Jobb szlovákoktatást szeretnének elérni – a Közép-európai Tanulmányok Kara tiszta vizet öntene a pohárba

A projekt – és az ettől független más kezdeményezések – tanulságait egynapos műhelymunka keretében vitatták meg a nyitrai egyetem épületében kedden.

Ami a Közép-európai Tanulmányok Kara kutatócsoportját illeti, 2024 óta dolgozik a projekten, amelynek címe: A leendő szlováknyelv- és irodalomtanárok felkészítése a magyar tannyelvű iskolákban végzett tanítási gyakorlatra. Az ehhez szükséges forrásokat az oktatási, kutatási, fejlesztési és ifjúsági minisztérium pályázatán nyerték el, amely az Európai Unió Helyreállítási Terve keretében valósul meg. A csoportban a nyitrai egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatói is részt vesznek, ugyanis a szlováktanárokat ők képzik – míg a projektgazda egyetemi karon tanulnak a magyar nyelvű óvodapedagógusok és tanítók.

Végre adatok alapján lehet beszélni a szlovák nyelv oktatásáról

A keddi műhelymunka során Szekeres László dékán köszöntője után a nyitrai csoport részéről – annak vezetője, Vančo Ildikó moderálása mellett – négy előadó számolt be a projekt részeredményeiről és jelenlegi állásáról.

Oros Bugár Anna az alsó tagozatos kutatás tanulságait összegezte. Ezekből egyrészt kiderült, hogy óriási területi egyenlőtlenségek vannak az iskolák között: így egy pozsonyi intézményben sokkal mélyebb az alsó tagozatosok szlováktudása, mint az ország középső részén. A differencia társadalmilag is megvan, hiszen a roma gyerekek tudásának színvonala még alacsonyabb a többiekéhez képest. 

A kutatás révén adatokkal lehet megcáfolni azt, hogy a magyar kisiskolások eleve idegenkednek a szlovák nyelvtől. 

A reprezentatív felmérés azt mutatja, hogy e nyelv tanulásának érzelmi megítélése elsőben még egyértelműen pozitív, majd pedig egyenletesen csökken egészen az ötödik osztályig. Ettől függetlenül azonban minden évfolyam diákjai azt gondolják, hogy hasznos és értelmes dolog szlovákul tudni. 

A szakemberek szerint a nyelvpedagógia a pozitív tanórai élmények és sikerélmények biztosításával el tudná érni, hogy megváltozzon a tanulók érzelmi attitűdje is.

A műhelymunkán mindvégig jelen levő Petőcz Kálmán, az oktatási minisztérium Nemzetiségi és Inkluzív Oktatás Főosztályának vezetője ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: 

a nyitrai kutatás egyik legfőbb érdeme az, hogy pontos adatokkal és helyzetképpel „demitologizálja” a szlovák nyelv oktatásáról élő sztereotípiákat.

A kutatócsoport részéről Ján Gallik és Michal Krauter a már futó és a projekt eredményeire épített „kísérleti” egyetemi kurzusokat mutatta be, míg Patrik Petráš a felső tagozatos diákok körében végzett felmérésről számolt be. Utóbbi többek között kiemelte, hogy a szlováknyelv-oktatás sikerességének komoly löketet adhat, ha a pedagógusok esztétikai élményt jelentő szépirodalmi szövegeken (konkrétan Daniel Hevier egy versét említette) keresztül végzik a munkájukat.

Csoportos ötletelés

A nyitrai szervezők arra törekedtek, hogy a műhelymunka ne pusztán a saját projektjükről szóljon. Más intézmények és kezdeményezések képviselőit is meghívták, hogy ekképp egy csoportos „ötletelés” és tapasztalatmegosztás alakuljon ki. Sýkora-Hernády Katalin a Selye János Egyetem hasonló projektjéről számolt be, míg Huber Máté, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa az idegennyelv-tanárok felkészítésének gyakorlati tapasztalatait összegezte.

Emellett szó volt még az Élő képek (Živé obrázky) és a Szlovákul játékosan (Po slovensky hravo) tankönyvcsaládokról is, amelyekről készítőik, Skabela Rózsa és Bakos Adrienn adtak elő. Végül a Cseregyerek programot működtető Végh Orsolya számolt be a tapasztalatairól háromgyerekes szülőként.

A nyitrai műhelymunkával, a projekttel, illetve az ott elhangzott előadásokkal és vitákkal bővebben foglalkozunk majd a jövő héten lapunk Szalon rovatában.