók előtt

A Zmeták Ernő Galéria udvarán található a szobrászművész 1972-74 között készült monumentális alkotása, amelyet a verebélyi Sertéstenyésztő Nagyüzemnek készített. „A haszonállatok életciklusát dolgozta fel benne, a megtermékenyítéstől a levágásig. A végleges változaton, az oszlopszerű talapzaton – öt kismalac és egy koca radikálisan leegyszerűsített feje látható – fölöttük az ellentétes irányú nyilakkal. Ironikus társadalom-kritikus humorában nemcsak a korról vallott, hanem a tiltott művészek helyzetéről is. Akik kizárólag olyan megrendelésekhez jutottak, amelyekre a rendszer által kegyelt művészek nem tartottak igényt“ – jellemezte a szobrot Helena Markusková. A rendszerváltást követően privatizálták az üzemet, az alkotás 2010-ben az érsekújvári galériába került, egy évre rá állították fel az udvaron.

Idea és Help ciklusok

Juraj Meliš bemutatása nem lehetséges anélkül, hogy ne térjünk ki a konceptuális projektjeit tartalmazó albumaira, kiemelve kísérletező korszakát. A Help alkotások 1975 – 1978 között, az Ideotéka humanitatis ciklus 1975 – 1978, az Idea ciklus 1979 – 1982 között készült. „Ofszet vagy szerigráfia változataikat kiállításokra küldte, szerte a nagyvilágba, és a rá olyannyira jellemző nyomatékossággal adott életjelt a vasfüggöny mögötti világról” – nyugtázta Helena Markusková, aki fontosnak tartotta kiemelni, hogy a tiltott, nem hivatalos, illetve a nyilvános térség határain egyensúlyoztak a művészek a normalizáció idején, megőrizve nézeteik integritását. A kiállítás megnyitóján a kurátor a következőképpen jellemezte az idea ciklust. „A sorozatban felvonuló IDEÁk arról vallanak, hogy mit jelentett a fogalom – a humanizmus, szabadság és egyenlőség eszméjét frázisként ismételgető ideológiai diktatúra idején. Az 1990 – 2009-es években a reform-tanárok közé tartozott, akik alapvetően meghatározták a következő művésznemzedék szemléletét.

Visszatekintve a normalizáció ellentmondásos és jellemromboló éveire, 1991-es székfoglaló beszédében így jellemezte a kort:

“Követelem, hogy az alapvető igazságok tőmondatban legyenek kimondva! Éreztem, hogy helyettem senki nem csinál meg semmit... és nem ment fel semmi. ... jönnek majd mások, és nem fogják kérdezni... hogyan is volt, nem fognak sajnálkozni, ...hogy nem volt szabad... nem lesznek tekintettel arra, ...hogy nem lehetett... Csak az lesz, ami elkészült, csak az, ami megmaradt, csak az... csak Az!“