Sütő András egymás után négy filmben kapott fontos szerepet. INTERJÚ

Vasárnap

Hirtelen tört rá a félelem. Tavaly márciustól júniusig nem játszhatott sehol. Ő, aki Budapest több színpadán vendégeskedett. Februárban még Csirkefej-bemutatója volt a Gózon Gyula Kamaraszínházban, de pár héttel később már az Átrium és a Rózsavölgyi Szalon is lehúzta a rolót. Szabadúszóként még azt a pénzt is felélte, amit a tervezett esküvőjére tett félre. Sütő András, a világ több országában forgalmazott Viharsarok Németországból a magyar ugarra költözött ifjú focistája négy hónap után egyszer csak fellélegzett. Egymás után négy filmben kapott fontos szerepet.

A Viharsarok 2014-es berlini bemutatója után a filmmel együtt nagy utakat tett a világban. Császi Ádámmal, a film rendezőjével azóta nem egy színpadi produkcióban dolgozott. Bizonyára várta, hogy az új filmjében is szerepet kap tőle.

Nem számítottam semmire. Arra sem, hogy a Viharsaroknak ekkora visszhangja lesz. A világ különböző pontjairól kapok visszajelzéseket ma is. Jönnek az elismerő üzenetek. Bedobsz egy követ a tóba, és gyűrűzik a víz felszíne. De arra sem számítottam, hogy játszani fogok Ádám készülő alkotásában, amely egy színházi rendezésének a továbbfejlesztett változata. A tudás hatalom nevű szervezettel, hátrányos helyzetű roma fiatalokkal Cigány magyar címmel hozott létre előadást. Az alapján született a forgatókönyv, így adott volt a szereplők névsora is. De nem mondhatom így sem, hogy a rendező nem gondolt rám és a Viharsarok-beli partneremre, Varga Ádámra. Meg is kérdezte tőlünk, hogy derogálna-e, srácok, ha most egy kisebb feladatot kapnátok? Mi már közben ezerszer elmondtuk neki, hogy követjük őt, vele tartunk tűzön-vízen át, ingyen, bármikor, nagyon szívesen. Ez egy szövetség köztünk, ami egész életre szól. És ő is beváltotta az ígéretét.

De már 2019 decemberében tudta, hogy egy svájci produkcióban fog játszani.

Megkeresett egy ügynökség. Németül beszélő színészeket válogattak egy Magyarországon forgó produkcióhoz. Tavaly májusban indult volna a forgatás, de márciusban értesítettek, hogy a Covid miatt tolódik. Egyébként Császi Ádám filmjét is keresztbe vágta a járvány, az is a tervezettnél később indult el.

Németül hol tanult meg?

Tizenhat éves koromig majdnem második anyanyelvem volt a német. A szüleimnek van egy harmincöt évre túlnyúló barátsága Berlinben. Ebbe születtem bele. A Komische Oper énekese volt a férj, balerina a feleség. Kilencéves koromban már egyedül utaztam ki hozzájuk, nyáron. Ott jártam iskolába, Berlin kertvárosában.

Megtanultam és megszerettem a német nyelvet. Goethét is el tudom olvasni, ahogy Arany Jánost. Ez nagy élmény számomra.

Három évig ott jártam iskolába. Kettős identitásom lett. Gyerekként már németül is álmodtam. Ezt tudtam most kamatoztatni a válogatáson. Németül ugyanúgy tudok játszani, mint magyarul. Ha nemzetközi produkcióba hívnak, előtte az angolt intenzíven gyakorolnom kell. A németben szabadabb vagyok. A svájci filmben sem szinkronizáltak. Megtartották az eredeti hangomat. Jó érzés. Nagy öröm.

A koronavírust megelőző három-négy évben havi húsz-huszonöt előadása volt. Mintha társulati tag lett volna egy nagyszínházban. Aztán hirtelen a nagy semmiben kellett felszínen maradnia.

Egyszer csak felborult az életem. Budapest nyolc különböző pontján játszottam, amikor egyik napról a másikra minden elvágódott. Kétségbeestem. Leállt a ritmus, amelyet megszoktam. Arra volt trenírozva az agyam, az idegrendszerem, hogy este hét és tíz között a maximumot kell nyújtanom. A színészből ketrecbe zárt tigris lett. Felgyülemlett bennem egy csomó feszültség, amelyet nem tudtam hol kiadni. Szellemileg is, fizikailag is le kellett foglalnom magam.

Mihez kezdett?

Vettem egy futócipőt, és mazochista módon eleinte a hét minden napján, később már csak másnaponta, mert nagyon fájt a lábam, de futottam. Napi hat-tíz kilométereket. Délután olvastam, este zenét hallgattam, filmet néztem. Minden percemet beosztottam. Rendszert vezettem be a mindennapjaimba. Négy hónapig tartottam is ezt. Rendmániás lettem. Aztán jelezték, hogy elindul a svájci film forgatása.

És onnantól fogva már nem volt megállás.

Jött a következő kihívás. Casting nélkül hívtak egy készülő sorozatba, A gyakornokba, ami óda a filmezésről. A történet egy stábról szól, amely forgatásra készül, és van egy srác a csapatban, aki filmrendező szeretne lenni. Nem veszik fel a főiskolára, agrármérnökire jár, de elmegy takarítani abba a filmstúdióba, ahol az édesanyja takarít. Best boy lesz a produkcióban, afféle mindenes, aki addig küzd, míg megvalósítja az álmát, és rendező lesz. Elkészítettük a sorozat felvezető reklámját, amikor Császi Ádám hívott a Háromezer számozott darabba, amelyről az előbb beszéltünk.

Egyik pillanatról a másikra megoldódott az életem. Kiváltságos helyzetbe kerültem. Vitt előre a szerencsecunami.

Minden produkció, amelybe bekerültem, évekre töltött fel munícióval. Ezek szakmai felhajtóerők számomra. Egyik munka hozta a másikat.

Pályatársai közül nagyon sokan már a feladás küszöbén álltak.

Nagyképűség és kivagyiság nélkül mondhatom: én a legnagyobb világjárvány idején többet filmezek, mint a Covid előtt. Zsinórban kaptam a jobbnál jobb lehetőségeket. Jött egy magyar–vietnámi koprodukció is, sőt felvettek a színművészeti egyetem drámainstruktor szakára. Tavaly májusban, amikor még feszülten otthon rendezgettem a növényeimet, annyit kértem születésnapi ajándékként, hogy legalább a diplomám meglegyen, ami engem is megnyugtat, és a szüleimet is. 2012-ben forgattuk a Viharsarok című filmet, de a felvételik idején én még egy bezárt iskola tornatermében aludtam a betonon. Életem első fizetős munkája volt ez a film.

Előtte szerelemből csináltam színházat. Kiflin és répán éltem, pincékben próbáltunk, közben egy filmfőszerepet játszottam. Most, amikor a legsikeresebb élethelyzetemet élem, látom, hogy mennyien rettegnek körülöttem a járvány miatt. Érzem a sok plusz feszültséget.

A Viharsarok után egyébként azt gondoltam, évente válogatásokra hívnak majd, és legalább egy filmben játszani fogok. Nem ez történt. Most viszont úgy érzem, a Gondviselés kárpótolt. A befektetett idő, energia egyszer csak megtérült. Hirtelen kiegyenlítődött a számla. Megcsináltam a vizsgáimat, minden jól sikerült, és az alternatív csóró színészt örökre elfelejthetem.

A magyar–vietnámi koprodukcióban készült Budapest, ahol a szerelem kezdődik a hetvenes években Magyarországon tanuló vietnámiak körében játszódik. A címéből ítélve romantikus történet.

Egy megható love story, amelyben kulcsszereplő vagyok. A mából nézve már nagyapa.

És a svájci filmben, A fekete pókban?

Ott egy földműves. A nagy tapasztalatokkal rendelkező Marcus Fischer rendezte a filmet. Középkori történet a keresztes hadjáratból megérkező lovagokról, akik a Szentföldön küzdenek meg a szabadságukért, a falu parasztjairól, akik közben felhúztak egy várfalat, és egy fiatal bábáról, aki lepaktált az ördöggel. Nekem alsó és felső fogsort készítettek, hogy középkori legyen az ábrázatom. Szakállat kellett növesztenem, a maszkmester pedig keléseket rakott az arcomra. Nagy vágyam volt kosztümös filmben játszani. Megadta a sors. Jobbágy lettem.

Mindezek mellett Déry Tibor szerepét is megkapta a Frici és Aranka című tévéfilmben, amely Karinthy Frigyes és Böhm Aranka kapcsolatát idézi meg.

Tóth Tamás, a film rendezője látott a Viharsarokban, ennek köszönhetem, hogy felkért a fiatal, pályája elején álló Déry szerepére. Böhm Aranka állítólag többször felszarvazta Karinthyt, még Déry Tiborral is, akihez egy színházi anyaga révén kerültem közel. A Szerelem című darabot játszottuk a Rózsavölgyi Szalonban, Makk Károly rendezésében. Akkoriban olvastam írásokat Déry és Böhm Aranka kapcsolatáról. Cserhalmi György mondta egyszer, hogy ha egy ilyen megfoghatatlan, szent porcelánszoborként kezelt embert kell megeleveníteni, akkor sokkal jobb, ha nem egy általunk kitalált karaktert próbálunk felépíteni, hanem minél többet viszünk bele önmagunkból. Nekem ez nagyon tetszett. Így álltam a feladathoz én is. Ösztönösen. Ha minden jól sül el, akkor egy-egy nézéssel, mosollyal azt is érzékeltetni tudtam bizonyos pillanatokban, hogy Déry nemcsak a szeretője volt Böhm Arankának, hanem nagy játékos volt ő is.

Újabb film vagy újabb színházi produkció várja?

Egy holokauszttörténet előzetesét forgattuk le májusban. Egy fiatal SS-tiszt és egy bokszoló kapcsolata a koncentrációs táborban. Egészen rövidre vágták a hajam, és szőkére festették. Ebben a filmben is egy újabb arcomat mutathatom majd meg, aminek végtelenül örülök. De nálunk most a szakmában is olyan a hangulat, hogy ha én ezekre a munkáimra büszke vagyok, akkor rögtön nagyképűnek hisznek. Pedig, esküszöm, nem vagyok az. Csak örülök, nagyon.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/7. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?