Életmesék Pozsonytól az Ung-vidékig

„1947-ben születtem itt, Füleken. És az az érdekessége, hogy ugyanabban a szobában születtem, ahol édesapám született és édesapám ugyanebben a szobában halt meg (sír). Mindig meghatódok, mert fölötte álltam, amikor meghalt” – így hangzik egy 69 éves férfi visszaemlékezése a nógrádi élettörténeteket feldolgozó bő 100 oldalas Tandem-kiadványból, amelyben sokan a legszemélyesebb gondolataikat mondták el az életükről. 

Összesen mintegy 250 idős személyt kerestek fel a komáromi szervezet aktivistái 2014 óta, amelynek 7 kiadvány az eddigi eredménye. Bodrogköz, Ung-vidék, Nógrád, Csallóköz, Gömör, Pozsony és a Szenci járás, valamint a legutóbb Zoborvidék voltak eddig a gyűjtés színhelyei. Az anyagot tematikusan rendezték a szerkesztők, így például a gyermekkori emlékek, a személyes életbölcsességek mellett az egykori helyi kultúra is megjelenik a füzetek lapjain, miközben igyekeztek érzékeltetni egy-egy vidék tájszólását is. A munkák tudományos igénnyel készültek, és a Kisebbségi Kulturális Alap, az azt megelőző korábbi kisebbségi kulturális program segítségével finanszírozták. A kiadványokhoz tetszés szerinti összeg fejében juthatnak hozzá az érdeklődők. 

Az idősek varázsa
Urbán Péter, a Tandem ügyvezetője az Új Szónak elmondta, az Életmesék koncepciója az egyik munkatársuk, Molnár Kriszta ötlete volt. Idősek otthonába járó gútai népzenészek és néptáncosok neki szóltak arról, hogy a fellépések mellett milyen nagy élményt jelent, amikor a bentlakók történeteit hallgatják. Ezt az ötletet karolta fel aztán a Tandem.
S hogy mi a gyűjtés és a szerkesztői munka igazi veleje? „Van egy személyes válaszom erre, hogy nagyon szerettem hallgatni az anyai nagymamám történeteit – már nem él egyik nagyszülőm sem. Imádtam, amikor Pozsonyból hazaérkeztem, leültem mellé, elkezdett sokat mesélni a régi időkről. Szóval a projekt egyik nagy hozadéka számomra, hogy visszajönnek az emlékek arról, hogy mesélt nekem” – azt mondja, az interjúkat készítők is hasonló élményekkel térnek vissza a terepről. Az Ung-vidéki kötet társszerkesztője, a kürti származású Szendi Tünde is hasonló vonásokat emelt ki: „Elmondhatatlan érzés volt látni, hogyan ragyog fel az arc és válnak egyre csillogóbbá, könnyesebbé a szemek, miközben utazok az időben én is, és velem is hasonló történik: összeszorul a szívem, amikor B. néni a mindig rohanó gyerekeit emlegeti”.

Nincs még vége
A Tandem célterületei között szerepel még Mátyusföld és Párkány környéke is, illetve szeretnék 10-ig kibővíteni a kötetek számát. Ezen túl pedig gondolkodnak még egy hangoskönyv szerkesztésében is, amelyen az egy-egy nyelvjárást jól beszélő előadók olvasnák fel a már felgyűjtött történeteket.