Nők gyermek nélkül + Felnőtt emberek

„Már szülnöd kellene, benne vagy a korban! Ketyeg a biológiai órád! Vigyázz, mert nem lesz, aki gondoskodik rólad idős korodban! Egyedül fogsz maradni!”

Nyomasztó és frusztráló érzés versenyt futni az idővel. Rátalálni a megfelelő munkahelyre, egzisztenciát teremteni, családot alapítani. Ez az elvárás: legyen megfelelő végzettséged (szerezz diplomát, doktorálj le!), legyen munkád (lehetőleg jól fizető!), szép házad (kertvárosi zöldövezetben!), autód (a legújabb modell!) és gyereked (minimum három!).

S ha ez a társadalmi nyomás nem lenne elég, bónusznak ott vannak az ismerőseink családi fotói a közösségi médiában (cuki gyerekek, móka és kacagás!), a gyerekneveléssel és a szüléssel kapcsolatos cikkek a különféle magazinokban (szülj otthon! légy ősanya!), s ez mind-mind azt a modellt erősíti, hogy egy nő akkor teljesedik ki, ha anyává válik, gyermeket szül. De mi van akkor, ha valakinek ez nem adatik meg? Ő mit csináljon? Érezze magát fél embernek, haszontalannak, feleslegesnek?

Gyermeket vállalni nem mindenki számára természetes és egyértelmű döntés. Vannak, akik nagyon szeretnének saját gyermeket, de nem találnak megfelelő partnert, vagy egészségügyi gondjaik akadályozzák meg őket ebben. Mások a sokadik vetélés után belefáradtak a próbálkozásba. De olyanok is akadnak, akik tudatosan mondanak nemet, és inkább az abortuszt választják. Miért? Mert nem éreznek magukban elég erőt az anyaságra. Vagy mert elrettentő családi mintáik vannak. Vagy csak nem akarnak gyereket szülni „erre a világra”.

A Nők gyermek nélkül című interjúkötetben tizennyolc bátor nő – köztük Bocskor Bíborka énekesnő és Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakozó – meséli el saját gyermektelensége történetét. Mindenféle sorssal találkozunk. Van, aki 35-40 évesen még reménykedett abban, hogy sikerül teherbe esnie. Van, aki – saját gyerek híján – a tanítványaival és a rokonai gyermekeivel kárpótolja magát. Az interjúalanyok kendőzetlenül beszélnek abortuszról, endometrózisról, családon belüli erőszakról. Az ismert színésznő, Csákányi Eszter azt sem bánja, hogy szerelmeinek végül más nők szültek gyereket, mert az ő életét maximálisan kitöltötte a színház, és abba nem fért volna bele egy más jellegű szerep, az anyaság.

A könyv számos kérdést feltesz az anyasággal kapcsolatban. Meddig próbálkozzon egy pár, ha nem fogan meg a gyermek? Van-e értelme újabb és újabb lombikprogramba belevágni? Nem teszi tönkre egy kapcsolat intimitását, ha rágörcsölünk a baba utáni vágyra?

A kötet végén különböző szakemberek szólalnak meg a gyermektelenségről (van köztük pszichológus és örökbefogadási tanácsadó is), és segítik az olvasót abban, hogy elfogadja önmagát, és értelmet találjon az életének – gyermek nélkül is.

"Én csak az elmúlt egy évben kezdtem úgy érezni, hogy késő. Közvetlenül a negyvenedik születésnapom előtt rám tört a szorongás, olykor úgy ébredtem, hogy minden porcikámat átjárja az érzés: hamarosan túl késő lesz” – írja Marie Aubert norvég írónő a Felnőtt emberek című regényében, amely a Vogue magazin szerint „ideális nyári olvasmány”.

A regény a negyvenéves Idáról szól, aki egyedül él, időnként nős pasikkal kavar, de nincs komoly kapcsolata. Egyre jobban aggasztja, hogy szingli, és fél, hogy elszalasztja az anyává válás lehetőségét, ezért úgy dönt, lefagyasztatja petesejtjeit arra az esetre, ha egyszer majd mégiscsak találkozik a nagy Ő-vel. Csakhogy egy családi összejövetelen megtudja, hogy a húga babát vár – és ez olyan érzelmi vihart indít el benne, hogy az idillinek indult nyaraláson egyszerre minden a feje tetejére áll.

Marie Aubert regénye arról szól, hogyan lehet másként gondolkodni életről, nőiségről, anyaságról – nem úgy, ahogy azt a megszokott szerepek diktálják.

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. május 2-i számában jelent meg.