Tiszta szívvel belenézni a tükörbe

„Azt akarom, hogy számítsanak rám”, mondta tavaly, amikor kimaradt az olimpiai csapatból, amitől napokig csak kóválygott a világban. A kérése, hogy oszlopos tagja legyen a csapatnak, idén vált valóra. A hazai rendezésű világbajnokságon a dobogó második fokára állhatott társaival a világliga szuperdöntőjében. A címvédő amerikaiaknak ezzel megbosszulták a vb-döntőbeli vereséget, fantasztikus meccs során győzték le a csillagos-csíkos címvédőt az elődöntőben. Becsúszott ugyan egy kevésbé dicséretes, spliti kontinensbajnokság egy ötödik hellyel, de nem lehet minden nap ünnep. Hosszú az esztendő, a játékosoknak nemcsak a nemzeti együttesben, a bajnokságban, a klubjaikban is helyt kell állniuk. Lazsálni nincs idő. Zsuzska klubcsapatával, a Ferencvárossal novemberben komoly kihívás előtt állt a legrangosabb európai kupasorozat, a Bajnokok Ligája barcelonai selejtezőjében, hogy a szakág történetében először bejusson a főtáblára. A feladatot a lányok teljesítették, balszerencséjükre viszont a december közepi, egri második körben Gerendás György, az FTC-Telekom vezetőedzője szerint „borzasztó erős csoportba kerültek” az Eger, CN Mataro (soraiban a magyar válogatott csapatkapitányával, Keszthelyi-Nagy Ritával) és a CN Sabadell mellé. Szóval, zsúfolt volt az év.

Kezdjük Barcelonával? Milyen volt a BL-bemutatkozás?

Tanulságos. A Fradinak ez volt az első komolyabb megmérettetése. Mondhatjuk, hogy mi új csapat vagyunk, a tavalyi szezonhoz képest hat helyen változott a keret, s a válogatott programja októberben ért véget, a klubban nem töltöttünk sok időt együtt. Voltak jó és rosszabb napjaink, a jók fantasztikusak, a rossz meg azért hasznos, mert abból tanultunk. Hogy csoportharmadikként jutottunk tovább, az rossz, viszont a játék, ami e mögött van, az sokkal többet adott a csapatnak. Az összetartása, az ereje, a taktikai dolgok – pozitív és negatív értelemben is – mind kellettek ahhoz, hogy jobban csapattá forrjunk.

Mondtad, hogy rövid volt az idő. Mennyit volt együtt a Fradi?

Szeptember 12-én ért véget az Eb, ott volt két hetünk pihenni, onnantól három hét felkészülés, három bajnoki mérkőzés, majd egy hét edzőtábor a válogatottban, egy hét a Világliga, visszatérve mindjárt jött a Magyar Kupa két meccse, utána meg a BL. Sok idő telt el nyár óta, de nekünk kevés jutott. Áprilistól októberig folyamatosan nyomtuk a válogatottal. Két világverseny után kaptunk ugyan két hét pihenőt, de utána megint jött a válogatott, teljes bedobással, komoly meccsekkel. Fél éven belül háromszor top formában kellett lennünk. És most csak a válogatottról beszéltem.

Minden játékos álma, hogy bekerüljön a nemzeti együttesbe, s akinek meg is adatik, mint neked, a bodrogközi lánynak, az egyben plusz munka is.

Nem panaszkodásként mondom. Ez van! Ezért csináljuk, ezért szeretjük. Én átéltem azt is, amikor güriztem egész évben, és a végén nem jött össze.

Az olimpiára gondolsz? Én nem egészen értettem, miért maradtál itthon.

Nem illettem bele a keretbe. Olyankor, amikor egy-egy emberről szól a dolog, kapunk visszajelzést, hogy mi az, amiben fejlődni kell. Ez meg is történt.

Mi volt az konkrétan?

Gyorsaságban, támadásban való agresszivitásban.

Szakmailag a kapitány dolga ezt megítélni, persze, akkor sem könnyű elfogadni.

A tavalyi nyár nagy lelki törés, iszonyat volt. Olimpiai keretből kimaradni! Egy sportoló ezért edz. Az egész nyaram, minden erre ment rá, és jött a pofon. Lehet szépeket mondani, én is kaptam rengeteg biztatást, jólesett, hogy segíteni akartak, de egyik sem tudott. Dr. Csernus Imre, a válogatott pszichológusa azonban mondott nekem egy mondatot, amitől jobban fel tudtam dolgozni.

Mi volt az a mondat?

Nem azért nem kerültem a csapatba, mert rossz játékos lennék, vagy nem elég jó, hanem abban a helyzetben nem illettem bele. Ezt csak az értheti, aki átélte.

Mi volt a reakció, mi állított talpra, miután közölték veled a döntést?

Mondták, hogy haza lehet menni, véget ért a felkészülés. Teljes üresség volt bennem, elveszítettem az életcélom, addig a napom mind a huszonnégy órája be volt osztva, mikor mit kell csinálnom, s hirtelen lett szabadidőm. De mit kezdjek vele? Nem tudtam eldönteni, a családommal szeretnék-e lenni, vagy egyedül. Utazni és semmi másra nem gondolni, vagy bezárkózni és otthon ülni. Volt hat hét pihenőm, ennyi még életemben soha. Akkor még volt párom, nála voltam, hazamentem a szüleimhez, nyaraltam. A hat hét rólam szólt, a kikapcsolódásról.

Az ilyet az ember kudarcként éli meg, kicsit talán szégyenként is, pedig nem szabadna.

Ha van bennem olyan, hogy ellazsáltam, másképp vagy jobban kellett volna csinálnom, akkor hibát követtem el. De nem lehetett szégyenérzetem, mert minden tőlem telhetőt megtettem. Nyugodt lélekkel tudtam belenézni a tükörbe.

Nézted az olimpiai meccseket?

Szurkoltam a lányoknak, mert megérdemelték a jó eredményt, tudom, milyen munka volt a teljesítményükben. De nem minden meccset tudtam végignézni.

Az viszont jó, ha valaki egy ilyen pofontól meg tud erősödni. Nemcsak játék tekintetében, mentálisan is. Az idén ott lettél a válogatottban, és megálltad a helyed.

Száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem: muszáj volt fejben megerősödni. A kimaradt olimpia miatti hathetes pihenő után értettem meg, milyen élsportolónak lenni, s hogy mindent ennek kell alávetni: fejben, fizikálisan, étkezésben... S ez nem megy egyik napról a másikra.

Milyen érzéssel vágtál neki, amikor megkaptad a behívót? Megfordult a fejedben, hogy kihagynak a vb-s csapatból?

Tizennyolcan kezdtük el a nyarat, és persze, átfutott az agyamon, ami az olimpia előtt történt, de úgy tettem mindent, hogy ne kelljen emiatt aggódnom. Kérdés se merüljön fel, hogy van-e ott helyem. Tutira ott leszek! Nem szeretem a közhelyeket, de Gyuri bácsi (Gerendás György, az FTC női csapatának edzője – a szerző megj.) szokta mondani, hogy ha valahol ott akarsz lenni, akkor úgy is viselkedj. Ha benne akarok lenni a keretben, akkor úgy kell hozzáállnom, hogy kerettag vagyok.

Az év végéig minden a pólóról szól. Találsz egy szusszanásnyi szabadot? Legalább karácsonyra?

Az Eb utáni két hétből négy napot voltam otthon, utána egy baráti társasággal kirándultam, azóta otthon se jártam.

Gondolom, nagyon hiányzol Kiskövesden.

Nem ez az első év, hogy ritkán látjuk egymást. A komolyabb meccsre anyáék jönnek, meg tudjuk oldani. Vannak hullámvölgyek, amikor iszonyatos honvágyam van, de hála Istennek van telefon.

A karácsony meghitt a család körében?

Szenteste hárman vagyunk – apa, anya és én. Apukám első házasságából van két nővérem, nekik már van külön családjuk, ők az ünnep első napján átjönnek hozzánk közös ebédre. 26-án általában már utazok vissza Budapestre, mert edzésünk van, így a nagymamámmal, keresztanyuval, akik Nagymihályban laknak, ritkán tudunk összejönni.

Mit szeretsz a karácsonyban?

Mondhatnám, hogy a családi összejövetelt, mivel ha nyáron hazamegyek pár napra, nekem az is ilyen érzést ad. Nemcsak a vaníliás, fahéjas, almás illat.

Budapesti lány lettél? Mennyi ideje is vagy távol a Bodrogköztől?

Nem is tudom... Tizenegy esztendős koromban kerültem Sátoraljaújhelyre, három év múlva Kassára, onnan 16 évesen Egerbe. De nem vagyok pesti csaj, inkább maradok a vidéki lány, aki felment Pestre. Szeretem Budapestet, de ez egy betondzsungel. Aki hozzászokott, hogy otthon van egy hatalmas kert hátul, elöl meg egy nagy szőlőbirtok, s kint vagyok az udvaron reggeltől estig, az nem lelkesedik a panelekért.

A főiskolát már befejezted, s ha majd kiszállsz a medencéből, azt kezdesz az életeddel, amit a legjobbnak találsz.

Rekreációszervezést és egészségfejlesztést végeztem, ez olyan szakma, hogy bárhol el tudok vele helyezkedni, mesterfokon azt tervezem, hogy elvégzem a sportmenedzserit. Nyáron lett volna a felvételi, de épp akkor volt a vb, így halasztok egy évet.

Tovább leszel fiatal...

Most akarom az egyetemet, nem azután, hogy befejezem a vízilabdát, mert nem tudom elképzelni, hogy harmincvalahány évesen még suliba járjak.