Nézzünk dokumentumfilmeket!

Különös kapcsolatot ápolok a műfaj ez ágával. Néha annyira megragadnak, hogy hetekre egy téma mellé állítanak, ilyenkor általában csak lézengek a világban, semmibe révedő tekintettel. Azon a pontomon találnak el, ahol a legjobban fáj: a jó öreg egómon. És hát mit tesz az ember ilyenkor? Valóságszámításokba kezd, mérlegel, kritizál. Simlis az, aki azt hiszi, vele ez nem így lenne. Így vagyunk programozva. A sors nagy iróniája azonban, hogy erkölcsi intelligenciával is bírunk. Jobb esetben gyökeret vert bennünk a késztetés a cselekvésre, mások szenvedésének az enyhítésére. Ezért is a különös kapcsolat köztem és a dokumentumfilmek között. Mert miután befejeztem a némán és tudattalanul való létezést és az önmagammal való viaskodást, tényleg tenni akarok. Változtatni. Ha csak egy kicsit is. A dokumentum mint műfaj szépsége, hogy általában mindenki számára lényeges témákat boncolgat. Egy-egy alkotás után az ember kénytelen rájönni, hogy tényleg az élet írja a legjobb, legérdekesebb és olykor a legszövevényesebb történeteket. És milyen történetek azok…

Természet a vásznon

Aki valaha elmerült már a Föld tájainak végeláthatatlan szépségeiben, vagy úgy általánosságban érdeklődik az ilyesfajta dokumentumfilmek iránt, annak valószínűleg nem kell bemutatni Sir David Frederick Attenborough nevét. A 95 éves brit tudós megkerülhetetlen egy ilyen összeállításban. Az IMDB-adatlapja szerint több mint 250 produkcióban tűnt fel szakértő műsorvezetőként. Mint természettudós bolygónk szinte valamennyi rejtett zugát bejárta, filmjei az elsők között mutatták meg, hogy milyen csodákat rejtenek a tőlünk távol eső földrészek. Emellett mindenfajta mellébeszélés nélkül, tisztán és érthetően magyarázza el, hogy milyen károkat okozunk az élővilágban, és mit kell tennünk, hogy megmentsük önmagunkat. Az Egy élet a bolygónkon a rendkívüli rendező személyes tanúvallomása a Földről, egy utolsó figyelmeztetés az emberiség felé. Elsősorban azoknak ajánljuk, akik kíváncsiak az igényes, hiteles dokumentumfilmekre. Másrészt pedig azoknak, akik – mint ahogy én is – könnyen esnek szerelembe egy-egy alkotással. Ez a film egyszerre tájékoztatja a nézőt, és kedves óvatossággal mintegy képbe is helyezi. A látványos drónfelvételek és a szuperközeli kamerabeállítások mellett az archív jeleneteknek és a rendező élményeinek a felelevenítésével képet kaphatunk arról is, milyen pusztítás ment végbe számos területen az emberi kiszipolyozásnak köszönhetően. Attenborough nem csak a természetet, de a színtiszta történelmet is elhozza az otthonunkba. Nem mellesleg ebben az egy filmben láthatjuk azt is, micsoda óriási fejlődésen ment keresztül az operatőri munka az elmúlt évtizedekben a műfaj e részén. A lenyűgöző felvételek, a történetvezetés mellett garantáltan nem fogunk unatkozni. Ha pedig Attenborough filmjei után még mindig úgy érezzük, hogy van még mit tanulnunk bolygónkról, akkor érdemes szétnézni a Netflix és az HBO GO háza táján, de akár az Amazon Prime és a Hulu kínálatából is szemezgethetünk.

Divat a vásznon

A divatipar káros hatásairól viszonylag kevés szó esik. Persze nem a Vasárnapban! Korábban már beszámoltunk arról, hogy ez az iparág az egyik legnagyobb környezetszennyező a világon, az emberek jó részének viszont fogalma sincs arról, hogy mekkora kárt tesz azzal, ha folyton újabb és újabb fast fashion ruhákat vásárol. Szerencsére azonban, az évek folyamán születtek olyan dokumentumfilmek, melyek kellő szociális értékekkel felfegyverkezve megpróbáltak rávilágítani a keserű tényekre azzal a céllal, hogy a társadalmi és gazdasági körülményeken javítani lehessen. Ilyen A divat valódi ára, amelyet 2015-ben mutattak be, és a 2013-as Rana Plaza tragédiáját dolgozza fel. A több mint 1000 ember halálát okozó tragédia volt az első olyan eset, amely hihetetlen gyorsasággal járta be a világsajtót, és rámutatott az olcsó gyártási költségekkel járó ruhaipar, a fast fashion körülményeire. A film amellett, hogy a túlélők visszaemlékezésein alapszik, kellő alapossággal körüljárja az iparág környezetszennyező mivoltát is. Érdekessége, hogy a számos iparági szereplő mellett környezetvédők és aktivisták is megszólalnak benne. Egyszerre hallhatunk tehát többfajta véleményt, hogy aztán kellő tudatossággal meghozzuk a magunk döntését. Azt kell meggondolnunk, megengedhetjük-e magunknak, hogy továbbra is elfordítjuk a fejünket, és korlátozzuk magunkat abban, hogy olyan veszélyek ellen küzdjünk, amelyekről jól tudjuk, hogy léteznek.

Emberi történetek a vásznon

Aligha lehetne teljes a lista, ha nem ejtenék szót azokról a dokumentumfilmekről, ahol egyéni visszaemlékezések útján már-már hihetetlen történetek kibontakozása követhető végig. A feltámadó főnix a paralimpiai játékok rendkívüli történetét mutatja be, Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig dokumentumsorozata a szupersztár Michael Jordan és a Chicago Bulls felemelkedését meséli el az 1990-es években, sose látott felvételekkel. A John Wilson tanácsai című alkotás az önfelfedezés komikus odisszeájában szembesítve a nézőt a modern élet ellentmondásaival, az Isten hozott Csecsenföldön pedig olyan aktivisták csoportját mutatja be, akik az életüket kockáztatva szállnak szembe az LGBTQ-üldözéssel a Csecsenföldön. És még folytatnánk a listát tovább is, rengeteg elgondolkodtató és ösztönző alkotást lehetne említeni. Ráadásul ezen a téren a Netflix a legerősebb versenyzők egyike, több olyan darab is szerepel a kínálatukban, amelyek remekül ötvözik az ismeretterjesztést és a szórakoztatást. És bár jól tudjuk, egy dokumentumfilm sosem tud majd olyan népszerűségre szert tenni, mint egy olyan mozi, amelyet elsősorban Chris Hemsworth izomzatával adnak el, de történetüket, drámaiságukat tekintve ugyanúgy hathatnának ránk, mint bármilyen hollywoodi cukorka termék vagy művészfilm. Csak legyünk nyitottak, és ne féljünk kipróbálni valami újat. Az egónk meg… Kibírja!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/26. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene