"Talajfilozófia" gyakorlatban a kürti szőlőhegyen
„A jó bor jó talajon készül” – újabb gazdaságok kaptak „Élő farm” minősítést (GALÉRIA)

A Duna mentén ezúttal a kürti Kasnyik Pincészet és a pati Pemak minősültek „Élő farmnak“ (Živá farma). A Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ) biogazdaságokat népszerűsítő és fejlesztő programjában mindkettőnél külön figyelmet szentelt annak, ahogyan a vállalkozások a termőtalajjal bánnak.
Már legalább fél órája a talajról beszél a BROZ, ill. az égiszük alatt működő „Élő vidék” (Krajina živá) program csapata a Kasnyik testvérekkel, mire elkezdem végleg elveszteni a fonalat. Záporoznak a szakkifejezések, mindenki a megfelelő szőlő- és borminőséghez szükséges talajviszonyokkal van elfoglalva. Hol itt, hol ott vesznek mintát a kürti földből – percekig tudnak egy-egy hantról beszélni, biológiai, kémiai és ökológiai terminusok tömkelege hangzik el egy mondaton belül. Külön témát képeznek a sorok közti növények, amelyek kulcsszerepet töltenek be a megfelelő talajminőség biztosításában. Végül elcsattan a megfelelő következtetés is, ami az én elveszettségemen is segít végül:
A jó bor jó talajon készül.
Végül csaknem két órán keresztül bóklászik a csapat a szőlőültetvényen. A hűvös szelet szerencsére megfelelően ellensúlyozza az időnként felszikrázó napsütés. Végül mégis könnyebbséget jelent, amikor visszavonulunk Kasnyikék borozójába, ahol egy kis számvetést tehetünk a dolgok állásáról.
Négy éve fut a „Élő farm”
Talán van olyan olvasónk, aki emlékszik, hogy nem is olyan régén, egészen pontosan 2024 végén is járt a BROZ csapata délen. Akkor ipolyszalkai, karvai és kisújfalusi vállalkozókat kerestek fel – mi a Mátyás Pincészetnél találkoztunk velük. Az „Élő farm” minősítés (amelynek a mostani valójában a negyedik évada) olyan vállalkozásoknak ítéli meg a tudományos intézetek, egyetemek és tanácsadó intézmények szakembereiből álló csoport, amelyek tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a környezetvédelemhez és a biodiverzitáshoz. 2024-ig összesen 21 termelő minősült „Élő farmnak”.
„A projektünk nagyon fontos, sőt talán legfontosabb része a farmok, gazdaságok személyes felkeresése a szakemberekkel együtt. Ha pedig szervezünk valamilyen eseményt, mindig meghívjuk az Élő farm címmel rendelkező gazdálkodókat, s ilyen módon egymást is jobban megismerhetik“ – magyarázta lapunknak a BROZ képviselője, Karolína Gelatičová. Folyamatosan kapnak visszajelzéseket arról is, hogy a minősítés odaítélését követően növekszik az érdeklődés a gazdaságok iránt.
Hosszabb, bonyolultabb, de érdekesebb út
Gelatičová szerint a kürti pincészetben természetesen elsődlegesen azt ragadta meg a fantáziájukat, hogy Kasnyikék nem használnak permetszereket és műtrágyát – ill. hogy a különös szakértelmet és érzékenységet követelő natúr borkészítéssel foglalkoznak. Azt is nagyra értékelik, hogy csak helyi élesztőt alkalmaznak a borkészítés során.
Munkatársa, Jakub Cíbik szerint az is nagyszerű, hogy a natúr borokkal foglalkozó környékbeli termelők közös egyesületben (Autentista Slovakia) tömörülnek – ahol pedig csak olyan borász lehet tag, aki a megfelelő és nagyon magas színvonalú minősítésekkel rendelkezik.
„Olvastak vagy hallottak rólunk, hogy létezünk, s ökológikus gazdálkodást végzünk. Majd a BROZ részéről ketten eljöttek hozzánk körülnézni. Szerintem jó dolog ez az Élő farm minősítés. Ez egyrészt a fogyasztók felé is közvetíti az információkat. Viszont ami nagyon jó, és ma szerintem ezt itt Kürtön is megtapasztaltuk, hogy a csapattól mi is kaptunk tudást. Tehát nemcsak az történt, hogy a testvéremmel elmondtuk, »így és így dolgozunk, a világnak pedig így és így kell működnie«” – mondta lapunknak Kasnyik Tamás borász a szőlősben tett „gyorstalpaló” után.
Ő és testvére, Gábor azért kezdtek el natúr borokkal foglalkozni, „mert nekik ez volt a természetes“, ill. ez az „érdekesebb” számukra. Egészen 2008-ban hozták meg azt a döntést, hogy ilyen alapra szeretnék helyezni a borászatukat, s 2014-től működnek valódi, organikus pincészetként.
Tehát nem használtuk már a szokásos segédanyagokat, hanem azt mondtuk: ha bor, akkor az legyen kürti, mégpedig úgy, hogy nem teszünk bele semmit, ami nem kürti
– ismertette az alapelvüket.
A „bio” minősítést végül 2017-re szerezték meg. Pusztán a dátumokból látható tehát, hogy hosszadalmas út ez, de Kasnyikék és a környék natúr borászainak eszükbe sem jut, hogy másként is lehetne foglalkozni a szakmával. A „zászlósboraik” közé tartozik az olaszrizling, ami a helyi, kürti „genetikából” adódik – de ide lehet sorolni a zöld veltelinit is. Ami pedig a vörös borokat illeti, a kékfrankos viszi náluk a prímet. Utóbbi Kasnyik Tamás szerint az a bor, amely jól illeszkedik a „hosszú beszélgetésekhez”. Összesen egyébként 12 borfajtával foglalkoznak.
Új kihívások, új megoldások
Kasnyik Tamás szerint korábban azt hitték, ha „nem terhelik túl” a tőkéket, a szőlő pedig úgymond természetközeli állapotban terem meg, akkor az „magától fog működni”. Ám rájöttek, hogy ez nem működik ilyen egyszerűen.
Egyrészt nem egyforma a talaj összetétele és minősége, de óriásiak az időjárásbeli kilengések is. „A natúrborászok számára most az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy míg a természet eddig pár millió év alatt korrigálta a klimatikus kilengéseket, addig nekünk most legfeljebb pár évtizedünk van az alkalmazkodásra.
Mert mit kezdjünk akkor, mikor a szőlőnk 40 fokban sül kint a szőlőskertjeinkben? Ez a gyümölcs sem szereti az extrém időjárást. A művelés során egyszerűen nem elég az, amit eddig tudtunk. Viszont nagyon fontos az, hogy a talajunk »működjön«. Eddig talán túlságosan a borra összpontosítottunk, s nem a szőlő alatt lévő talajra. Ott kint, a természetben kell megkeresni a megoldást
– fejtegeti Kasnyik Tamás.
Paton is jártak
A máktermeléssel foglalkozó pati Pemak vállalatnál a BROZ számára az volt az érdekes, ahogy a gluténmentes termékeiket készítik el – fejtegette lapunknak Karolína Gelatičová. Emellett ők is „érzékenyebben” kezelik a termőtalajt, nem végeznek hagyományos szántást, s ún. agroerdészeti rendszert is működtetnek a földjeiken.
Ami a gazdasági oldalt illeti, többek között tetszett nekik, hogy a Pemak a „slow food” filozófiáját is magáének vallja, s az áruházláncok helyett igyekeznek a kiskereskedelemben terjeszteni a terméiket.
A két Duna menti vállalkozáson kívül a napokban más szlovákiai gazdaságokat is meglátogat a csapat. Közéjük tartozik a Poltár melletti, szinóbányai (Cinobaňa) Statok na Výšinách, amely levendula- és gyógynövénytermesztéssel foglalkozik. Ma, hétfőn a pozsonyborostyánkői (Borinka) La Borinka virágfarmot és a borkészítéssel foglalkozó nemeskürti (Zemianske Sady) Slobodné vinárstvot keresik fel. Holnap pedig a morvamogyoródi (Moravské Lieskové) Sliepky z karavanu tyúkfarm és a miavai, gyümölcstermesztést végző Ovosad részére nyújtják át az Élő farm minősítést.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.