Azt hitték, minden elveszett: visszaemlékezés a szilasi árvízről

1963-tól harmincnyolc éven keresztül dolgozott a község önkormányzatán, ő lett a falu jegyzője. Amikor ide érkezett, egy üres irodában kezdett el dolgozni. 1965 májusában nősült meg, esküvője után néhány héttel elöntötte faluját az árvíz, ami nagyban befolyásolta egész későbbi életét. 

Állandó készenlét 

1965. június 17-én rendkívüli ülést tartott a helyi nemzeti bizottság tanácsa, hogy megbeszéljék a teendőket. A Duna Patnál és Csicsónál átszakította a gátat és víz elöntötte a Komáromi járás alacsonyabban fekvő területeit. Bevezették az állandó, 0-24 órás szolgálatot. 

Annyira emelkedett a víz, hogy én magam átszereltem a telefonunkat az első házhoz, ami nem állt még annyira víz alatt. Akkoriban csak három telefon volt a faluban, egy a szövetkezetnél, egy a községházán és egy nekünk, mert a feleségem a postánál dolgozott. Ennél a háznál működött később az állandó telefonos szolgálat

 – osztotta meg első emlékeit az árvízről.

Óráról órára 

Nem hetek vagy napok, hanem órák kérdése volt, hogy melyik falut mikor önti el az ár. Ez a magyarok lakta vidék egy egész ország szeretetét, féltését érezhette. Több tízezer ember szerény vagyona volt a tét

 – mutatott rá Panyi Ferenc. Három nagy csónakot kölcsönöztek, mert szárazon nem tudták elhagyni a falut, ezzel mentették ki a lakosok ingó vagyonát. A helyi üzletet és a vendéglőt is kiürítették, azok, akik a falu alacsonyabban fekvő helyein laktak, felköltöztek a magasabban fekvő pontokra. A víz elterült az egész községben, kivéve a két legöregebb utcát, a Fő utcát és a Kis utcát. 

Nem volt ivóvíz 

A lakosságot evakuálták. A gyermekeket, a nőket, betegeket és időseket Nagykérre és Komjátra telepítették, ahol szeretettel várták őket. Magánházaknál és középületekben kaptak szállást. A helyi gazdaság állatait a Nyitrai és Érsekújvári járásba szállították. Megalakult egy héttagú evakuációs bizottság, ők feleltek a helyi közrendért és szervezték meg a lakosság és az állatok evakuálásának menetét. Mindeközben a helyieknek be kellett biztosítaniuk az állandó telefonszolgálatot, így tartották a kapcsolatot a segítőkkel. A faluban nem volt megfelelő ivóvíz, az első ételszállítmány kétéltűvel érkezett, és a járási nemzeti bizottság utasítására megkezdődött az ingyenes étkeztetés. Amikor a víz már kezdett apadni, katonai egységek érkeztek Szilasra, akik fertőtlenítették a szövetkezet telepét és az egész falut. A szövetkezet pumpái pedig szivattyúzták a vizet.

Mézeshetek helyett vizes hetek 

Panyi Ferenc éppen a víz érkezése előtt egy hónappal nősült, apácaszakállasi feleségével 1965 májusában házasodtak össze. 

Én úgy jártam, hogy a mézeshetek helyett vizes heteink lettek. Ahogy a víz apadt, folyamatosan szökdöstek haza az asszonyok. Én is hazahoztam a feleségem, és a kitelepített nagyszüleim házában helyeztem el ideiglenesen. Voltak, akik élvezték a kialakult helyzetet, és kimentek például halászni. A gödrökben sok dunai hal megmaradt, már nem tudtak visszaúszni. Közben két lacikonyha működött a faluban, ahova a férfiak jártak enni. Igény szerint vágták a sertéseket. Gulyásból, pecsenyéből és disznótorosból választhattak

 – emlékezett vissza. 

Körvonalazódik a jövő 

Néhány héttel később megérkeztek az állami biztosító intézet alkalmazottai és az értékbecslők, akik megállapították az árvíz következtében keletkezett károkat. A Privigyei és a Nový Jičin-i járásból (ma Csehország, Morva-sziléziai kerület) sokat segítettek a helyi árvízkárosultaknak. A biztosítóintézet munkatársai és a katonai egységek is bekapcsolódtak az összedőlt házak bontásába és elszállításába. A megrongált családi házakat fertőtlenítették, kijavították és újra lakhatóvá tették, így vissza is költözhettek oda. A szövetkezet támogató üzeme, a Stavoindustria Pozsony felépített egy barakkot a lakosság ideiglenes elszállásolására, melyben tíz helyiség volt, tíz családnak adva menedéket. 

Megtérítették a károkat

Hamarosan megérkeztek azok az építőmunkások, inasok is, akik részt vettek a  falu újjáépítésében. Őket a szövetkezet telepén, az óvodában és magánházaknál szállásolták el. Az építkezésekhez Nový Jičinből érkezett a mész és a cement, Romániából a blokkok és a téglák, Magyarországról pedig az épületfa, minden más szükséges anyagot Privigyéről szállítottak ide. A biztosító intézet egymás után térítette meg az árvíz okozta károkat a károsultaknak, és ott, ahol szükséges volt, a biztosítási összeget kiegészítették kerek 50 000 koronára. Többen vissza nem fizetendő kölcsönt is kaptak. Egy épületben épült újjá és kapott helyet a kultúrház, a tűzoltószertár és a községháza, külön-külön bejárattal. Erre összesen egymillió koronát kaptak, ami akkor egy vagyonnak számított. 

Nagyon erős volt akkor a szolidaritás. Az emberek rendkívül segítőkészek, adakozóak voltak. A komáromi hajógyárban például bent maradtak az emberek munka után, vagy bementek szombaton is, és felajánlották a plusz keresetüket. Akiknek a legnagyobb kára volt, ruhautalványt is kapott, amit a Nőszövetség gyűjtött nekik és ajánlott fel

 – részletezte.

Azt hitték, minden elveszett

Panyi Ferenc a mai világban már nem tudja elképzelni azt az összefogást és segítséget, amit akkor kaptak az emberek. A kárpótlásból a mór házak helyett gyönyörű, új téglaházakat húztak fel. Sokan a régi helyre költöztek vissza, de emelvényt építettek alá. 

Amikor meglátogattam a szilasi gyerekeket Nagykéren, Komjáton és Bajmócon, sírva hallgatták a beszámolómat a faluról. Csak akkor nyugodtak meg, amikor saját szemükkel látták, hogy zajlik az újjáépítés

 – eleveníti fel a történteket könnyekkel a szemében. 

Az árvíz olyan volt, mint egy kamaszkori kaland. Nehéz volt elviselni, de jó róla beszélni

 – zárta visszaemlékezését.

Több mint száz ház károsult

 Az árvíz következtében összesen 35 családi ház dőlt össze és 89 rongálódott meg Szilason, ezeken felül a helyi nemzeti bizottság épülete és a kultúrház is. Panyi Ferenc három héttel ezelőtt tartott egy átfogó előadást visszaemlékezéseiről és az akkori feljegyzéseiről a kultúrházban. Élete során számos eseményt megörökített fotókon is, ahogy az árvízről is több felvételt készített. Ezeket paravánokra állították ki, és az előadás során mozgókép formájában is levetítették.

Az árvíz felgyorsította a fejlődést

Az árvíz sújtotta települések károsodott, lerombolt házainak helyén épültek meg az első modern falusi szolgáltató házak. Emellett üzletek, iskolák és impozáns kultúrházak is épültek. Ahol addig nem volt, bekötötték a vizet, az utakat portalanították, leaszfaltozták, és járdákat is építettek.