Itáliai mester ecsetvonásai a templom falán

A Morda hegy oldalában, a Búr patak mellé telepedett község fölé magasodva áll egy kivéte-lesen szép templom. Bent pá-ratlan szépségű freskók, olasz mesterek munkái. Százd község templomát Szent Miklósnak szentelték.

Százd (Sazdice)

A templom keletkezését 1330 tájára teszik a kutatók, de azt megelőzően is állt már itt szakrális épület, az egyik forrás szerint a vizitációs jegyzőkönyvek már 1115-ben, 1200-ban és 1222-ben is jegyzik Százd templomépületét.

Azok a régi idők

A Szent Norbert alapította premontrei rend még a 13. század elején rendházat épített itt, a Morda hegy oldalában. A falu első említése is ebből az időszakból való, 1261-ben a terra Zazd nevet jegyezték fel. Jelentése a százas számhoz, valószínűleg birtokmérethez vagy a léptékhez kapcsolható. A premontrei atyák valószínűleg a közeli, 1237-ben alapított ipolysági kolostorból kerültek ide, a Búr patak völgyébe. Egykori lakhelyük nyomait a 19. században elvégzett tereprendezési és templomfelújítási munkálatokkor találták meg, a mai templomtól északkeleti irányba elterülő, mintegy egyhektárnyi területen lehetett a kolostor, melynek temploma, ez a kora gótikus kis műremek figyelmet érdemel. Elsősorban azért, mert rendkívül jó állapotban megmaradtak a kora gótikára jellemző egyenes záródású szentélyen a keskeny, szinte lőrésszerű boltíves apró ablakok, a déli oldal egykori gót stílusú íves bejárata, a benti diadalív csúcsíves formája, valamint a stílusra jellemző támpillérek a kvadratikus alaprajzú épületrészek sarkain. De azért is, mert egy ritka jelenség nyomait őrizték meg a templom falai, mégpedig egy megkezdett, ám be nem fejezett freskó kifestését, amelyet valamikor a 14. század hetvenes éveiben kezdett el egy nagy tehetségű, egyedi vonalkezelésű és magas színvonalon dolgozó templomfestő itáliai művész. A diadalív tizenkét apostola és Krisztus arca, valamint Assisi Szent Ferenc stigmatizációjának ábrázolása mellett a déli falon előrajzolt freskók nyomát tárták fel, sajnos azt már soha nem tudjuk meg, miért nem fejezte be ezt a munkát az itáliai mester.

Ki festhette a freskókat?

Máig megválaszolatlan a kérdés, hogy ki festette a százdi templom faliképeit. A korábbi kutatások azt feltételezték, hogy a firenzei Nicola di Tomasso, az esztergomi várkápolna freskófestőjének keze munkáját őrzi a templom. Egy másik feltételezés szerint bizonyos Masolino, a híres Giovanni Di Milano nevű mester tanítványa készíthette a képeket. A legújabb művészettörténeti elmélet szerint azonban a százdi templomban fennmaradt freskók még az esztergomi várkápolnában található falfestményeknél is mesteribb ecsetkezeléssel, szebb és pontosabb ábrázolásmóddal készültek. A szakemberek hajlanak arra, hogy a mester Lombardiából származik, ahol a százdihoz hasonló díszítésű falfestmények találhatók a vidék több templomában, de a festő nevét egyelőre nem sikerült azonosítani. A freskók megrendelőjének nevét azonban talán mégis meg lehetne határozni. Károly Róbert bizonyos vallon származású Gekmin vagy másképpen Gyekmen mester udvari gyógyszerészének adományozta ugyanis Százdot, a tudós férfiú később Nagy Lajost is szolgálta. Birtokutódja pedig Gekmin fiának, Lászlónak a halála után egy Szerecsen Jakab nevű férfi volt, aki előbb szintén udvari gyógyszerész volt, majd a király bizalmát élvezve elnyerte a kamaraispáni rangot, és ő az, aki arról híres, hogy rendkívüli befolyása révén Nagy Lajos uralkodásának idején a királyi pénzverde a magyar pénzverés történetében egyedülálló szerecsenfejes dénárt vert, királyi engedéllyel. Szerecsen Jakabot a források itáliai, padovai származásúként jelölik, úgyhogy a lombardiai festő iderendelése és megbízása a templom kifestésével logikus lehet. Azt sem lehet kizárni, hogy Szerecsen Jakab, a templom donátora Százdon lehet eltemetve. A ritka szép kis templom felújítás alatt áll, de szolgálja a közösséget, és remélhetőleg hamarosan eredeti szépségében fog pompázni.