Ipolyszalkán petícióval tiltakoznak a határzár meghosszabbítása ellen

Aláírásgyűjtésbe kezdett Ipolyszalka annak érdekében, hogy a belügyminisztérium mihamarabb oldja fel azt a kishatárforgalmi határzárat, amit egészen július 7-ig hosszabbított meg a kormány a legutóbbi vonatkozó rendeletében. 

Mint azt az Új Szónak Cagala Szilvia, Ipolyszalka polgármestere elmondta, a határzár meghosszabbítását öncélúnak, indokolatlannak és értelmetlennek tartják a helybeliek, a szomszéd letkésiek, de a régió más településein élő lakosok is. 

Ez megint egy tipikus »rólunk, de nélkülünk« döntés, amit több száz kilométerre tőlünk hoztak meg olyanok, akiknek fogalmuk sincs, hol és miként élünk mi, mik a lehetőségeink, igényeink, gondjaink. Mert igaz ugyan, hogy biciklin és gyalog most is átkelhetünk Letkésre, Magyarországra, ill. ilyen módon a túloldaliak is átjöhetnek hozzánk, ám például a távolabbi munkahelyekre, iskolákba járók életét további két hónapra keserítették meg, hiszen az emberek pótmegoldásokra kényszerülnek

– mondja a polgármester.

Itt járvány se volt

„Nonszensz olyan helyeken meghosszabbítani a határzárat, ahol nem is volt járvány, és ahol az állattartók szerint még a határban járva is nagyobb a kockázata annak, hogy a vadon élő állatoktól hurcolják be a faluba a fertőzést, mintsem hogy a hídon keresztül érkező és átmenő forgalom révén jusson be a vírus. Az állattartók itt arra panaszkodnak, hogy kevés a fertőtlenítőszer, nehéz hozzájutni. Pedig a szalkaiak türelmesek voltak eddig, bő egy hónappal a járvány lecsengése után is betartották a szabályokat, most is betartják, még arra sem panaszkodnak, hogy a hídnál és a környékén megnőtt az ötletszerűen parkolók száma. De további két hónapra és indoklás nélkül, az érintett községek kései és sokszor hiányos értesítésével ilyen döntést hozni méltatlan, megalázó, egyben alibistának tűnő lépés“ – mondja Cagala Szilvia. 

A petícióban arról írnak, hogy nemcsak a munkába járó ingázóknak okoz komoly gondot az értelmetlen hosszabbítás, hanem arról is, hogy van, aki emiatt 90 kilométeres kerülő útra kényszerül, naponta. 

Ez anyagi és időveszteség, ami érzékenyen érinti az amúgy sem jólétben lubickoló környéket. Igaz ugyan, hogy az ipolytölgyesi Mono-Ipolyfabric cégben dolgozó szlovákiai embereket műszakos busz viszi a munka végeztével a letkési hídvégig, ott átsétálnak Ipolyszalkára, és onnan ismét busz viszi őket haza, de nem minden munkaadó esetében szervezték meg ezt így. 

Cagala Szilviának például tudomása van olyan személyről, aki csak Ipolyságon keresztül tud eljutni a túloldali munkahelyére, illetve olyan magyarországi munkavállalóról is, aki bár az ipolyszalkai hídvégig eljutna ugyan, de Párkányba, aztán a Mária Valéria hídon keresztül az esztergomi munkahelyére már nem, ezért inkább betegállományba vonult. 

Többen úgy oldják meg a kényszerhelyzetet, hogy autóval leparkolnak a híd egyik felén, és egy másik kocsival folytatják az útjukat a híd túloldalán. Csakhogy ezt miért vesszük magától értetődőnek? Nincs mindenki olyan anyagi és egyéb helyzetben, hogy ezt megtehesse 

– teszi hozzá a polgármester. 

Miféle eljárás ez? 

Dudek Henrietta ipolyszalkai lakos arról beszélt lapunknak, hogy a meghosszabbított határzár az ő családjuk életét is megkeseríti. 

A gyerekemmel terápiára kéne járnunk Ipolydamásdra, illetve a véreredményekért Vámosmikolára. Most átmehetek ugyan a hídon gyalog és kerékpáron, de ez egy beteg kisgyerekkel nem igazán jó, sőt semmilyen megoldás, főképp azért, mert rendszeres alkalmakról beszélünk. Ráadásul nem mi vagyunk az egyedüliek, akik Szalkán lehetetlen helyzetbe kerültek emiatt. Más ügyekben is gyakran utazunk a túloldalra, de ezt most innen, ill. az Ipolydamásd és Helemba közti hídon keresztül sem tehetjük meg. Indoklást, észérveket a hosszabbítás kapcsán még nem halottam, ez önkényes, buta korlátozás 

– véli Henrietta. Ők természetesen aláírták már a petíciót. 

Az orvosnak biztosítottak autót

Az Ipolydamásd és Helemba közti hidat is lezárták, de a helyzet miatt itt is találunk mindkét oldalon rendszeresen parkoló autókat. 

Izrael Gergely helembai polgármester azt mondja, hogy a községből körülbelül 15 embert érint a faramuci állapot, ám annak van most igazán gondja, aki a túloldalról, Ipolydamásdról és környékéről jár munkába, például Esztergomba, mert ők sehol sem tudnak átkelni a folyón. Ergo csak úgy, hogy elautóznak a damásdi hídvégig, átgyalogolnak és aztán egy másik autóval, vagy busszal utaznak Párkányba, onnan pedig a hídon keresztül a túloldalra. 

Rományik Ferenc, Ipolydamásd polgármestere szintén azt erősítette meg az Új Szónak, hogy inkább ők, a magyarországi oldal vannak nagyobb pácban, mégpedig pontosan ilyen okok miatt. De az ellenkező irányból is akad gubanc. 

„Például egy esztergomi orvos jár ki naponta hozzánk, illetve Márianosztrára és Zebegénybe. Viszont csak úgy tudja ellátni az itteni betegeket, hogy Párkányt érintve elautózik Helembára, ott leteszi a kocsit, átballag a hídon, aztán beül a kistérségi társaságunk által biztosított szolgálati autóba, és továbbhajt a rendelési helyekre. Ő ráadásul a márianosztrai fegyház orvosa is“ – taglalja Rományik Ferenc. 

Semmiképp sem szeretnék járványügyi dolgokba belekontárkodni, miként államközi kapcsolatokat sem tisztem minősíteni, ugyanakkor a további két hónapos korlátozást én sem tartom szerencsésnek. Azt sem igazán értem, hogy miért szüntették meg a hidunkon a fertőtlenítő vályús, tűzoltók biztosította autós, motoros átkelést 

– mondja Rományik polgármester. 

Cagala Szilvia, ipolyszalkai polgármester a petíció kapcsán azt is közölte, hogy május 20-ig lehet aláírni az íveket, ill. jó lenne, ha minél többen csatlakoznának a kezdeményezéshez. Már csak azért is, hogy a minisztériumban is észrevegyék, milyen gondokat tudnak okozni vidéken egy-egy átgondolatlan intézkedéssel, melyet ráadásul az érintettek tudnak meg legutoljára, hiányosan. Persze, gyalog és biciklin mindkét híd járható, ám a határzár összes egyéb következménye többek szerint is inkább az „oldd meg magad” kategóriájába sorolható. A kérdés az, hogy meddig még?