Az Állambiztonsági Szolgálatot kicselező, titkos kiállítások

Lengyel,cseh, magyar küldöttség

Helena Markusková, a Zmeták Ernő Galéria igazgatója a kétnapos rendezvény kapcsán elmondta, a kiállítás a V 4-es országok Híd az időben – a múlt kortárs képe elnevezésű projekt része, melyet a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával valósítottak meg. „Nemzetközi kutatócsoport létrehozása a cél, amely az elmúlt évtizedek művészetével foglalkozna, az 1960-as évektől a rendszerváltásig. A kutatás eredményét egy angol nyelvű PDF-kézikönyvben foglalnák össze. Minden országban rendeznek tematikus kiállítást, művészeti találkozót, bemutatják a küldöttséget fogadó intézményt, és meglátogatják egy-két emblematikus művész műtermét. Az események idén októberig tartanak és Gdanskban érnek véget az összes résztvevő jelenlétével egy konferencián, ahol a lengyel művészek mutatkoznak be” – tájékoztatott Helena Markusková.

A projekt keretében már lezajlott egy kiállítás az acb galériában, az opavai KUPE Galérában, továbbá volt egy találkozó az olomouci Muzeum umění-ben. Az érsekújvári galériában csütörtökön tartottak megbeszélést és vezetett tárlatbemutatót, pénteken Helena Markusková a Kassák-teremben lévő állandó kiállításon mutatta be az érsekújvári születésű Kassák Lajos avantgárd képzőművész, költő, lapkiadó munkásságát, alkotásait. Lukasz Gudzek, Jolanta Woszczenko és Dawid Siwicki Lengyelországból érkeztek a találkozóra. Csehországot Štěpánka Bieleszová és Ladislav Daněk képviselték, Magyarországról Kata Balázs, Forgách Anna és Kopeczky Róna érkezett, Szlovákiát Ján Kralovič, Vladimíra Büngerová, Martina Bábinová és Daniela Čarná képviselték.

Lakásbeli, titkos kiállítások

A küldöttség pénteken délután elutazott Pozsonyba, ahol megtekintették Otis Lauberta műtermét. A fővárosban megismerkedtek a Szlovák Nemzeti Galéria, a City Galery kiállítási anyagával. Az érsekújvári közönség október végéig láthatja a rendkívül érdekes kiállítást a Zmeták Ernő Galériában, amelynek kurátora Daniela Čarná. „A kiállítás a 20. század hetvenes-nyolcvanas éveinek nem hivatalos művészeti színterének a szondája. Az úgynevezett lakásbeli kiállítások jelenségével foglalkozik, melyek a 60-as évek elején a nyilvánosság nélkül zajló konfrontációkhoz kapcsolódtak, és a kezdődő normalizációra reagáltak. A művészek visszahúzódtak a magánélet területére, mivel a hivatalos kiállítóterek ideológiai okokból bezárultak számukra” – összegezte Daniela Čarná.

Abban az időszakban magánlakásokban, házakban, műtermekben, városok utcáin vagy a természetben rendeztek kiállításokat az elnémított alkotók. Daniela Čarná szerint abban a korszakban, amikor a kommunizmus ideológiája közvetlenül beavatkozott az emberek életébe, a művészek, filozófusok, tudósok, természetvédők kapcsolatai és barátságai, a „pozitív deviáció szigeteit” jelentették.

Egyfajta szabad vita- és művészeti fórumot, amely lépést tartott a nyugati országok művészetével, megőrizve sajátságait. A lakásbeli kiállításokat a művészek egymást látogatva szervezték, hogy megtéveszzék az Államvédelmi Biztonság (ŠtB) megfigyelőit. Az alkotások bemutatása Igor Minárik, Ľubo Stacho, Ľubomír Ďurček, Jana Želibská, Ivan Hoffman, Július Koller, és Otis Laubert pozsonyi lakásaiban történtek, illetve Katarína Kissóczyovánál Prágában.

A lakásbeli kiállítások kezdeményezői közé tartozott Dezider Tóth, aki 1976-ban Depozit néven találkozókat szervezett, amelyek az Štb kihallgatásai miatt értek véget.