A lényeg az élményszerűség: környezettudatosság, művészeti nevelés és inklúzió egy iskolai projektben

A komáromi COMENIUS Pedagógiai Intézet (CPI) vezetésével megvalósuló, az Európai Unió által támogatott „EcoArt for a Better Future” projekt „ECO ART – Alkoss zölden!“ című konferenciájára került sor az Eötvös Utcai Alapiskolában május 22-én. A határ mindkét oldaláról találkozhattak egymással a pedagógusok és a 7-9. évfolyamos diákok.

A házigazda intézményen túl a komáromi és a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Speciális Alapiskolák, az udvardi Majthényi Adolf Alapiskola, a KompAkt civil szervezet, a nemesócsai Túzokos Környezeti Oktatási Központ, valamint a tatabányai Pólya György Általános Iskola Esztergomi Úti Telephelye is a résztvevők között volt.

A plenáris előadások és bemutatók mellett a gyerekek a legkülönfélébb képzőművészeti műhelymunkákon vehettek részt. Ezekbe a festés mellett a plakátkészítés, a kézimunka, de még a madáretetők készítése is beletartozott. A projekt különlegessége, hogy az élményközpontúságot, a művészeti nevelést, a környezettudatosságot és a társadalmi inklúziót igyekszik ötvözni.

Didaktikusság helyett élmény

„Mindig is érdekelt a környezetvédelem, a környezettudatos életmód, ami egyre nagyobb fókuszt kap napjainkban. Viszont úgy látom, néha egy kicsit didaktikusra, kioktatóra sikerül ennek az átadása vagy az oktatásba való bevitele“ – ismerette lapunkkal a projekt alapötletét Ölveczky Mónika, a CPI pedagógiai főmunkatársa, a projekt koordinátora.

A kihívás tehát abban állt, hogy mindezt, ill. a művészeti nevelést és a társadalmi inklúziót is ötvözzék az iskolai munkában.

A lényeg az élményszerűség, vagyis az, hogy az érzelmeken, megélt tapasztalatokon keresztül szóljunk a tanulókhoz. Így is nagyon sok ismeretet kapnak már. Egyébként nagyon tájékozottak a témában, vannak olyan felmérések, ahol kifejezetten jó eredménnyel válaszolják meg a környezettudatos életmódra vagy fenntarthatóságra vonatkozó kérdéseket. Mégis azt látom, hogy amikor kilépnek az iskola falai közül, akkor ezt hátrahagyják, és nem válik náluk egyfajta szemléletté. Valahol ezen a ponton szeretnénk közbelépni, és a művészet eszközeivel megvalósítani ezt a szemléletformálást 

– fejtegette a CPI projektfelelőse.

A hátrányos helyzet felszámolása

A projekt további fontos alkotóeleme, hogy a valamilyen hátrányos helyzetből érkező gyerekek érdeklődését felkeltse – s ezáltal kihasson az inklúziójukra.

„Elsősorban a sajátos nevelés igényű tanulókkal, illetve a szociálisan hátrányos helyzetű tanulókkal kapcsolódtunk a projekt során. Egy olyan módszertan kerekedett ki belőle, amit majd a hagyományos alapiskolákban is tudnak használni a pedagógusok. Ez arra épül, hogy minél több megtapasztalásra, minél több kapcsolódásra kerüljön sor természetes anyagokkal és olyan tevékenységekkel, amelyek a környezettudatosságot erősítik úgy, hogy egyben nagyon erősen művészetfókuszúak. Az, amit elkészítenek, művészi értéket képvisel. Ez lehet rajz, lehet valamilyen kézimunka, fotók… Sokszor maga az alkotás folyamata a cél, mivel közben célzott, szemléletformáló beszélgetések zajlanak. Rámutatunk olyan dolgokra, amelyek kapcsolódnak, kötődnek az adott témához, anyaghoz, eszközhöz, ami éppen akkor aktuálisan ott van“ – taglalta Ölveczky Mónika.

Érdekes kérdésnek számít, hogy a sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű tanulók vajon mennyire vevőek ezekre a foglalkozásokra. A válasz csak első hallásra lehet meglepő, valójában cseppet sem az.

A speciális alapiskolákban a tanterv részei a nagyon gyakorlatias tevékenységek. Tehát például az ember és a munka világa, a sütés-főzés, az életvezetési ismeretek benne vannak az ő tanterveikben. S éppen ezért velük könnyebben boldogulunk, mint azokkal a gyerekekkel, akik esetleg a virtuális világban élnek, interaktív táblát használnak, tankönyvekből tanulnak – s akiknek kevésbé tapasztalati alapú az oktatásuk 

– válaszolja.

„Rá kellett erősíteniük“ viszont a beszélgetésre és a mögöttes tartalom átadására. A gyerekek emellett pozitívan fogadják, ha egy-egy foglalkozásnál nem kapnak pontos utasításokat arra vonatkozóan, hogy mit készítsenek, hanem az adott anyagból ők alkothatnak valamit.

Lesz egy módszertani kiadvány is

A projekt kezdete óta több tucat iskolában tartottak már foglalkozásokat – javarészt a Komáromi járás területén, míg Magyarországon Tatabánya került a fókuszba.

Előkészületben van egy óratervekkel ellátott, magyar-szlovák nyelvű módszertani kiadvány, amelyet kedvük szerint használhatnak fel a pedagógusok. Ez majd ingyenesen elérhető lesz a projekt weboldalán még a következő hónapokban.