Ismét élettel telt meg Rimaszombat Fő tere a Fraj fesztiválnak köszönhetően

A Fraj fesztivál az aktív fiatalok ünnepe, akik nem mondanak le egy olyan városról sem, mint Rimaszombat, amely időnként a kulturális élet perifériáján érezheti magát. Lelkesedésüknek és elhivatottságuknak köszönhetően a város két napra a művészet, a zene, a film, a színház, a workshopok és a nyilvános beszélgetések pezsgő terévé alakult.

Mindez annak ellenére történt így, hogy idén sokáig kérdéses volt a fesztivál megrendezése. A Fraj ugyanis támogatás nélkül maradt, miután a Művészeti Alap tanácsa elutasította a 2025-ös évadra benyújtott pályázatukat. A szervezők ennek ellenére nem hátráltak meg, és önerőből, illetve alternatív forrásokból megvalósították az eseményt.

Kiállítások, koncertek, filmbemutatók

A fesztivál idén is rendkívül gazdag programmal várta a vendégeket: míg este a szlovák könnyűzenei élet ismert zenekarai szórakoztatták a megjelenteket (Chiki Liki Tu-A, Ovarius, Zandome stb.), napközben művészeti kiállítások, táncházak, filmvetítések és gyermekporgramok várták az érdeklődőket.

Sor került például a rimaszombatban forgatott DVOiKA OUCE című mockumentary bemutatójára is, mely a konspirációs teóriák egyénre gyakorolt hatását mutatja be. A rimaszombati Peter Pavlík filmje (melyben ő alakítja a főszerepet is) zajos sikert aratott, a vetítés után pedig a nézők beszélgethettek a film szereplőivel is.

A fesztivál keretében tartották meg azt a közéleti-kulturális beszélgetést is, amely a szlovákiai kulturális élet jelenlegi állapotára reflektált. A résztvevők élesen bírálták a kulturális minisztérium aktuális vezetését, különösen Martina Šimkovičová minisztert és államtitkárát, Lukáš Machalát.

A beszélgetést Eva Lavríková, a Pozsonyi Városi Könyvtár PR-menedzsere vezette, résztvevői pedig Németh Ilona képzőművész, kurátor, egyetemi tanár, Matej Drlička zeneművész, a Szlovák Nemzeti Színház volt igazgatója, Pavel Sibyla író, újságíró, a Szlovák Irodalmi Központ korábbi vezetője voltak.

Kultúra nélküli minisztérium

A megszólalók egyöntetűen úgy vélték, hogy a minisztérium jelenlegi gyakorlata aláássa a kulturális szféra működését, és megegyeztek abban is, hogy a döntések gyakran szakmaiatlanok, átláthatatlanok és a kulturális intézményrendszer leépítéséhez vezetnek.

Németh Ilona példaként említette a pozsonyi Kunsthalle megszüntetését, ami szerinte a kulturális struktúrák tudatos leépítésének nyitánya volt, és felidézte azt az akciót is, amikor több művésztársával együtt szimbolikusan koporsót állítottak ki a szlovák kultúra számára. Mint mondta, az elmúlt két év destruktív folyamatai az egész művészeti közegre kihatással vannak.

Matej Drlička, akit eltávolítottak a Szlovák Nemzeti Színház éléről, elmondta: bár személyesen már eltávolodott az intézménytől, annak társadalmi szerepét továbbra is meghatározónak tartja. Az SND-t egy hatalmas tankhajóhoz hasonlította, amelynek irányváltása – bármennyire is próbálja azt befolyásolni a kulturális minisztérium jelenlegi vezetése – egy lassú folyamat. Jelezte ugyanakkor, hogy információi szerint a színház jelenleg is súlyosan megsérti a törvényi előírásokat – akárcsak több más állami kulturális intézmény.

A beszélgetés során szóba került a Szlovák Nemzeti Galéria helyzete is, ahonnan az új vezetés érkezését követően sorra távoztak a szakemberek. Németh szerint sokakat elbocsátottak, mások pedig a kollégáik iránti szolidaritásból mondtak fel. Pavel Sibyla ehhez hozzátette: bár maga nem feltétlenül ért egyet a kollektív távozással, megérti a döntés mögött húzódó erkölcsi indokokat. Megjegyezte azonban, hogy „az intézményeket belülről lehet a leghatékonyabban megvédeni”.

Van értelme a tiltakozásnak

Drlička ennek kapcsán arra figyelmeztetett, hogy az egyes intézmények helyzete eltérő, és nem lehet őket egy kalap alá venni. Kiemelte a tömeges tiltakozó megmozdulások jelentőségét, amelyek – meglátása szerint – lassították a kulturális intézmények politikai alávetésének folyamatát.

Németh Ilona ennek kapcsán a magyarországi példára hivatkozott, ahol szerinte a politikai hatalom mára teljes mértékben bekebelezte a kulturális szférát, és hangsúlyozta: a civil társadalom aktivitása kulcsszerepet játszik abban, hogy Szlovákiában ez ne következzen be.