A pati gátszakadás június 15-én 8 óra 30 perckor
A nagy dunai árvíz: a Duna gyorsabban lépett
Idén 60 éve, hogy a Duna megmutatta hatalmas erejét, s természeti katasztrófákat okozott nemcsak Szlovákiában, hanem a nyugati országokban is. Lapunkban az következő hetekben több alkalommal olvashatnak a nagy dunai árvízről, személyes történeteket mutatunk be, megemlékezünk a sorsfordító eseményekről.
Az 1965-ös árvízkatasztrófával Angyal Béla néprajzi gyűjtő, hely- és politikatörténeti szakíró behatóan foglalkozott Az árvíz (Gúta, 1965–1966) c. kötetében, amely a nagy dunai árvíz ötvenedik évfordulója alkalmából jelent meg.
„Az árvízkatasztrófa hasonlóan egyértelmű történelmi mérföldkőként ivódott be az itt élő emberek emlékezetébe, mint a huszadik század néhány más sorsfordító eseménye: a háború után vagy a deportálások alatt”
– írja Angyal a kötetben, s mindezt az is igazolja, hogy nem egyszer használják a helyiek a szófordulatot: az árvíz után. Angyal Béla is szemtanúja és megélője volt ezeknek a drámai időknek 7-8 éves gyermekként. A könyvhöz jelentős segítséget kapott Décsi László vízügyi mérnöktől, aki cselekvő része volt az akkori eseményeknek.
Mi történt Komáromnál?
Décsi László a komáromi járási vízügyi igazgatóság igazgatóhelyettese volt. Mindössze három mérnök dolgozott itt, rájuk hárult a védekezés irányítása a vészterhes időkben. Baross János irányította Komárom védelmét, a Duna vonalán szervezte a munkát Csicsótól Karváig. A harmadik mérnök a Vág-Duna gátjainak őrzését felügyelte. A Duna emelkedett, az időjárás kedvezőtlen, vészjósló volt. Kezdetben még jelentkeztek nyugdíjasok, brigádosok, akik vállalták a szivárgó töltések őrzését, a buzgárok elfojtását, azonban amikor kiderült, hogy nincs pénz a jutalmazásukra, lassan elmaradoztak. Június 14-én segítséget kértek a hadsereg egységeitől a védekezéshez. Ezt követően egy titkos tanácskozáson határozat született: Komáromot mindenképp meg kell védeni. A tervben az szerepelt, hogy Komárom alatt Zsitvatőnél kinyitják a töltést, ha a városnál tovább ,a vízszint. Június 15-én a Duna cselekedett az emberek helyett, a tervezett helyen, Pat és Zsitvatő között átszakadt a gát.
Galéria
Nem volt ember a gáton
Angyal Béla kötetében azt olvashatjuk, hogy a pati gátszakadás helyszínén, a reggeli órákban nem volt ember. Décsi László emlékei szerint az éjszakai őrök elmentek haza, a reggeli műszak pedig egyszerűen nem állt munkába. Néhány nappal korábban itt már buzgárok jelentek meg, áramlott át a víz a mentett oldalra, az alámosott töltés omlott be azon a reggelen.
„A szakirodalom szerint 10.25-kor történt a szakadás, Décsi azonban már 8.30-kor a helyszínen volt. Több felvételt is készített, ekkor már jókora rés tátongott a gáton, amelynek szélessége hamarosan elérte a 80 métert”
– írja Angyal. Mintegy 10 ezer hektár került víz alá. Az átszakadt gátat nem próbálták kijavítani, a továbbiakban Komárom városának a megmentésére összpontosítottak. A lakosságot az érintett területről evakuálták, majd gyakorlatilag sorsára hagyták. A víz kiáramlása néhány nap múlva megállt, miután az elöntött terület és a Duna vízszintje kiegyenlítődött.
(szerk. kzs)
‘65 Új Szó:
Pótgátat építettek a hajógyárnál
1965. június 14-én címlapon, nagy hírként foglalkozott az Új Szó napilap az árvízhelyzettel. A Szlovákiai Árvízvédelmi Bizottság 1965. június 13-án rendkívüli ülésén tárgyalt a szlovákiai folyók helyzetéről, fokozott figyelmet fordítva a Duna emelkedésére. Intézkedéseket fogadott el a veszélyeztetett lakosság és az állatállomány biztonságba helyezésére. 1965. június 12-én 27 családot telepítettek ki a komáromi Vörös-flottilla szigetről - ma Erzsébet-sziget -, 3 családot Párkányból és 22 családot Ligetfaluból. A pozsonyi kikötőben kiürítették a 3-as számú raktárt, valamint a Mototechna raktárait. Pozsonypüspöki mellett a hadsereg tagjai megmentettek hat személyt, akiket a víz váratlanul elöntött, miközben a méhkasokat akarták biztonságba helyezni. A szövetkezet két traktort áldozott fel ennél az akciónál. A komáromi szigetben mindenütt víz volt, pedig még vagy húsz család élt itt. Ők nem költöztek el, ott maradtak saját felelősségükre. A hajógyáriak az egyes részlegeken befejezték a gépek leszerelését és minden előkészületet megtettek arra, hogy a gyár egy része víz alá kerül. 200 méter hosszú pótgátat építettek, hogy a víz a gyáron keresztül ne törjön be a városba.
(Új Szó-archívum)
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.