A végére már csak heten maradtak

Nem sokan mentek el a Kossuth-szoborhozA szerző felvételeMindenki kellemes meglepetésére két gimnáziumi osztály is gyarapította a létszámot. Igaz, a helyi televízió hiába próbálta mikrofonvégre kapni néhányukat, egyikük sem tudta megmondani legalább egy aradi vértanúnak a nevét. A sírnál Bize Norbert katolikus káplán tartott emlékbeszédet, aki a mártírok hitét és kitartását, valamint áldozatkészségüket emelte ki. „A mai nap naggyá vált azáltal, hogy ők naggyá tették” – mondta a káplán.

A Csemadok Rozsnyói Alapszervezete a honvéd százados sírján kívül még a másik két emlékhelyet is fontosnak tartotta megkoszorúzni október 6-a alkalmából. Míg a temetőben a diákoknak köszönhetően tisztességes létszám gyűlt össze, a második állomáshelyre, a főtéren lévő Petőfi-emléktáblához már csak alig néhányan mentek el. S mire a néhány hónapja felállított Kossuth-szoborhoz értek, mindöszsze heten maradtak. Sem az MKP, sem a Csemadok Területi Választmánya, valamint a Gömöri Ifjúsági Társaság sem tartotta már fontosnak, hogy a szobornál és a Petőfi-emléktáblánál is megálljanak egy percre. Ez azért is furcsa, mivel idén februárban éppen ezek a szervezetek kardoskodtak leginkább a szobor jelenlegi helyéért, és már-már magukénak vallották a szoborállítás jogát. S mivel a rozsnyói Kossuth-szobor a kormány, pontosabban Csáky Pál segítségével került ismét a sötét kazánházból a napfényre, a megjelentek szerint nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani neki. Annál is inkább, mivel ez az egyetlen, épen megmaradt egész alakos alkotás az országban. A nagy vitákat, ádáz szócsatákat és mély ellenségeskedést szülő ügy azóta is távol tartja egymástól az egyes szervezeteket. A Kossuth-szobor pedig, mint megunt játékszer, már kivilágítatlanul, rendezetlen környezetben várta október 6-át és a koszorúzókat.