Huncutka és hűséges munkatársa után most lapmenedzserünk kedvenc versét vadásztuk le Önöknek.
Két hete Huncutktáról derült ki, hogy egy vers erejéig kertész lenne, majd Csepiga Gizelláról, hogy Ady Endre Búcsú Siker-asszonytól című költeménye áll hozzá a legközelebb.
Időközben sikerült elérnünk, hogy lapmenedzserünk, Nagy Edit elmondja hát mindenkinek a verstitkát.
Egyik kedvenc versem a sok közül Karinthy Frigyestől az Előszó. Nagyon szeretem József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós verseit, de ez a vers valahogy már kamaszkoromban megfogott.
Talán azért, mert én is úgy éreztem, hogy sok mindent nem mondhatok el senkinek, mert mindig mindenkinek meg kellett felelni a falusi közegben.
Szerettem volna világgá kürtölni bánatomat, fájdalmamat, örömömet és vártam, mindig vártam a lehetőséget, hogy ezt megtehessem. Hál Istennek az alapiskolai tanítóim közül ezt sokan felismerték, felkaroltak és szavalóversenyekre küldtek, ahol végre, ha nem is a saját szavaimmal, de a költők szavával elmondhattam, tolmácsolhattam az érzéseimet.
Nagy Edit
Nagy Edit kedvenc verse:
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek hát fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
Ahogy Cserhalmi György hangján megszólal:
Kéri Kitty így mondja el:
És megzenésítve:
A KedvencVers sorozat alakításához Önnek is lehet szava, verse: írja meg nekünk (vasarnap@vasarnap.com), melyik a kedvenc költeménye, röviden indokolja is meg a választását – és akár a sorozat darabjaként is olvashatja a verset.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.