Ki, miért és kivel?

Az eltelt kétezer év során a szexualitás, valamint a szexuális viselkedéssel kapcsolatos jelenségek köré értelmezési próbálkozások sokasága alakult ki. Az embernek úgyszólván vágya lett nemcsak megérteni, de szóra bírni a szexualitást. A hagyományos felfogás szerint a szexualitás a velünk született nemi ösztönökben nyilvánul meg, amelyek biztosítják az emberi faj fennmaradását. Persze, ha valóban ennyire egyszerű lenne, akkor most mi sem foglalkoznánk a témával. A valóság azonban azt mutatja, hogy amit mi manapság az emberi lét központi elemének tekintünk, magába foglalja nemcsak a nemi identitást, a szexuális irányultságot, hanem az erotikát, a gyönyört, az intimitást és a reprodukciót is. A szexuális forradalom korában és azt követően szocializálódott generációknak ma már nehéz elképzelni, hogy ez (nem is oly rég) másképp is lehetett.

Kit is miért találunk vonzónak?

Régóta nyilvánvaló, hogy az emberek különböző preferenciák alapján választják ki a számukra vonzó párt. Ami a szexuális vonzerőt illeti, a fellelhető tanulmányok szerint a nők jobban értékelik az érett kort, az intelligenciát és az érzelmi kötődést, míg a férfiaknál a fő prioritás a vonzó megjelenés és az impozáns testfelépítés (jelentsen ez bármit is). Ennél is érdekesebb azonban a Cornell Egyetem kutatóinak frissen megjelent könyve, mely szerint nincs százszázalékosan heteroszexuális ember. A tudósok szerint azok a meghatározások, amelyekkel eddig beszéltünk a szexuális irányultságokról (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális) valójában igencsak idejétmúltak, és nem is fedik le teljes mértékig a valóságot. Eredményeik szerint sokkal inkább színképként kell felfogni a szexualitást, mintsem kategóriákként. A gyakorlatban ezt valahogy úgy kell elképzelni, minthogy a különböző cselekvések révén, afféle Lego-kockákból állítjuk össze a saját szexuális identitásunkat. Ezt az elképzelést erősítheti a queer kifejezés is, mely valamelyest szintén felülírja az egyes kategóriákat. Lényege szintén, hogy nem kellenek a normatív csoportok, fontosabb az egyén, az ő nemi identitása, az ő szexualitása, orientációja. Mondani sem kell, hogy a megközelítést sokan tartják provokatívnak vagy felháborítónak, mindenesetre teljesen beleilleszkedik a posztstrukturális elméletekbe.

Ha azt hinnénk könnyű

… dolgunk van, tévedünk. Hosszú idő telt el ugyanis azóta, hogy a homoszexualitás az egyedüli alternatívája volt a heteroszexualitásnak, következésképpen a szexuális irányultság mibenléte is egyre árnyaltabb formát öltött. Épp ezért, bár újító elgondolás lehet, hogy az emberek nem oszthatók be a hagyományos módszerek szerint hetero-, bi- és homoszexuálisnak, a valóság ennél jóval komplexebb. Tudni kell ugyanis, hogy a szexualitás típusainak meghatározására szolgáló címkék elsősorban nem pszichológiai vagy biológiai kölcsönhatásra keletkeztek, hanem inkább egy olyan, társadalmilag megtámogatott kezdeményezés részeként, melynek nem titkolt célja, hogy láthatóvá váljanak a szigorú értelemben vett normától eltérő nemi életformák. Nehéz? Valóban!

Segítségképp, íme, ezek a manapság leggyakrabban vizsgált fogalmak magyarázatai:

Aszexualitás: Besorolása, meghatározása és kategorizálása egyáltalán nem egységes. Általában vagy úgy határozzák meg, mint a mások iránti szexuális vonzalom, vagy úgy, mint a szexuális aktus iránti érdeklődés hiánya. Az aszexuális személyek nem, vagy csak ritkán élnek meg szexuális vonzódást, a szimpátia azonban sokféle módon megjelenhet az életükben. Esztétikai értelemben vonzódhatnak a másikhoz, vágyhatnak romantikus kapcsolatra.

Biszexualitás: A biszexuális kifejezés azokat a személyeket jelöli, akik mind a saját nemük, mind az ellenkező nem képviselői iránt érezhetnek szexuális vonzalmat, vagy szerelmet, romantikus vágyat. A biszexuálisok nem vonzódnak szükségképpen egyformán mindkét nemhez, épp ellenkezőleg, a legtöbb biszexuálist az élete egy adott részében csak az egyik nem vonzza.

Ciszneműség: Cisznemű az a személy, akinek nemi tudata és születéskori biológiai neme megegyezik. Azaz a cisz férfi olyan férfi, akit születéskor férfinak soroltak be, a cisz nő pedig olyan nő, akit születéskor nőnek soroltak be. Ellentéte a transzneműség.

Efebofília: Az efebofília szintén egy szexuális irányultság, az ilyen orientációjú személyeket leginkább „ifjúszeretőknek” szokás nevezni. Azt a szexuális magatartást jelenti, mikor valaki tartósan a 15–19 évesekhez vonzódik, ő maga azonban jóval idősebb, korban nem hozzájuk illő.

Demiszexualitás: Ezt a kifejezést általában olyan emberekre használják, akik csak mély érzelmi kötődés meglétekor tudnak szexuális vonzalmat érezni és kimutatni.

Heteroszexualitás: Szexuális és/vagy romantikus vonzalom az ellenkező nemű személyek között, az emberek által tanúsított leggyakoribb szexuális irányultság és magatartás.

Homoszexualitás: Az a szexuális irányultság, amikor egy személy érzelmi és szexuális vonzódása kizárólag vagy főként azonos nemű emberek felé irányul. A biszexualitás és a heteroszexualitás mellett a homoszexualitás a szexuális irányultságok harmadik fő kategóriája.

Pánszexualitás: Ez azt jelenti, hogy az illető bárkihez vonzódhat, a másik nemétől, szexuális vagy nemi identitásától függetlenül. A pánszexualitás már a 20. század óta ismert fogalom, mint kifejezés 1914-ben jelent meg először egy pszichológiai magazinban. A pánszexualitás nem összekeverendő a biszexualitással.

Skolioszexualitás: Olyan szexuális irányultság, amely olyan személyeket ír le, akik szexuálisan vonzódnak a nem cisznemű emberekhez, tehát a nem bináris, genderqueer vagy transz személyek iránt éreznek szexuális vonzalmat.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/40. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene