Női posta a címe Oláh Ibolya első színházkoncertjének

Női posta a címe Oláh Ibolya első színházkoncertjének. Bíró Kriszta rendezte, kortárs szerzők érzékeny szövegét Presser Gábor zenésítette meg. Parti Nagy Lajos Rózsacsokor-variációk című verse az én fülemnek, az én szívemnek a legszebben fájó. „Egy rózsacsokrot végigönt a lúg, / Kimart szívemben minden hófehér, / kamrái közt nap nem süt, szél se zúg, /nem bántja többé szenvedély…” – énekli a Fény moziba csúszott dizőz, az éjfél utáni nő, ahogy Presser nevezi fekete kalapos előadóját.

Parti Nagy Lajost, a szerzemény íróját kérdezem: első hallásra hogyan hatott rá a dal?

Nagyon tetszett – szól határozottan. – De nagyon szövevényes történet, ahogy ez a dal megszületett. A vers első sora a Csuklógyakorlat című kötetemben szerepelt, 1983-ban. Egy másik vers lábjegyzeteként aztán bekerült a Szódalovaglás című kötetbe. 2011-ben Presserrel közös lemezünkön, a Rutinglitangon szerepelt. Ott az a címe, hogy Még egy dall, így, két l-lel. Ketten éneklik a lemezen: Presser és Závada Pál. De még ezután sem ért véget a történet. 2016 körül, amikor Szász János A hentes, a kurva és a félszemű című filmjére készült, arról volt szó, hogy Presser írja hozzá a zenét. Az ötlet végül kútba esett, de az új szöveget, ennek a dalnak az anyagát ebből az apropóból írta. Akkor már tudtam, hogy Gábor nagy titokban Ibolykával dolgozik, és mondta, hogy ezt a dalt is neki adja. Így született meg az új verzió, amelyet én is nagyon szeretek.
 

Első hallásra belém égett.

Abban, amit Presser és Závada énekel, csak az első sor azonos, de a szöveg sem ez, és a dallam sem. Ezért lett az a címe már Ibolykánál, mivel önálló életre kelt a dal, hogy Rózsacsokor-variációk.

Nem éppen szívmelengető, szárnyakat adó szerzemény. Seress Rezső dala, a Szomorú vasárnap ehhez képest habkönnyű krémes. Milyen lelkiállapotban írta? Jókedvében, vagy épp ellenkezőleg: egy borzalmas nap végén?

Azt hiszem, az előbbi. Amikor jó állapotban vagyok, akkor tudok ilyen drámai szöveget írni. Mint egy színdarabban, egy szerepben, nagyjából pontosan láttam, hogy egy lepukkant dizőz énekli majd, csak azt nem hallottam, hogy miképp. Láttam őt magam előtt, ahogy leszámol az életével, már túl van mindenen, nem bántja többé szenvedély, ami egy Vajda János-parafrázis. Ez az egy sor. Ezt már úgy írtam, mintha egy szereplőnek írnám a dalt. Saját korai toposzaiból, képeiből, lelkiállapotából is merít az ember. Nem arról van szó, hogy akkor tudok ilyesmit írni, ha iszonyú mélyen vagyok, mert épp akkor nem vagyok képes írni semmit. De ez így túl sommás megállapítás.

Egy ilyen dal őrületes kihívás elé állítja az előadót. A lelkét kell kifordítania hozzá. Nyilván tudta, mire képes Oláh Ibolya. Ismerte a hangi adottságait és az egyéniségét.

Az egyéniségét nem ismertem annyira. Sőt. Most is jobban ismerem a dalain keresztül, mint személyesen. Természetesen tudtam, ki ő, meg hogy mi van a torkában, mert egészen félelmetes hangja van. Presser csak egy idő után árulta el Bíró Krisztának, a feleségemnek és nekem, hogy már egy éve titokban dolgoznak Ibolykával, és készül a közös albumuk. Tőlem nyolc dalszöveg került fel a lemezre. Soha nem felejtem el, amikor Gábor megmutatta a dalok első, nyers felvételeit. Még most is beleborzongok. Torkomra forrott a szó. Annyira jó volt, és annyira erős! Én is kapom magam azon, hogy valamelyik dal beakad a fülembe, s akkor az megy, mint egy elakadt lemez. Hol ez, hol egy másik. Néha olyan érzésem van, hogy egyetlen dal az egész lemez.

Karády Katalint juttatta eszembe a Rózsacsokor-variációk. Ha élne, biztosan lecsapna rá. Én szívesen hallgatom őt még ma is.

Én is.

Nem szégyellem bevallani, engem újra és újra felkavarnak a dalai.

Engem is.

Karcosságával, élettapasztalatával Oláh Ibolya rengeteget hozzátesz a szerzeményhez.

Szó szerint ezt gondolom én is. Az élessége, a fékezhetetlensége nagyon fontos a dalban. Olyan jó, hogy ők így megtalálták egymást, Presser és Ibolyka. És hogy ebből a dalból lett ez a végleges változat. Nagyon jó az is, ami a színpadon, a Női posta című koncertjén született ebből.

Nincs nagy zenei csinnadratta a dalban, Presser egy egészen egyszerű dallammal spékeli meg a szöveget, ami aztán annál jobban fáj, annál mélyebben hasít az ember szívébe. Nincs benne szenvelgés, csak szenvedély.

Jó ez a dal, fantasztikus zene, épp az egyszerűségével hat. Nem több és nem kevesebb, mint amennyi Ibolyka szájára kell. Most, hogy láttam, ahogy énekli, nagyon erős élmény. Majdnem azt mondanám: van a CD a zártságával, mint egy műalkotás, és van a színpadon előadott dal, ami egy másfajta alkotás. Nem is hasonlítható össze. Mind a kettő nagyon erős, de Gábor áthangszerelte a dalokat a színpadi változathoz. Nagyon sokat dolgozott a két zenésszel, Furák Péterrel és Födő Sándorral. Ők ketten kísérik Ibolykát a színpadon. Általuk született meg ugyanaz – másképpen. Fixen a szövegek kötik össze a CD-t és a színpadi előadást. Természetesen a dalokra is ráismer az ember, hiszen a zenei hangsúlyok adottak. Én, aki ismerem mindkét produkciót, hiszen Kriszta és Gábor révén eléggé benne voltam a színpadi változatban, látom, hallom, hogy zenei értelemben és a dalok szintjén is mennyi újdonság adódott hozzá a CD anyagához. Nagyon sokra tartom a CD-t is, azt a munkát, amit Gábor és Ibolyka ott végeztek. Sajnálom, hogy igazából nem durrant el úgy, ahogy kellett volna. Nem lett akkora az ismertsége, a népszerűsége. Abban reménykedem, hogy talán most, az előadás kapcsán. Esküszöm, nem tudom eldönteni magamban, melyik tetszik jobban, a Rutinglitang vagy az Ibolyka-CD. Mindkettőt nagyon kedvelem.

Ha egy híres francia énekesnő, például Jane Birkin venné fel a repertoárjára a Rózsacsokor-variációkat, egyik napról a másikra világsiker lenne. Ebben biztos vagyok. Hozzáteszem: a fordítót is nehéz feladat elé állítaná a szöveg.

Ezt akartam mondani.

Magyar színésznőknek írt már dalszövegeket.

Gombrowicz Operett című darabjához a Bárka Színházban vagy húsz dalszöveget írtam, amelyeket Faragó Béla zenésített meg. Az Ibusár dalait Börcsök Enikő, Csákányi Eszter, Molnár Xénia és Udvaros Dorottya is előadta már. Nagyszerű zeneszerzők révén éneklik többen is a verseimet. Elég jó lista állna össze ebből. Bíró Kriszta is több szövegemet énekelte. Egyébként az én szívemhez is a Rózsacsokor-variációk áll a legközelebb.

Kontrasztosabb a képe Oláh Ibolyáról, amióta élőben hallotta tőle a dalt?

Igen. Még azon is elgondolkodtam, milyen fantasztikus időszak lehetett az életében, amit e munka kapcsán együtt töltött Presserrel. Jó vele erről társalogni. Okosan, szerényen, pontosan, minden smúz nélkül beszél erről az estről, a Női postáról és az ő színpadi jelenlétéről. Jó hallgatni őt.

Nem akar bizonyítani, brillírozni, hozzátenni, nem akarja megmutatni, mire képes a hangjával, csupán önmagát adja a dalokkal.

Így van. Ez a titok. Ettől csodálatos. Koncerteztetni kellene őt, többet foglalkoztatni. A kommerszhez ő túl intellektuális, az entellektüelek pedig mintha túl kommersznek gondolnák. Ő egyszerűen originális tehetség, amiből kevés van. Még az énekesnők között is. Nagyon megszerettem őt. Sokra tartom, amit képvisel.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/1. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene