Szabadság keretek közt: Montessori-módszer otthon

Hogyan találtál rá erre a pedagógiai ágazatra? Mivel fogott meg?
Még az egyetemen találkoztam vele. Tanárként végeztem, szóval foglalkoztunk alternatív pedagógiai módszerekkel. Itt kaptam egy alapképet, rögtön szimpatikus volt. Aztán abban az időszakban, amikor megszületett a kislányom, több időt töltöttem közösségi oldalakon, és egyre több Montessorival kapcsolatos tartalom jött velem szembe. Több anyuka (aki mellette szakember is) posztol arról, hogyan lehet ezt a módszert az otthoni körülményekre applikálni. Szerettem volna, hogy legyen egy elméleti tudásom is, mielőtt belevágok a kislányomnál is az alkalmazásába. Elvégeztem egy ezzel kapcsolatos online kurzust, azóta pedig folyamatosan képezem magam a témában.

Vázoljuk fel, mik a módszer alapelvei, mit kell tudni róla!
Nem új dologról van szó. Maria Montessori olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus nevéhez fűződik a létrejötte. A 19. században járunk, amikor még nem volt evidens, hogy nők egyetemet végezhetnek. Maria Montessori rengeteget dolgozott mentális problémákkal küzdő gyerekekkel, és közben kifejlesztett egy módszert, melynek segítségével a sérülteket fel tudta zárkóztatni egészséges társaikhoz. Az egyik legfontosabb, hogy a gyerekek szabadságot kapnak, de vannak bizonyos keretek, amiket be kell tartani. Kell egy biztonságos közeg, melynek határain belül szabadon mozoghatnak. Elengedhetetlen az önbizalomdömping is, hogy a biztonságos térben ne csak szabadok, hanem magabiztosak is legyenek. Az is meghatározó, hogy a gyereket körülvevő közeget az ő kényelmére alakítsuk ki. Gyerekméretű bútorok, eszközök stb.

Mi a legjobb a Montessori-szülőségben?
Nekem ez egy teljesen új életvitelt hozott. Otthon minden tele van pici, gyerekméretű bútorokkal, ez számomra természetes. Amit különösen szeretek, az az, hogy hatalmas teret ad ez a nevelési módszer a kreativitásnak. Nem merül ki abban, hogy megvesszük a kész játékokat. Mindig figyelem a gyerekem, hogy épp mi érdekli, mire vevő. Például, ha látom, hogy leköti, ahogy begombolja a ruháját, akkor a gombokkal, gombolással kapcsolatos készségfejlesztő foglalkozást készítek neki. Kézművesként ez nekem testhezálló feladat. Néhány segédeszközt egyébként eladásra, másoknak is készítek.

Te hogyan, mi mindre alkalmazod a módszert?
Nagyon jól alkalmazható a hétköznapi események megértésére és megélésére, és a szezonális dolgokra is jól applikálhatóak a feladatok, játékok. Például, ha orvoshoz kell menni, előtte lehet orvosi tematikájút játszani, alkotni. Sokszor a teljesen hétköznapi dolgok a legérdekesebbek. A lányom 4-5 hónapos volt, amikor elkezdtem bevezetni ezt a fajta nevelést, most várom a második gyermekem, nála már szeretnék egészen az újszülött kortól alkalmazható dolgokat is kipróbálni.

Sok ilyen foglalkozást az anyukák, felnőttek akár ösztönösen is csinálnak. Tudsz ilyenekre példát mondani?
Bármi, ami úgymond felnőtt tevékenység, belevonjuk a gyereket, az összhangban van a Montessori-módszerrel. Aktuálisan mondjuk a levelek összegereblyézése, közös főzés. Ilyenkor a gyerekek számára elérhetővé kell tenni például a konyhapultot, de azt is érdemes megpróbálni, hogy mi ülünk le a kicsi asztalhoz pl. zöldséget pucolni. Így kialakul egy bizalmi viszony, mert nem érzik állandóan a gyerekek az elvárást, hogy nagyok legyenek, hanem mi is lemegyünk az ő szintjükre. A kölcsönös tisztelet alappillér. A természetes anyagok, a természet közelsége is ide tartozik. Nyugodtan lehet sárban túrni, vízben pocsolni, ez mind fejlesztő. Békén kell hagyni a gyereket, megbízni benne, nem állandóan ellenőrizni, hogy mit csinál. A gyerekek nagyon jól elvannak akár egyedül is. Az érdekes struktúrák, állagok megfogására természetes kényszert érzünk, ez is a módszer része. Minden érzékszervet be kell vonni a tapasztalásba.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik még csak kóstolgatják a módszert? Mit javasolsz kipróbálásra?
Az első, az egyik legfontosabb, hogy néha üljünk le, és csak nézzük a gyerekünket, miközben tevékenykedik, de ne szóljunk bele, ne irányítsuk. Csak figyeljük, akár jegyzetelhetünk is. Látni fogjuk, mi érdekli, mi után nyúl először. Azt is érdemes megnézni, mi melyik érzékszervre van a legnagyobb hatással. Ha például mindent szeretne megkóstolni, akkor az ízekkel játsszunk, rengeteg segédeszköz van erre is (a falatkás hozzátáplálás, melyben az előző Mamaklubban volt szó tökéletesen beleillik a módszerbe – a szerk. megj.). Érdemes a hétköznapokba csempészni a játékosságot, például rajzoljunk bevásárlólistát, és hagyjuk, hogy a kicsi maga rakja az üzlet polcáról a bevásárlókocsiba a termékeket. A gyerekek imádni fogják. Ilyen apróságokkal lehet csodát tenni. Nem szabad félni sem, ugyanis a gyerekek tényleg megtanulják, ha valami szúr, éles, nem fogják készakarva bántani magukat. Persze, kellenek a keretek, ezért fontos, hogy például méretben megfelelő kést adjunk a kezükbe.

Mi lehet nehéz szülőként?
Nem muszáj mindent magunknak elkészíteni, készen is rengeteg foglalkozást, játékot, segédeszközt találni. Nagyon fontos az is, hogy a szülők hogyan érzik magukat, ez talán az egészben a legnehezebb. Hozzuk magunkkal a berögződéseket. A Montessori-elvek alapján nagyon oda kell figyelni a kommunikációs módszerünkre, nem szabad összezavarni a gyerekeket. Ha például a tiszteleten akarunk dolgozni, akkor meg kell mutatnunk, hogy mi hogyan tisztelünk másokat, a büntetéssel ugyanis csak félelmet érünk el. Kemény pszichológia ez a szülők számára is. Az első és legfontosabb ebben a módszerben ugyanis az Én, az, hogy békében legyünk magunkkal, el tudjuk fogadni saját magunkat. Ha nem vagyunk magunkkal jóban, akkor a nevelés sem fog menni. Erről nagyon keveset beszélnek, pedig iszonyatosan fontos.

Tudsz ajánlani kifejezetten adventhoz kapcsolódó játékokat, foglalkozásokat?
Én egy olyan adventi kalendáriumot készítek, amibe mindegyik napra valamilyen játékos foglalkozást rejtek el. Ezek nem kimondottan plusz tevékenységek lesznek, hanem olyan dolgok, amelyek egyébként a hétköznapjaink részei, csak alapból nem csinálunk belőle nagy ügyet. Lesz benne takarítás, mert ez amúgy buli a gyerekeknek, imádnak port törölni, sikálni. Közös sütések, kézműves feladatok is lesznek majd a naptárban. Én arra buzdítom a szülőket, hogy ha már advent, akkor ne bolti édességben gondolkozzanak, hanem valamilyen tevékenységekben, közösen töltött időben. Az utolsó napra, 24-ére én egy listát teszek, hogy mi fog szenteste történni, milyen sorrendben és miért. Nekünk ezek evidensek, de a legkisebbek nem értik még. Az adventi koszorú készítésébe is mindenképpen vonjuk be a gyerekeket, és azt is hagyhatjuk nekik, hogy ők gyújtsák meg a gyertyát.