Hegyi Zsuzsa végre kimondja mindannyiunk nagy titkát: hogy bizony szerethetjük (és szeretjük is) a rossz verseket is – de azért most hozott nekünk egy jót
Száll a madár ágról ágra, száll a verskedvelő versről versre – közben útjába akad mindenféle, időben, térben eltérő körülmények között született, ilyen meg olyan hangulatú, hosszú meg rövid, és a többi, mind. A KedvencVers mostani részében Hegyi Zsuzsától, a Vasárnap állandó szerzőjétől megtudhatjuk, hogy nála miként történik ez a verses barangolás (emlékezzünk: a múlt héten egy versláncolaton való végighaladáshoz mutattuk meg az első láncszemet).
Kapcsolódó cikkünk
„Nincs kedvenc versem. Hogy is lehetne, amikor a versek, a jó versek szerelmese vagyok. Meg a költőké, a jó költőké, de nincs kedvenc költőm se. József Attila azért a szívem egyik titkos fiókjában él majdnem uralkodóan. A többi titkosban meg még számtalan költő, számtalan verse.
Nincs kedvenc versem. Hogy is lehetne... Kérdezzétek az anyát, melyik a kedvenc gyereke. Megválaszolhatatlan, balga kérdés.
Nincs kedvenc versem, mert ma épp Kormos Istvánnál találtam egy csodát, tegnapelőtt a Szép Ernőm kábított, holnap meg tán Parti Nagy pár sora ver majd földhöz, vagy Petri, vagy Nemes Nagy Ágnes. Úgy a földhöz, hogy egészen más emberként tápászkodom, mert segítettek. S mennyi küzdi még előre magát! Arany János, Csokonai, s a maiak elképesztő sorai.
Nincs kedvenc versem. Hiszen annyi rossz is tartozna a sorba. Rossz költő, de anyám ismerte egy versét, rossz vers, de valami emlék fűződik hozzá, pocsék szöveg, de egy többszörös fogyatékossággal élő tündérem a régi munkahelyemen lelkendezve mondta el.
Nincs kedvenc versem. Nincs egyetlen. Most épp ezt választom: József Attila: Egy kisgyerek sír” – írta verskötődésű érdeklődésünkre Hegyi Zsuzsa, a vers pedig ím alább.
József Attila
Egy kisgyerek sír
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Sír, mint a cipő alatt a homok.
Vergődik, mint a nehéz tengerek.
Könnyes, miként északra nyíló völgy.
Könnyes, mint könnyes a szem ürege.
Könnyes, miként a kő alatt a föld.
Könnyes, miként az ablak üvege.
Sír, mint ahogy a vízben sír a mész.
Sír, mint a víz sír a fedő alatt.
Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt.
Sír, mint csarnokban a futószalag.
Melybe az ember, állat és növény
belehelt minden élő meleget
s jegesen porlik sziklák peremén -
sír, mint a szél az Érchegység felett.
Sikolt, mint ölben újév malaca.
Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik.
Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
A tepsiben a hús nyöszörög így.
... Mint könyvelő, ki csendben hazatér,
ruháját rendben székére teszi,
ágy szélén mereng, morog, útrakél -
puffannak apró, gyors lépései -
egy síkra, havat kóstolva üget
a zöld holdfényben, merev éjszakán,
kotor, vakog, nyalná a sós eget, -
így vonít ő; a pusztán a magány...
Vinnyog, mint hántott kukoricacső.
Vinnyog, mint szalma az alvó alatt.
Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idő.
Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Szaporáz, mint a könnyű mótorok,
ellustul, mint a nehéz tengerek.
1933. jan.
Hegyi Zsuzsa egyébként már nem először ajánlotta olvasóink figyelmébe József Attilát:
Kapcsolódó cikkünk
Ha szálldosnánk egyik József Attila-versről a másikra, IDE KATTINTVA megtehetjük.
A gyermekség és árvaság motívuma József Attilánál: erről bővebben ITT.
Kapcsolódó cikkünk
Kapcsolódó cikkünk
A KedvencVers sorozat alakításához Önnek is lehet szava, verse: írja meg nekünk (vasarnap@vasarnap.com), melyik a kedvenc költeménye, röviden indokolja is meg a választását – és akár a sorozat darabjaként is olvashatja a verset.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.