Hajlam és a környezet „támogatása” is kell ahhoz, hogy kialakuljon az alkoholizmus

A film fő témája az alkoholizmus volt, gyógyulóban lévő alkoholisták néhány napjának ábrázolásán keresztül, belesűrítve mindazokat a problémákat, melyekkel szenvedélybetegségük miatt újra és újra, napról napra meg kell küzdeniük. A vetítést követően Győry Attila író, a Családi Könyvklub egyik vezetője kérdezte Hunčík Péter pszichiátert, aki szakmai tapasztalatainak megosztásával és egyes esetek ismertetésével magyarázott az alkoholhoz kötődő viszonyunkról.

Polarizálódás: megbélyegzés

A szakember elárulta, hogy az alkoholizmus szakmai kódja „F10”, de ennek vannak fokozatai. A beszélgetésre magával hozott egy műanyag, szétszedhető, agyat formáló makettet, melynek egyes részeit felemelve ismertette annak feladatait. Az agyat magát egy Rubik-kockához hasonlítva leszögezte, hogy összefüggésekben kell vizsgálódnia annak, aki az emberi agyat, illetve a személy viselkedést és működését szeretné kifürkészni. Az alkoholizmus esetében is ugyanígy vélekedik. 

A DNS és a társadalomi, kulturális környezet, vagyis az ember körülményeinek együttállása szükséges ahhoz, hogy valakinél kialakulhasson az alkoholizmus.

Szürke kizárólagosság – színes változatosság

„Az emberekben benne van a leegyszerűsítés vágya, de a valós helyzet általában mindig sokkal bonyolultabb” – fogalmazott, amikor az alkoholisták címkézéséről, a megbélyegzésről, a jó és a rossz kérdéseiről beszélt. 

Szó volt a társadalmunkat jelenleg is átható polarizálódásról, a végletekben való gondolkodásról, melyben nincs lehetőségünk arra, hogy megmutassuk, illetve megéljük személyiségünk sokszínűségét, csakis a „vagy-vagy”-ra, nem pedig az „és-és”-re koncentrálunk, ez pedig eltünteti életünkből a változatosság szépségét, s annak lehetőségét, hogy akkor is lehetünk „jók”, ha hibázunk.

Társadalmi felelősség

Statisztikai adatok alapján kijelentette, hogy a nők alacsonyabb százalékban alkoholisták, mint a férfiak, valamint felvetette az alkoholbeteg házastársának felelősségét. Arról számolt be, hogy sok esetben az alkoholista párja „asszisztál” a probléma mélyüléséhez. Vajon jelezte-e társa felé a férj vagy a feleség, hogy bajt érez, amikor látta, hogy a párja napi alkoholfogyasztása megemelkedett, majd drasztikus mértékeket öltött és jelezte-e, hogy itt gond lehet?

„A házastárs gyakorta kivetíti párjára a tehetetlensége miatt érzett dühét, pedig saját magára is mérges, mert ő maga is hibásnak érzi magát a helyzetben”

 – mutatott rá a pszichiáter, majd hozzátette, hogy ez egy társadalmi probléma, egy folyamat, amiben végignézik egy ember lecsúszását, a társadalom felelőssége is, hogy ott tartunk, ahol.

Kételkedjünk!

A beszélgetés során egyértelművé tette, hogy az alkoholizmusból is van kiút. Ugyan nem könnyű és nagy változásokat követel az egyéntől: az egész életét meg kell változtatnia annak, aki végleg letenné a poharat. Az alkoholfogyasztás önmagában ugyanis csak egy következménye a problémának.

Kifejtettek össztársadalmi kérdéseket és gondolkodási sémákat is, köztük a már említett polarizálódást, amire egy néző mutatott rá. Kérdésében párhuzamot vont az alkoholbetegséggel, amit hasonló dinamikájúnak vél. 

A polarizációt és az alkoholizmust egyaránt érinti a tudatos függőségben tartás, a dolgok értelmének redukálása, amit a saját magunkban is meglévő leegyszerűsítés utáni vágyakozás táplál. Hunčík Péter azonban hangsúlyozta: nem szabad bedőlnünk ennek. 

Tanuljunk, olvassunk, tájékozódjunk, miközben próbáljuk meg megérteni környezetünket, a világot, a különféle összefüggéseket, gyakoroljuk a kritikus gondolkodást – kételkedjünk.

Kifejezetten kérte a jelenlévőktől, hogy legyünk kritikusak vele is, mint szakemberrel, s emberrel is, tájékozódjunk a hallottakról és mérlegeljük az aspektusokat. Hozzátette, hogy mindenkor nyitott olyan beszélgetésekre, rendezvényekre, amelyek az elmét csiszolják, ezért a kultúrszervezők keressék bizalommal.