Miért mondják, hogy hagyd el a komfortzónád?

vasarnap

A komfortzóna azokat a kényelmes életkörülményeket jelenti, melyekben valaki kellemesen, biztonságban, otthon érzi magát. A komfortzónából való kilépés a kellemes és kényelmes körülmények elhagyását vonja maga után.

 

Ülni a megszokottban

Képzeljük el, hogy úgy döntünk, nyaralásaink megszokott, panzióbeli helyszínét megváltoztatjuk, és helyette vadvízi evezésre megyünk, ahol majd sátorban fogunk aludni. Amikor készülődünk, áthat minket az újdonság választásának öröme, azt is érezhetjük: elég merészek vagyunk, rugalmasak. Pakolás közben azonban érzékeljük, hogy olyan holmink nem nagyon van, ami az útra kellene. Vízhatlan zsákok és matracok, funkcionális ruhák és palackok... De ezeket mind beszerezzük.

A helyszínre érve felverjük (kicsit nehezen) a sátrat, kipakolunk és szétnézünk. Ebben a helyzetben a természet lágy öle még nagyon tetszik, egészen alkonyatig, amikor megérkeznek a szúnyogok. Akkor derül ki, hogy a magunkkal hozott riasztó valahogy alkalmatlan. Négyszáz csípéssel a végtagjainkon mászunk be a sátorba, hogy aludjunk egy jót. Bent kicsit meleg van, és az is kiderül, hogy két polifoam matrac kellett volna a hálózsákunk alá, mert olyan kemény és egyenetlen a talaj, hogy reggelre összetörve ébredünk. A kis gázmelegítőn kotyvasztott kávé sem hasonlít a panziósné reggeli capuccinójához, ráadásul nincs friss péksütemény sem, csak egy kicsi és olvadt csokis keksz, esetleg májkrém. A víz hideg és nagy a sodrás, az eligazításon nem mindent értettünk pontosan, az evezés nagyszerűsége is átválthat abba az érzelmi üzemmódba, ahol már csak túl akarunk lenni a remek nyaraláson. És ha kibírtuk a hetet, akkor hazaérve, sokak számára ismerős mondatok hangozhatnak el: soha többet nem megyünk máshová, csak oda, amit már kipróbáltunk!

A pszichológiában a komfortzóna definícióját arra használjuk, hogy megfogalmazható legyen az az érzelmi helyzet, amiben élünk és amin olykor változtatni kellene. Sokan élnek le egy életet úgy, hogy azt mindennel együtt fogadják el, mások azonban – ha kezdik nem jól érezni magukat a bőrükben – a változtatáson kezdenek gondolkodni.

Akiknek minden jobban megy

Amikor azon gondolkozunk, másoknak miért könnyebb, miért sikerül nekik minden, nekünk meg alig valami, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy irigység vagy rivalizáció helyett inkább okulni kellene a példáikból. Akit erősnek gondolunk, sokszor úgy látjuk, mint akinek mázlija van, hogy ilyen. Akit sikeresnek, arról szívesen fantáziáljuk azt, hogy nyilván tolják a szekerét. De vannak nagyon sokan, akik a saját – nem is híres vagy publikus – életükben hihetetlen rugalmassággal és bölcsességgel élik meg a problémákat, ami aztán abban segíti őket, hogy mindig továbbléphessenek. Azt már tudjuk, hogy a mai életben rendkívül fontos a mentális egészség, a kitartás, az optimizmus, és jó, ha ezek kiapadhatatlan képességeink, amivel a nehézségeket legyőzhetjük.

Ha kutatni kezdünk, akkor a sikeres és komoly lelki (mentális) erővel rendelkező karakterekre jellemző tulajdonságok között sok olyat találunk, melyeket a mindennapjainkban is gyakorolhatunk, tanulhatunk. Ezek nagy része tehát fejleszthető képesség, ha olykor nehéznek vagy hihetetlennek látszik is, hogy változtassunk az attitűdünkön vagy érzelmeinken, melyekkel a világot megéljük.

A komfortzóna csapda is lehet

Amikor valaki tisztában van személyisége főbb mozgatórugóival, és azzal, hogy mire képes és milyen érzelmek jellemzik, akkor a belső szabadságát az a fajta önreflexió, önbecsülés, önbizalom és önértékelés tartja fenn, amely lehetővé teszi, hogy különböző élethelyzetekből, azokat megértve konstruktívan tudjon továbbmenni.

Ha a felsoroltak bármelyike nem (vagy nem jól) működik, akkor gyakran látunk olyasfajta destruktív érzelmi működést, amelyik az illetőt az életében passzivitásra készteti, hosszan benne marad élethelyzetekben, amelyek károsak számára, és amelyeket egy idő után önigazolással fog megmagyarázni.

A belső szabadság fontos pillére, hogy az ember felelősséget vállal azért, amit tesz vagy amit szeretne tenni.

Sokan egy életet képesek leélni úgy, hogy valamit vagy valakit okolnak azért, amiért a sorsuk így vagy úgy alakult. Létezik olyan élethelyzet, amelyből egzisztenciális, földrajzi vagy bármely kényszerítő adottság miatt valóban nehéz kiszabadulni. De majdnem ugyanennyi olyan történetet is lehet hallani, amikor emberek elképesztő élethelyzetekből állnak fel és indulnak el, mert el akarnak érni egy célt, amiért hihetetlen energiákkal küzdenek.

Míg az előbbi akár évtizedekre beleragad a korlátozó szituációba, addig az utóbbi egy darabig, amíg érzékeli a helyzetet, benne van, de utána minden erejével, akár veszteségek árán is kiszáll. Mondjuk, akkor is felmond, amikor még nem találta meg azt a lehetőséget, amelyet a másik szekértáborba tartozó ember a váltás biztonságos feltételének tartana. Ez az improvizáció, a jövő kilátásainak pozitív szemlélete az egyik feltétele annak, hogy valaki elinduljon.

Nem kell hatalmas dolgokra gondolni

Ha valaki elvált, kisgyerekes anyukaként úgy érzi, nincs semmi ideje magára, és egyszer csak felszalad rá plusz 15 kiló, ami emiatt valahogy beleszomorodik az életébe, pozitív attitűddel ez az anyuka is elcsíphet napközben fél órát arra, hogy valamilyen zenére otthon ugrabugráljon, amitől jobb érzelmi állapotba kerül, többnek, jobbnak és főleg erősebbnek érzi majd magát. Mindenki érezheti néha, hogy olyan élethelyzetbe került, ami számára ott és akkor kilátástalannak tűnik. Nem feltétlenül azért, mert valóban megoldhatatlan. Ilyenkor érdemes számításba venni azt is, hogy milyen megoldóképlet kellene ahhoz, hogy változtathasson.

Önmagunk problémáit érdemes „kifilézve” szemlélni ahhoz, hogy rájöjjünk, hol futottak széjjel a vágyaink és a realitás, amelyben élni kell.

Gondolkodni kell!

Ehhez viszont muszáj gondolkodni, mert lehet, hogy több területet kellene átrendezni az életben. A komfortzóna elhagyása nem vakmerő cselekedet, hanem tiszteletreméltó erőfeszítés. Az ismert mondás: „Járt utat járatlanért el ne hagyj!” ebben az esetben nem érvényes. Az életben és érzelmeinkben olykor keretet vagy szempontrendszert kell váltani ahhoz, hogy az addig járatlan úton felfedezzük önmagunkat, örüljünk apró és nagyobb sikereinknek. Egyszóval a saját életünknek…

 

Tari Annamária pszichoanalitikus

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?