Bányavirág Kassán: Rédli Károly szerint a humor mögött mindig ott lüktet a valóság

Rédli már a beszélgetésünk legelején hangsúlyozta, hogy a kassai társulattal való munka már az első próbától kezdve ritka gördülékenyen alakult. 

„Nagyon jó csapatot sikerült kiválasztanom. Mindannyian tisztelték egymás véleményét, és ami még fontosabb: engem is meghallgattak” 

– fogalmazott. Mint mondta, a Michal Soltész, Dana Košická, Martin Stolár, Janka Balková, Jakub Ferenčák és Stanislav Pitoňák alkotta szereposztás nemcsak szakmailag volt erős, hanem emberileg is gördülékenyen működött. A rendező számára nem jelentett különösebb váltást, hogy ezúttal egy szlovák társulattal dolgozott. 

„Én nem látok nagy különbséget mentalitásban. Mindig az adott emberektől függ, nem a nemzetiségtől” 

– mondta. Emlékeztetett, hogy a kassai magyar színház, a Thália társulata is sokszínű háttérrel dolgozik, így számára természetes volt a többnyelvű alkotói közeg.

A gömöri dialektus mint kulcs

A Bányavirág egyik legfontosabb rétege a nyelv – a történet eredetileg az erdélyi magyar közeg izoláltságából táplálkozik, Rédliék azonban úgy döntöttek, a szlovákiai bemutatóban a gömöri nyelvi sajátosságok kapnak hangsúlyt. Ennek hitelességét Rózsai Gabriel nyelvész felügyelte. 

„Nem akartunk olcsó megoldást, fontos volt, hogy a dialektus valódi legyen. A szlovák, magyar és német elemek keveredéséből egy egészen sajátos nyelv jön létre, ezt kellett megtalálnunk” –

 mondta a rendező. A nyelvész külön kiemelte Soltész teljesítményét, aki – bár nem gömöri származású – szinte hibátlanul hozta a tájszólást. 

„Azt mondta, mintha ott nőtt volna fel. Ez mindenkit meglepett” 

 tette hozzá Rédli.

A humor mögötti szociális szakadék

Bár a darab hangvétele sokszor könnyed, a rendező szerint mélyen emberi és társadalmi témákat boncolgat. 

„A néző nevet, de közben ott vannak a nagyon is valós gondok: munkanélküliség, kilátástalanság, a szülőföld elhagyásának dilemmája” 

– mondta. Úgy fogalmazott, a Bányavirág azokhoz szól leginkább, akik ismerik a kisebb régiók sorsát, ám a történet egyetemes is: mindenki érti, mit jelent elveszíteni a biztos pontokat az életben.

„Bizalmat kaptam, és éltem vele”

Az előadás utolsó tíz perce különösen erős rendezői gesztus: Rédli szerint itt találkozik a folklór „kirakatvilága” a társadalmi valósággal. 

„Szembesülünk azzal, hogy a szépen kivasalt népviselet mögött ott a nagyon zord realitás. Ez a kontraszt teszi fel a pontot az egész történetre” 

– fogalmazott. A díszlet is szimbolikus szerepet kap a végjátékban, amely egy családi drámát lezárva mutatja meg, milyen törékeny a hagyományokkal díszített mindennapi valóság. Rédli számára a kassai bemutató szakmai mérföldkő. 

„Az volt a célom, hogy megmutassam, mit tudok hozzáadni a szlovák színházművészethez kortárs magyar drámákon keresztül. Nagyon pozitív volt a fogadtatás, még azok a szlovák nézők is nyitottan álltak hozzá, akik egy szót sem tudnak magyarul” 

– mondta.