Kinga kalandozásai a világ körül. GALÉRIA

Gyökeres Kinga archívuma

Ezzel a címmel írja blogját a somorjai Gyökeres Kinga. „Igazán nem mondhatjuk, hogy nem próbálok ki új dolgokat. Rengetegszer indultam újra új állásban, új országban. Elmentem úgy Angliába, majd Kínába, hogy szinte semmi támpontom nem volt. Búvárkodtam, pedig még úszni sem tudok jól. Felültem éjszaka Vietnámban egy csávó mögé a motorra, pedig tartottam tőle. Ettem utcakaját több ázsiai országban, lógtam kötélen thaiföldi völgy fölött…” – jellemzi magát találóan.

Lasztminit kisasszony

Én azonban „Lasztminit kisasszonyként” ismertem meg, és korábban hallottam mesélni, mint írásait olvastam volna. És olyan csuda dolgokat mondott, hogy Petőfinek Sanghajban meg Pekingben köztéri szobra van. És ha elkezded szavalni egy kínainak a Szabadság, szerelem!-et, akkor ismeri, mert a középiskolában tanulja. És az egyik legnagyobb presztízsű, a 80-as évekig legmagasabb sanghaji szállodának, a Park Hotelnek, egy besztercebányai származású magyar az építője. Úgy hívják Hudec László.

Amikor idegenvezető-túrára mész, az idegenvezető szemével látod a világot. Én megpróbálom az adott helyet mindig a legpozitívabban mutatni, és mindig történeteken keresztül. Egyik kolléganőm 15 percen át ecsetelte, hogy néz ki az olajfa, milyen a levele, milyen magasra nő… Mondom neki: minek? Kinéz az utas a busz ablakán, ha balra, jobbra, előre, hátra tekint, látja. Ott van! Minek erről 15 percig beszélni? Én filmeket, könyveket ajánlok. Elmész a Tiltott Városba, egy héttel utána megnézed Az utolsó császárt, azzal a helyszínnel, ahol nemrég álltál, hirtelen olyan érzés, mintha a te utcádban forgatták volna a filmet” – magyarázza Kinga.


 

Londonból Kínába

Kulturológia–zene szakos tanári diplomával a zsebében 2001-ben először Londonba ment szerencsét próbálni. „Dolgoztam mindenfélét: voltam virágkötő, kutyasétáltató, felszolgáltam kávézóban, vigyáztam gyerekekre, elvégeztem kint az óvónőképzőt, lettem óvónő, dolgoztam városnéző buszon, elvégeztem az angoltanárit, mert angolt akartam tanítani. Nem angol anyanyelvűként Angliában ez nem lett volna egyszerű, így kerültem Kínába két és fél évre egy sanghaji egyetemre” – sorolja.

Nézegette az állásajánlatokat, és minden második kínai volt. Kikereste térképen, úgy találta, nagyon messze van. Aztán mégis jelentkezett egyre, és felvették. „Azt mondtam magamnak, talán nem kéne rögtön az elsőre igent mondani. Elküldtem egy másik helyre is az életrajzom, ott is rögtön másnap interjúvoltak, és oda is felvettek. Összehasonlítottam a két helyet, az egyik egy északi tartományban volt, ahol télen - 20 fok van, a másik meg Sanghajban. Fel akartam térképezni, milyen is lehet, és közösségi oldalakon szólítottam meg a városban élőket. Még a magyar nagykövetségnek is írtam. Ők rögtön reagáltak is, hogy ismerik a céget, rendben van, és az egyik idegen is visszaírt, hogy ha elfogadom ezt a munkát, kollégák leszünk. Most hány százalék esélye van annak, hogy egy 24 milliós városban te valaki olyanhoz találsz utat, aki a leendő munkahelyeden dolgozik, és még vissza is ír? Hát kimentem. Adtam magamnak három hónapot, hogy annyi idő alatt kiderítem, nekem való-e” – emlékszik Kinga.

Galéria

Joghurtot késsel

Eleinte nem volt könnyű megszoknia egy másik időzónát, más időjárást, más ételeket. „Egy lengyel lánnyal vettünk ki lakást, a konyha tök üres volt, két gázrózsa, sütő nincs, de se egy tányér, se egyéb főzőeszköz. Akkor lemegyünk a boltba, hogy bevásároljunk, de nem kaptunk evőeszközt, mert ők pálcikával esznek. Egy hétig késsel ettem a joghurtot, a kínai fazék meg szó szerint kigyulladt. Aztán megtudtuk, van nem messze az a bizonyos svéd lakberendezései áruház, ami itthon is. Ugyanígy jártunk az élelmiszerüzlettel, pár hétig tök jó volt a sok rizs, de amikor egy hónap után eljutottunk egy olyan boltba, ahol európai áru volt, kenyér, sajt, hazai tészta, örömünkben elsírtuk magunkat az üzletben” – nevet.

Kinga szabadidejében nem a kínai nyelvet tervezte megtanulni, hanem a kultúrába akart belekóstolni. Tajcsi órákat vett, megtanult rizspapírra festeni, tagja lett egy helyi tánccsoportnak, és persze utazott, fotózott. „Élveztem a munkát, ott egy osztályban 30–50 diák is van nyelvórán, és ők ahhoz szoktak, hogy a tanár elöl áll, és előad. Teljesen le voltak dermedve, hogy kommunikálni akarok velük” – nevet.


 

Kína sosem távozik

Hazajött, mert hiányzott az itthoni élet, de hamarosan újra úton volt, ezúttal mint idegenvezető. Rengeteg helyre kísért utasokat Európa- és Ázsia-szerte. A járvány híre Londonban érte, márciusban egy szerdai napon jött haza, péntek reggelre pedig lezárták a határokat. Nagyon nehezen viseli, hogy nem utazhat, hiányzik neki a nyüzsgés. Jelenleg online angolórákat tart, főleg gyerekeket korrepetál. „Szabadidőmben nézem, hogy most jobbra fújja a füvet a szél, most meg balra. Bele lehet őrülni” – panaszolja. Úgyhogy jelentkezett egy kreatív írás tanfolyamra, mert rengeteg történet van a fejében, csak papírra kéne vetni őket. Elkezdett már egy angol nyelvű fantasy regényt, magyarul mesét, kitalált legendákat ír, de a kínai viszontagságok is megérnének egy regényt. „Elmehetsz Kínából, de Kína sosem távozik belőled, mindenhol észreveszem a kínai kaját, a kínai író könyvét a polcon, a kínai embereket… Mindig ott motoszkál a fejemben, hogy Kínáról kellene írnom – avat be terveibe. – Ezért jelentkeztem erre a képzésre, hogy olyanokkal legyek együtt, akiknek hasonló az érdeklődési körük. Inspiráló a közeg, de én lettem Lasztminit kisasszony, mert azt veszem észre, hogy már mindenki feltöltötte a leckét, én meg még hozzá se láttam az íráshoz. Én mesélőként funkcionálok jól, élőszóban, nem pedig írásban – ezért is testhez álló számomra az idegenvezetés. Úgyhogy egyelőre csak a blogomat írom, arról, hogy hol mindenhol jártam, mivel találkoztam, mert velem valahogy mindig történik valami. Főleg magamnak írom ezeket a történeteket, hogy ha már szenilis leszek, újraélhessem őket. Mert ahogy Weöres Sándor írta: Szemem csak néha ér a világba, de szívem ezer tájban egyszerre él.”


 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/11. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?