Pekingi pillanatképek

Az ellopott arany nyomában

Engedtessék meg, hogy ezúttal ne amolyan statisztikai számvetést készítsek a február 20-án zárult játékokról, inkább azt idézzem vissza, ami az én szívemet legjobban megdobogtatta. Ilyenképpen pedig a magyar anyától és kínai apától származó rövid pályás gyorskorcsolyázó Liu fivérekkel kell, hogy kezdjem, akik mindhárom magyar éremben érintettek. S kezdjem nem a fiatalabb, zárkózottabb és szerény Shaoang, azaz Ádó csodás aranyával, hanem az előzményekkel. A fiú elutazás előtt koronavírusos lett, s csak egy hét után követhette a többieket a kínai fővárosba. Ádó szavaival élve „érzelmi hullámvasút volt” mindaz, amit megélt. Azután, hogy a magyar vegyes váltó (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Jászapáti Petra, Kónya Zsófia) bronzérmet szerzett, a folytatás még szebb lehetett (volna) Liu Shaolin Sándor aranyával, amit az 1000 méter döntőjében elloptak tőle. De hiába csúszott be elsőként a célba Sanyi, a felsőbb döntés nem engedte, hogy ő – aki négy éve már nyert akkor még váltóban – álljon az olimpiai csúcson ismét. Addig videózott a döntnök, míg megtalálta azt, melyen elhúzhatja Sanyit, aki bal kezével kilöki a pályáról az előzni próbáló kínait, s az ezért kapaszkodik bele a magyar srácba. De nem is ez a lényeg: Sanyi állítólag már a futam korábbi szakaszában elkövetett egy olyan hibát, amely miatt amúgy is kizárták volna: véletlenül átlépte a pálya határát jelző vonalat, így a befutónál gyakorlatilag már nem is volt versenyben. Kedves kollégám, Ch. Gáll András hívta fel a figyelmemet a Golf Digest munkatársa, Shane Ryan elmélkedésére a pekingi olimpián „gyanúsan egy irányba mutató” VAR-döntésekkel, vagyis az eredmények utólagos megváltoztatásával kapcsolatban. A legszomorúbb az, hogy Ádóhoz hasonlóan mi sem tudtunk örülni a kizárás után ölébe hullott bronznak, a magyarok második pekingi érmének, az első egyéniben szerzettnek.

De fel kellett állni. Nem a fiúk lábába, a fejükbe kellett erőt varázsolni. És sikerült! Jött február 13., a nap, amikor Liu Shaoang úgy kelt fel Pekingben, hogy 500 méteren neki kell tennie azért, hogy olimpiai bajnok legyen. Tett is, s lett ezzel Magyarország történetének első egyéni téli olimpiai aranyérmese (világranglista-vezető fivére az első negyeddöntőben elvérzett). „Testvérem is nagyon büszke rám, boldogan fogunk hazamenni!” – mondta a 23 éves Ádó, s mindenki látta, mennyire őszinték szavai, mert testvére, Sanyi majdnem beugrott a pályára örömében. „Anyukánk és apukánk úgy nevelt fel, hogy bármelyikünk kapja az aranyat, az a családban marad. Úgyhogy remélem osztozunk Ádóval, mert mindig úgy neveltek, hogy szeressük egymást! Mindig a kettőnk sikere lesz! Ugyanúgy tudok örülni, talán még jobban is, mintha én nyertem volna!” Ez volt a harmadik magyar érem Pekingben. S végre a legcsillogóbb!

Kónya Zsófiának a negyeddöntőben, Jászapáti Petrának az 1500 méteres táv elődöntőjében ért véget a pekingi olimpia, mindkettőjüket a magyar főbíró, Pádár Beáta zárta ki. Ezt nem azért hoztam fel, hogy szemére vessem, lehetett volna egy kicsit lojálisabb, hanem példaként arra, hogy igenis létezik fair play.

Ölébe hullt az arany!

Be kell vallanom, s ezzel kicsit ünneprontó leszek, megdöbbentett Petra Vlhová döntése. A műlesiklás királynője, nagy-nagy mázlival összehozta azt, amire vágyott. Olimpiai bajnok lett legerősebb számában úgy, hogy az első körben, amelyben legnagyobb riválisa, az amerikai Mikaela Schiffrin kiesett, csak a 8. helyen végzett. Óriási volt a liptószentmiklósi lány öröme, hogy ölébe hullt az arany. Előtte az óriás-műlesiklásban csak 14. lett, s félő volt, hogy füstbe megy a terve, hogy érmeket hozzon haza. De meglett, ráadásul egy arany. A következő versenyt azonban Petra lemondta, aztán sokak meglepetésére jött a hír, hogy a hátralevőben sem indul. Csomagolt, és csak itthon állt meg. „Mentálisan és fizikailag is fáradt vagyok” – szólt az indoklás, amit elhiszek, mégsem értem. Ott voltam a sajtóértekezletén, próbáltam körbejárni a témát (az interjú egy későbbi időpontban), de nem lettem okosabb. Nagyon tisztelem Petrát, és amit elért, ugyanakkor azt is tudom, fizikálisan ő az egyik legjobban felkészült síző.

Mikaela Schiffrin balszerencséje

Peking legnagyobb vesztese Vlhová nagy ellenfele, Mikaela Schiffrin volt. A 26 éves amerikai, aki eddig 73 győzelmet ért el a világkupában, kétszeres olimpiai bajnok, az idei játékokon öt rajtra készült (végül hat lett belőle). Mindjárt az elején kétszer rekordgyorsasággal kiesett (óriás- és műlesiklás), szuper-G-ben 9., lesiklásban 18., csapatversenyben a 4. lett. Amikor újra ott volt előtte a nagy lehetőség kombinációban, ahol lesiklás után az 5. helyen állt, műlesiklásban megint nem ért célba. Schiffrin maga is keresi a válaszokat, hisz 2013-as bemutatkozása óta minden vb-n, olimpián szerzett érmet, összesen 14-et (ebből 3 olimpiait), csak most távozik üres kézzel. S nem is ez a legnagyobb sokk, inkább az, amit ő maga nyilatkozott az AFP-nek: „Peking hatvan százaléka azoknak a versenyeknek, amelyeket egész pályafutásom alatt nem fejeztem be. Nem tudom, hogy ezt hogy kezeljem. Most nagyon felhívnám az édesapámat.” Schiffrin két éve veszítette el édesapját, azóta 30 alkalommal indult, és 30 alkalommal célba is ért.
 

Apja fia

Maradjunk még az alpesi síelésnél. A Strolz név nem ismeretlen, Hubert 1988-ban a calgaryi olimpia bajnoka és ezüstérmese volt. A fiát, Johannes Strolzot mégis kicsapták az osztrák válogatottból. Johannes Strolz csak akkor kezdett hinni magában, amikor idén, január 9-én Adelbodenben első világkupa-győzelmét aratta. A szigorú osztrákok végül elküldték Pekingbe, ahol övé lett a kombináció aranya. S hogy ne maradjon el apjától, az óriásműlesiklásban is elvitte az ezüstöt is.

Nem kevésbé csodálom a svájci Beat Feuzt sem! A svájci „gömbvillám” 11 éve tagja a válogatottnak, óriási tehetségként kezelték. 57-szer állt dobogón a világkupában, 17-szer a legfelső fokon. Pekingben ő lett a lesiklás olimpiai bajnoka.

Egy 15 éves lány tragédiája

Az orosz Kamila Valijeva a női műkorcsolyázás legtehetségesebbje. 15 évesen történelmet írt, a nők mezőnyében először mutatott be négyfordulatos ugrást az olimpián, első európai nőként egy tripla axelt is megugrott a csapatversenyben, amit az oroszok megnyertek, de az aranyat nem kapták meg. Valijeva decemberi doppingtesztje pozitív lett. Jött a huzavona, az eltiltás, majd a döntőbíróság mégis indulni engedte a női versenyen, lévén kiskorú és védett. De a lány idegileg teljesen összeomlott. S még inkább felháborít, hogy kiskorúként történik vele mindez, talán tönkretéve egy csodásnak ígérkező karriert.

És lőn csapat!

Egy sportvezető ismerősöm a következő kérdést tette fel a szlovák jégkorong-válogatott első két vesztes csatája után: „mi kell ahhoz, hogy nyerjünk?” Azt válaszoltam: „jó hokisták és egy jó csapat”. Töredelmesen bevallom, fikarcnyit nem hittem abban, hogy ez létezik. S egyszer csak megmozdult valami, a két tucat hokista csapattá érett. S tudott játszani, szívvel küzdeni. „Együtt, egymásért”, ahogy a kapitány Marek Hrivík fogalmazott azután, hogy legyőzték a letteket, majd a németeket, az amerikaikat, közben jött az elődöntőbeli vereség a finnektől, amit újabb győzelem követett. Ez már a bronzéremért.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/9. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene