Római szárnyalás

Vasárnap

Szállj velem, még nem repültem senkivel…” – a múlt század nyolcvanas éveiben hódító Napoleon Boulevard együttes örökzöldje jutott eszembe, amikor hosszas töprengés és időpont-tologatás után kiderült, nincs más választásunk, a rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt repülővel kell eljutnunk Rómába és vissza.

Mivel férjurammal együtt ódzkodunk az utazásnak ettől a Földtől igencsak elrugaszkodott módjától, a komfortzónánkat jócskán feszegető döntést hoztunk. A repülési tapasztalattal rendelkező barátok és családtagok alapos kifaggatása és az internetes jegyvásárlás különböző köreinek leküzdése után már nem volt visszaút: a szelek szárnyán szálltunk Rómába!

Utólag nézve a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy időben eljussunk Budapestre, a repülőtérre. Az utazásunk előtt egy nappal lezúduló hatalmas esőmennyiség ugyanis a Duna-kanyarban alámosta a vasúti síneket, így az érsekújvári indulás helyett a két Komáromon át vonatoztunk el a magyar fővárosba. Végül időben ott voltunk a reptéren, és sikeresen túljutottunk az ellenőrzésen is. A fapados légitársaság kisgépe némi késéssel, de nekilódult, mi pedig szemünket becsukva, egymás kezét igencsak szorítva vártuk, mi fog történni. A gép sikeresen felszállt, egyre magasabbra. Az utasok biztonságát szolgáló kiselőadás – mit kell tennünk veszély esetén – nem volt túl jó hatással a lelkünkre, de aztán sikerült feloldódnunk. Míg mások ettek, ittak, jöttek-mentek, én végigfényképeztem a kb. egyórás utat, hiszen ki gépen száll fölébe, pláne először, annak lenyűgöző, színes térkép e táj.

A visszafelé út nem kevésbé volt izgalmas: éjszaka repültünk, a világító pontokból találgattuk, vajon hol, merre lehetünk. Kevesebb félsz volt bennünk, már csak azért is, mert a gépen utazott a komplett olasz szinkronúszó válogatott, edzőstül, gyúróstul. A lányok lazasága ránk is jó hatással volt. Alig szálltunk fel, a csokibarna csajok a szemükbe húzták az egyen melegítőfelsőjük kapucniját, és bedobták a szundit, mintha csak egy buszban ringatóznának. Az éppen mögöttem ülő egyetlen fiú csapattársuk a telefonját nyomkodta. Ő, Giorgio Minisini, néhány nappal később párosban aranyérmet nyert a budapesti vizes világbajnokságon. Ha sejtettem volna, hogy ő lesz a bajnok, lehetne egy autogramom tőle.

A római Ciampino repülőtéren egyből megtapasztaltuk, hogy Olaszországban vagyunk. A mellbevágó meleg mellett az egyenesen a belvárosba tartó buszjárat sofőrje is megmutatta valódi (hozzánk képest) déli temperamentumát: a menetrenddel nem sokat törődve szépen megvárta, hogy megteljen a jármű, aztán őrülten nyomta a gázt befelé a városba, hogy a menetidőt is tartsa.
 

Római vakáció

Jövetelünk elsődleges célja a Római Magyar Akadémia által szervezett irodalmi konferencián való részvétel volt: a férjem adott elő, én csak a GPS szerepében domborítottam – mint már oly sokszor. Az Akadémia vendégeiként annak épületében, a Teverével szinte párhuzamos Via Giulia utcában szálltunk meg, az intézménynek otthont adó mesés Falconieri-palota mellé épített részben. Éjszakáról éjszakára azzal hajtottam álomra a fejem az 1953-ban készült legendás olasz–amerikai filmről elnevezett apartmanban, hogy közben arra gondoltam, micsoda nagyságok – Szerb Antal, Nemes Nagy Ágnes, Kodály Zoltán stb. – laktak és dolgoztak talán éppen a mi szobánkban az Akadémia vendégeként!

Újrázás

Mivel már másodszor jártunk az örök városban, sok olyan „kötelező” akadt, amit már láttunk, mégsem tudtuk megállni, hogy ne nézzük meg újra. Meglepetésünkre június közepén mindenhol hatalmas tömeggel szembesültünk, ami nagyon furcsa érzés volt a járvány miatti „két szűk esztendő” után. A Trevi-kutat szinte lehetetlen volt megközelíteni, folyamatosan hömpölygött a tömeg a Spanyol-lépcsőknél, turisták, hívők és hívő turisták újabb és újabb tömegei rohamozták meg a Szent Péter-bazilika előtti teret. Ezúttal sem tudtunk betelni a Piazza Navonával, amely a város egyik legnagyobb és legnyüzsgőbb tere. Az itt csobogó három szökőkút közül a középsőt az a Bernini faragta, aki festőként, építészként és szobrászként nagyban hozzájárult Róma barokk arculatához. A pompás szökőkút négy férfialakja az építésekor ismert négy folyót jeleníti meg: a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Río de la Platát, föléjük pedig egy hieroglifákkal sűrűn teleírt obeliszk tornyosul. Komoly mérnöki munka lehetett összehozni a kettőt. A téren áll a névadó szentemről elnevezett óriási templom (SantʼAgnese in Agone), amely egy másik b betűs barokk művész, Borromini tervezett. Kötelező volt újra látnom.

Annak ellenére, hogy a fentiekben barokk alkotásokról lelkendeztem, a zenéje kivételével – és még finoman fogalmazok – nem szeretem ezt a korszakot. Kíváncsi (tanár)emberként viszont muszáj volt szemügyre vennem az eddig csak képekről ismert Il Gesùt, jezsuiták anyatemplomát, amely ennek a művészeti stílusnak az esszenciája. Aranyos.
 

Itália legnagyobb vizeldéje”

Romjaikban is lenyűgözőek a különböző császárok egymás mellé épült fórumai, és igazán kolosszális építmény a Colosseum is. A legnagyobb, ám érzelmi szempontból meglehetősen vegyes hatást rám mégis II. Viktor Emánuel, az egyesített Olaszország első királyának emlékműve tette. Építése idején (1885–1935) és még utána is a rómaiak írógépnek, Itália legnagyobb vizeldéjének, a monda szerint hét dombra épült Róma nyolcadik halmának és esküvői tortának is csúfolták a lépcsőzetes kialakítású, monumentális építményt, amely a belsejében múzeumoknak ad otthont. A Vittorianóként is emlegetett, a király lovas szobrával megtoldott hófehér márványtömeg valóban grandiózus emlékmű. A legfőbb gondom – és nemcsak nekem – az elhelyezésével volt: sehogy sem illik bele a környezetébe. Az útikönyvben olvasom, hogy építészeti szempontból egy modern fórumnak tekinthető. Hát oda is épült, a római császárok ókori fórumainak maradványai és a puritán homlokzatú Santa Maria in Aracoeli-templom közvetlen szomszédságába.

Galéria

Képregény – kőbe faragva

Az emlékműtől csak pár lépés Marcus Aurelius császár lovas szobra a Capitoliumi dombon. Gondoltam, vétek lenne kihagyni az újbóli találkozást a filozófus császárral, aki mifelénk csatázva, a harcok szünetében, valahol a Garam folyó mellett táborozva írta meg az Elmélkedéseit. Amúgy is gyengéim a lovas szobrok, ez pedig az ókorból fennmaradt leghíresebb példány, pontosabban annak másolata, mert az eredetije karnyújtásnyira tőle, a Capitoliumi Múzeumban található. Egy másik Marcus Aureliusszal kapcsolatos emléket is újralátogattam: a császár diadaloszlopát a Piazza Colonnán. A 30 méter magas építmény domborművei spirál alakban tekerednek, közben pedig elbeszélik a császár háborúit, így a tájainkon lejátszódó esőcsoda történetét.

Pantheon

Egyszerűen nem tudok betelni a Pantheonnal! Először is Róma legjobb állapotban fennmaradt épülete, a Kr. u. 2. század legelejéről származik. Kívülről nem nagy szám – repülő csészealj landolt egy görög templomon – és kicsit romos is szegény. Na de a belseje! Az olasz királyok közül kettőnek a temetkezési helye, és itt vannak Raffaello földi maradványai is, de számomra más miatt érdekes. Odabent az egyetlen fényforrás a kupolán nyitva hagyott kerek nyílás, az oculus. A kupola bélése olyan, mintha egy 20. századi vasbeton megoldást látnánk: a kazetták a mennyezet súlyát hivatottak csökkenteni. Praktikus és látványos! A kör alaprajzú épületben turisták tömege halad fegyelmezetten – körbe, mint az iskolások a tízperces szünetben, én meg csak állok és hosszú perceken át bámulok fölfelé. Időnként csinálok néhány fotót. Csodálkozom, hogy nem lettem gyanús a biztonságiaknak.

A Tiberis túlpartján

Teljesen új élmény volt felfedezni a folyón túli városrészt, a Trasteverét, amely ismeretlen terep volt számunkra. Nem jelenthet(ett) nagy kihívást híddal átívelni ezt a – Dunánkhoz viszonyítva – igencsak keskeny folyót, mondom „szakértőként”. Az átkelést fontolgatva több hídból is választhatunk. Mi a szállásunkhoz közeli Ponte Sistón, a vidám helyiek és turisták, valamint különböző műfajt játszó egy- és többszemélyes zenekarok mellett szlalomozva jutottunk át. A Piazza Trilussán – ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva – napszállta után különböző korú, de egyformán jókedvű rómaiak és nem rómaiak engedik ki a gőzt, és adják át magukat pl. az ott jártunkkor a négy-öt belevaló, fiatal srác által szolgáltatott örömzenének.

A Trastevere romos, helyenként növénnyel befuttatott házakkal szegélyezett utcáin sok kis étterem található. Kültéri egységeiket, asztalaikat az amúgy is szűk utcákra tolják. Mindkét irányban turisták tömkelege csetlik-botlik az ódon macskaköveken, koptatja a különböző típusú lábbelijét. Sportszandálos nők, férfiak és gyerekek, túracipős turisták, tűsarkús hölgyek és bevállalós babakocsis anyukák és apukák haladnak a tömeggel, ki-ki a maga tempójában. Gyakran feltűnik egy autó, és az utcanép, jó esetben, helyet ad neki. Sofőr sem szeretnék itt lenni. Már a forró, közlekedési szituációk puszta szemlélése is agyvérzésközeli állapotot eredményez nálam!

Faljuk a pizzát, a jóféle tésztákat, a bundában sült tökvirágot és az élményeket. A Santa Maria in Trastevere, (talán) az első római keresztény templom maga a csoda. Gyönyörű 12. és 13. századi mozaikjai odabenn ragyognak a lámpafényben, ha az erre a célra elhelyezett szerkezetbe adományt dob a látogató.

Estére visszajövünk, hogy megnézzük a folyó partján hófehér sátrakkal és villogó fényekkel hívogató negyedet. Nem vagyunk különösebben bulizósok, inkább csak kíváncsiak. Kiderül, hogy elég fiatalok sem vagyunk: a törzsközönség „nem érte meg még hússzor a telet”. Elvegyülünk a tömegben és a vízipipázó, koktélozgató Z generáció képviselői között. Érdekes élmény.

Giordi virágos mezején

A szállásunkhoz közeli, reggelijeink helyszínéül szolgáló Campo deʼ Fiori a középkorban és még azután is a város legszínesebb, egyben legveszedelmesebb környéke volt. Az útikönyv szerint a festő Caravaggio ezen a téren végzett ellenfelével egy vesztes teniszmeccs után, és az aranyműves Cellini is itt ölte meg üzleti versenytársát. A nyilvános kivégzések színhelyéül is szolgált: 1600-ban itt égették el Giordano Brunót, mert azt állította, hogy a Föld kering a Nap körül. 1889-ben felállított szobra a tér közepén áll, és ma a turisták keringik körül. Kora reggeltől Giordi (ahogy a polihisztort becézik) lábánál sátortábor épül, a piaci árusok napról napra kipakolják mindazt, ami szem-szájnak, de legfőképpen a turistáknak ingere: gyümölcsöt, zöldséget, ruhaneműt, hűtőmágnest, férfi nemi szervet formázó üvegbe zárt színes likőröket – pénztárca és gusztus kérdése. Kora délután azonban eltűnik a színes forgatag, csak a rengeteg szemét és a különböző színű és szagú, kövezetre kiömlött folyadék marad utána. Giordi sűrűn és sötéten néz szerzetesi csuhájának kámzsája alól: az utca „szennyes habjai szent lábamat mossák” – dörmögi Babits szavaival. Hiába. Miután a piac eltakarodott, válik csak igazán láthatóvá a körben hangulatos kávézókkal, ristorantékkal zsúfolt tér, ahol olasz és angol reggelit is kapni – a kínálat alkalmazkodik a kereslethez. Alkonyat után, vacsoraidőben ezek a vendéglátóipari egységek felfújják magukat: az asztalaikon túlra fotelt, kanapét kihelyezve, hangulatos fényekkel körbebástyázva, mennyei, hűs koktélokat reklámozva, éjszakai üzemmódra kapcsolva igyekeznek vendéget fogni.

Sűrű ez a római dolce vita, öt-hat nap elég is belőle egyszerre. De az örök város vonzó és megunhatatlan, olyan hely, ahová az ember mindig visszavágyik. Gúnyos kacajt hallató sirályok, robogó Vespák, tikkadt turisták szomját oltó ó kutak, Isten véletek!

Benyovszky Mánya Ágnes
 

Érdekes

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/39. számában jelent meg 

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?