Miben bíznak a Bízik lányok?

Vasárnap

Elsősorban abban, hogy a kézilabda egy valódi csoda, ha őszintén és profi módon művelik. Ha mindent beleadnak. Réka és Boglárka, a két naszvadi lány így kerülhetett egyre feljebb, az NB I-be, a szlovák válogatottba. Együtt. A 2021-es esztendő végén Spanyolországban rendezett világbajnokságon a két évvel fiatalabb Réka immár kapitányként.

Fáradtan érkeztek haza, nem sokkal karácsony előtt. Mindketten megkapták már a harmadik oltást is, így nem kényszerültek karanténba. Mégis inkább a járvány körüli hercehurca viselte meg őket. Meg kicsit a csalódás, hogy a történelem során először 32 indulóval megrendezett vb-n, amelyen a szabadkártyával kijutó szlovák együttes kezében bár ott volt a lehetőség, a csehektől elszenvedett egypontos vereség (előtte 29:35 a magyarok, majd 22:36 a németek ellen) mégis elütötte őket a továbbjutástól.

Végül a 2. csoportban, az Elnöki kupáért folyó küzdelemben, jó kezdet után az utolsó meccsen úszott el a 25. hely. A lányok hazatérve sem sokat pihenhettek, szilveszter előtt négy nap alapozás volt műsoron a dunaszerdahelyi klubban (jelenleg mindkettő a DAC játékosa), ahol most együtt játszanak, s az év első hetében már folytatódott a bajnokság. Örültek, hogy legalább karácsonyra hazamehettek a családhoz. Az, hogy Réka (30) és két évvel idősebb nővére, Boglárka (32) a vb-n is együtt játszottak, egy szobában laktak, sokat segített a járvány miatti elzártságon. Erről és másról, kapitányi szerepéről beszélgettünk Rékával.

Mérkőzés után a szállodai szobában ki lehetett elemezni a történteket, mi volt jó, és mi volt rossz?

Nem szoktuk. A csapat videoelemzésein kívül köztünk kézilabdáról nem esik szó. Fiatal korunkban igen, minden a kézilabda körül forgott, de megtanultuk, hogy ne vigyük bele az életünkbe otthon is. Két különböző poszton játszunk, ami Boginak megfelel, nekem nem biztos, és fordítva. Minden játékossal próbáljuk viszont megbeszélni, mi lenne, ami majd beválik a játékban.

 

Mi bennetek a közös?

Mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk, a pályán viszont igen különböző a gondolkodásunk. Én szélsőként mindent nagyon gyorsan szeretnék csinálni, Bogi pedig mindent igen technikásan. Ez a posztunkból adódik.

 

Váltsunk a legutóbbi eseményre. Nem ezen a vb-n volt az első kapitányi szereplésed.

Voltam beugró az előző kapitány helyett, most másfél éve vagyok ebben a szerepben.

 

Nem vitás, hogy sokkal nagyobb felelősség nyomja a vállad, mint a csapat többi tagjának. Ezt tanulni kell, vagy magad ráéreztél, mit várnak el tőled?

Sokkal nagyobb, a kapitány az edző jobb keze, a csapat meg elvárja, hogy őket képviseljem, ez a dolgom, ami igazából nem könnyű. Próbálok mindent megfontolni, mindenkit a legjobban segíteni: az edző kérését teljesítve és közvetítve hozzá a társakét. Olyan helyzet ez, hogy soha sincs teljes egyensúly.

 

Az, hogy a magyarok és a németek esélyesebbek, jobbak, benne volt a pakliban, de a vereség végül nem volt megsemmisítő. A csehek elleni egypontos viszont fájó. Nehéz egy ilyenből felállni?

Mindenkit nagyon megviselt, de nem volt idő, hogy szomorkodjunk, ott voltak a következő meccsek, és válogatottban játszani vb-n, profi szintet követel, ezt mindenkinek fel kell tudnia dolgozni. A sport nem arról szól, hogy mindig te nyersz. Idővel megtanulja az ember kezelni a vereséget is.


Mert mentálisan helyén van a csapat. Szerinted mi az erőssége?

A csapatmorál. Hogy összetartóak vagyunk. Jó a csapategység, és lelkes a gárda.

 

A válogatott mesterét, Pavel Streichert higgadt, megfontolt, megbízható és korrekt embernek ismerem. Ő segítségedre van?

Így van. Ez igen fontos a kollektíva építésében, a jó légkör megteremtésében, ami nélkül nincs jó csapatmunka.

Milyennek láttad ezt a vb-t? A világ legjobbjainak megmérettetésére 1995 után, amikor még egyesített cseh–szlovák csapat indult, először jutott ki a szlovák válogatott.

Úgy érzem, hogy mi, akik szabadkártyával indultunk, mindent megtettünk. Természetesen tovább szerettünk volna jutni, de a csehek elleni meccs nem jött össze. Ezt az egypontos vereséget próbálom elfelejteni, nem rágódni rajta.

 

Nekem ez a vb azt jelezte – s a legendás egykori játékos, Németh Jolán is megerősítette –, hogy a szlovákiai női kézilabda lassan, de biztosan halad előre.

Nem akarok előreszaladni, nyilván nem fogunk világbajnokságot nyerni két éven belül, de jó irányban haladunk. Egyre jobb meccseket játszunk, egyre komolyabban kell felkészülniük ránk az ellenfeleknek. Játékosaink kijutottak külföldre is, jó csapat állt össze, jó a hangulat, ez hasznos, mert jobb a játék is.

 

Már 2014-ben ott voltál a horvátországi Eb-n. Boglárka, ha jól tudom, nem. Mik voltak a legnagyobb nemzetközi megmérettetéseitek?

Ott voltunk az összes kvalifikációs mérkőzésen, de közben nem jutottunk ki sehová, csak most a vb-re. Klubszinten játszottam EHF-kupát, az rangos verseny. A DAC-cal az Európa-kupa legjobb tizenhat csapata között szerepelünk, a 4. fordulóban az első és a visszavágó mérkőzést is itthon, a városi sportcsarnokban játszottunk január közepén a svéd Kristianstad Handboll ellen. A karrieremben voltak rangos találkozók, ami hiányzik, az a Bajnokok Ligája.

 

Bogival együtt kezdtétek a kézilabdát Naszvadon. Nyilván családi indíttatásból, hisz az anyukátok is kézilabdázó volt.

Anyu, aki egyedül nevelt bennünket, vitt le a tornaterembe. Ma is eljár a meccseinkre, de most a járvány miatt folyton bizonytalan a helyzet. De mindig ő volt a legnagyobb szurkolónk, és az is marad.


 

Nemcsak a válogatottban, Dunaszerdahelyen is együtt játszotok Bogival. Utoljára mikor volt ilyen?

Vágsellyén. Volt, hogy különváltak útjaink, aztán megint találkoztunk. Jól ismerjük egymást, tartjuk egymásban a lelket, biztatjuk a másikat.

 

Az NB I-be is belekóstoltatok. Mosonmagyaróváron, Budaörsön, Kisvárdán játszottatok. Hol érezted magad a legjobban?

Mosonmagyaróváron, jelenleg is itt élek, innen járok Dunaszerdahelyre, Bogi pedig ott lakik.

 

Évekig szerepeltetek a magyar bajnokságban, ami jóval színvonalasabb, mint a szlovákiai. Véleményed szerint mi a különbség a két élvonal között?

A kettőt össze sem lehet hasonlítani. A magyar a világ egyik legerősebb bajnoksága, csapatban, profi játékosok terén, profi hozzáállásban. Szlovákiában nem sok profi csapat van, több játékos dolgozik a karrierje mellett. Nem is tudom, mit nevezhetek profinak és mit nem. A fiatalok, akik egy kicsivel ügyesebbek, külföldre mennek, hogy fejlődjenek, s ezen nem lehet csodálkozni. Én sem bánom, hogy elmentem, ha maradok, nem biztos, hogy tudok ilyen szinten játszani.

 

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/4. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?