Mester Györgyi: Meghatódom, ha azt látom, valaki könyvet olvas

Vasárnap

Mester Györgyi lélekmelengető, frappáns, olykor kicsit borzongató novelláit olvasóink is ismerik – több megjelent közülük lapunk irodalmi mellékleteiben. Azt már kevesen tudják, hogy az írónő rendőrtiszt is volt, és nyugdíjba vonulása után kezdett írni, hogy hasznosan, másoknak is örömet szerezve töltse a szabadidejét. A visszajelzések alapján ez sikerült is neki.

Rendőrként, gondolom, sok bizarr történetet hallott, sokféle embert és élethelyzetet ismert meg. Ezekből merít az írásaiban?
Inkább azt mondanám, hogy a külkereskedelmi üzletkötői foglalkoztatást követően rendőr is azért lettem, mert mindig érdekeltek az emberi cselekedetek indítékai és mozgatórugói, a mindennapi élet visszásságai. Hét évig bűnügyi vonalon dolgoztam, vizsgáló voltam, azt követően pedig rendőri intézkedések elleni panaszokat bíráltam el, majd az ORFK Gazdasági Főigazgatóságán – már nyugdíjasként – közalkalmazottként dolgoztam további éveket. A bűnügyi szakma állt legközelebb hozzám, ez egy életre szóló beállítottság. De az, hogy odafigyelek az emberekre, az élet más területeire is érvényes. Amikor azt látom, valakinek gondja, problémája van, meg szoktam kérdezni, miben segíthetek.

Ez ma már ritka tulajdonság.
Lehet, de attól még ez kellene, hogy a természetes legyen. Én már gyerekként is csupa rendőrrel és a gyerekeikkel voltam körülvéve, édesapám egy Balaton melletti belügyminisztériumi üdülő parancsnoka volt, több mint tíz évig éltünk ott. Magától adódott, hogy vonzott ez a pálya, és mindig úgy éreztem: a rendőr dolga kideríteni az igazságot, elfogni a bűnözőket, megvédeni az áldozatokat. Ez tulajdonképpen egy igazságérzet beteljesülése, hogy van valaki, aki a rossz dolgok ellen tud tenni.

Megvan ma Magyarországon ez a bizalom a rendőrség iránt?
Részben. Néhány ember biztosan úgy érzi, hogy a bűnüldöző szervek nem szolgáltattak neki teljes igazságot, de én konkrét ügyekhez nem szoktam hozzászólni a közösségi oldalakon és máshol sem. Úgy vélem, elég, ha mindenki a maga területén megteszi azt, amit csak tud.

Szinte mindegyik novellájában van valami meglepő fordulat, egy csavar, amelytől egészen más lesz a vége, mint az olvasó várná. Ez viszont már a rendőri munka hozadéka lehet.
Inkább azzal hoznám összefüggésbe, hogy mindenképp olyasmit akartam írni, ami leköti az emberek figyelmét, érzelmeket vált ki, sírni, nevetni lehet rajta, vagy elgondolkodtat. Már számtalan írásom volt, amikor találtam az interneten egy cikket, ami a novellával kapcsolatos, alapvető elvárásokat taglalta. Meglepődve vettem észre, hogy amit csinálok, az teljesen szabályszerű. Érdekes cím, rövid, nem túlbonyolított történet, aminek a végére kerül egy csattanó.

Inspirációt honnan merít?
Leggyakrabban a tömegközlekedésben elcsípett mondatokból. Gyakran utazom busszal, villamoson, metróval, ahol ma már szinte mindenki telefonál. Ezt nem tartom annyira jó dolognak, én otthon szoktam telefonálni, de egy író számára ez a sok félmondat és befejezetlen történet, amit tovább lehet gondolni, kész kincsesbánya. Gyakran merítek a családom vagy a barátaim elbeszéléseiből is, megspékelve egy kis fantáziával. Minden novellámnak van egy valóságmagja, amit a fantáziám segítségével kerekítek ki egész történetté. Ugyanakkor mindegyiket úgy teszem véglegessé, hogy az senki számára ne legyen kellemetlen.

Van úgy, hogy valaki mégis magára ismer?
Igen, a hozzátartozóimnál ez előfordult. Volt azonban olyan eset is, hogy az engem személyesen nem ismerő olvasók a novellában elmesélt történetet annyira valóságosnak gondolták, hogy azt hitték, az konkrétan az én családomban esett meg. Ilyen volt például A háncsszatyor című novellám, amelyre nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Volt, aki azt írta, jól őrizzem meg ezt a szatyrot, mert ez egy családi ereklye. Örülök, ha a valóságban megesettnek tartják az általam leírtakat, de senkit nem akarok abban a hiszemben hagyni, hogy személyes, családi történetet olvas.

Regényben, mondjuk egy krimiben, nem gondolkozik?
Kaptam már ilyen biztatást irodalomkritikustól is, de úgy érzem, nekem a rövid kis történetek testhezállóbbak.

Pedig röviden összefoglalni a lényeget sokkal nehezebb.
Automatikusan befejezem a történetet, amikor eljutok másfél oldalig. Rossz alvó vagyok, sokszor reggelente, még az ágyban, fejben megírom a történetet, és később csak begépelem. Soha nem ülök le úgy a számítógéphez, hogy nincs ötletem, amit megírhatnék. Kikapcsolódás gyanánt írok, nem muszájból. Mostanában többször felmerült bennem, hogy már nem jelentetek meg több könyvet. Hiába vagyok nyugdíjas, elég sok feladatom van. Kilencvenöt éves az anyukám, szerencsére még önellátó, de azért nagyon oda kell már rá figyelni. Igyekszem a felnőtt gyerekeim háztartásába is besegíteni, és van egy aranyos, nyolc hónapos német vizslánk, aki szintén igényli az állandó törődést. Most még van egy csokorra való romantikus novellám, amelyeket kötetben adok ki jövőre, de ha a továbbiakban is születnek még írásaim, azokat már csak újságoknak küldeném el.

Akkor az írás valóban öröm.
Számomra igen, és úgy gondolom, hogy egy megkapó, hatásos történet megnyithatja a kaput az olvasás szeretete felé. Van egy háromkötetes naplóregényem, a Zizi naplója, amelyben egy tizenkét éves, szókincsgyűjtő kislány, az olvasás szeretetéből kiindulva kezd naplót írni. A második részben menyasszonyként írja a bejegyzéseket, a harmadikban pedig fiatal anyukaként folytatja a naplóírást. Magyar–angol nyelven, tükörfordításban is megjelent ezeknek a könyveknek a tartalma, és elég népszerűek. Ezért is hiszek abban, hogy az emberek még szeretnek olvasni, bár a tömegközlekedésben egyre kevesebb utas kezében látok könyvet. Mindenki mobiltelefont pötyögtet, és már ott tartok, hogy szinte meghatódom, ha azt látom, valaki olvas.

Ön mit olvas szívesen?
Talán nem meglepő, de mostanában leginkább a skandináv krimiket. Írtam is egy listát a gyerekeimnek a könyvtáramban már meglévő krimikről, hogy tudják, mi nincs még meg, és milyen könyvajándékkal lephetnek meg karácsonyra. Alig várom a következő, izgalmas olvasnivalót.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2023/1. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?