Juli története. „Gyakran úgy éreztem, kiég a nyelőcsövem”

Vasárnap

Kamaszlányok voltunk mind, és ahelyett, hogy megtömtük volna a bendőnket a friss, ropogós, lédús terméssel, folyton csak sütöttük a piskótákat. Még a szederfa termését is összemixeltük és cukros habként nyalogattuk ki a bögréből!

Voltak napok, amikor két nagy tepsivel is elfogyasztottunk a cukrozott krémekkel dúsított tésztából. Akkoriban kezdtük tanulni a sütés és főzés tudományát, és élveztük az első sikerélményeket” – mesélte a ma negyvenes évei elején járó Juli azt az időszakot, amikor igazán kigömbölyödött, és már nem szívesen járt a strandra.

Hamar rájöttem, hogy nem sok esélyem lesz a fiúknál, de a barátnőim is érezték, hogy ha ez így megy tovább, valóban maradhatunk a sütőlap árnyékában, mert odalesz minden önbecsülésünk!”

– tette hozzá keserűen. A nagy nyári evészet után a lányok úgy döntöttek, szigorú diétába kezdenek, volt tojásos meg paradicsomos diéta, unalmas és egyhangú kínzásoknak bizonyult azonban valamennyi, a végén mindig a nagy evészetbe menekültek.

Ekkor került először szóba köztünk a hánytatás. Az, hogy jó sok vizet kell inni, majd meghánytatni magunkat, és akkor nem kell azon búsulni, hogy mennyit fogyasztottunk. Ez az igencsak kínos tortúra nem hozta meg a várt eredményt, mert gyakran úgy éreztem, hogy kiég a nyelőcsövem, egész nap émelygek. Már a rendes ételt sem tudtam úgy elfogyasztani, mint a többi családtag, mert arra gondoltam, megint túl nagy adag lesz, ismét felfutnak rám a kilók. Meg kellett szabadulnom a bevitt tápláléktól. Következett a hánytatás, ezzel aránylag meg tudtam tartani az ideálisnak vélt súlyomat” – emlékezett vissza Juli, majd hozzátette, hogy mivel korántsem volt manöken alkat, csontsovány meg végképp, így a szülei sem vettek észre semmit.

Családalapítás után

A családalapítás, gyerekvárás idejében már eszébe sem jutottak Julinak a tinédzserkori történtek. Rendben volt az élete, rendezett a kapcsolata, boldognak és kiegyensúlyozottnak érezte magát. Annyit forgolódott a konyhában, amennyit kellett, de sosem vitte túlzásba. A gyerekeket is igyekezett úgy nevelni, hogy lehetőleg sok zöldséges ételt fogyasszanak és nassolásként almaszirmot, répatortát készített. Időnként feliratkozott egy-egy olyan közösségi oldalra, ahol recepteket cseréltek a családanyák, de hamar megunta, amikor meglátta a kerek, pirospozsgás asszonyságokat. Aztán jött a koronavírus, elmaradtak a vendéglőben elfogyasztott aránylag kicsinek számító menük, egyre gyakrabban matatott a konyhában, a kamrában, a hűtőszekrényben, hogy a család éhségét házi finomságokkal csillapítsa. Julit mindig, még évek múltán is le tudta venni a lábáról a férje, amikor derékon kapta és megjegyezte, hogy még mindig elfér a csípője az ő két tenyerében. Aztán Juli megtanult kenyeret sütni, kalácsot dagasztani, és gyakran előfordult, hogy az ismerősök is küldtek ezt-azt, ezzel is erősítve egymást az otthoni bezártságban. Juliban ekkortájt lassan nőtt a feszültség, hogy a járványhelyzet nem enyhül. Észre sem vette, hogy a meglévő mozgástérben, az alig kimozdulások mellett túl sok az a kalória, amit magához vesz. Ekkor történt valami nagyon különös.

Következett volna a derékon ragadás, megpörgetés, a nyakamba puszi, amikor a férjem egyszer csak nevetve megjegyezte: Te Juli, hű, de megasszonyosodtál nekem! Valamit odavetettem neki, talán védekezésül, már nem is emlékszem arra, hogy micsodát, mert később csak álltam leforrázva, és folyton ismételgettem magamnak a mondatot, éreztem, ahogy a párom elhúzza a tenyerét és megy a dolgára” – igazgatja a terítő szegélyét Juli, és egy ideig fel sem pillant az asztalról.
 

Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt

Juli a következő napokban többet járt ki a gyerekekkel, a közeli boltba sem kocsival ment, igyekezett „lejárni” a fölöst, vett egy személymérleget is, miután rájött, hogy a kedvenc „fiatalasszonyos méretében” rendelt szűk nadrágba alig tudja bepréselni a combjait és a hasát. Ekkor jött a hánytatás ismét, Juli nem kímélte magát. Egy idő után már el sem viselte, amikor azt érezte, hogy nem adott ki mindent. Újra és újra hányt, persze mindig olyankor, amikor más nem látta.

Át kellett ütemeznem a napi étkezéseimet, kihagytam a rengeteg péksüteményt, az édességeket, és igyekeztem több folyadékot inni, amikor csak lehetett, többet mozogni. Az otthoni mozizás helyett rávettem a családot, hogy töltsünk több időt a természetben. A férjem megérezte, hogy valami bánt, de túl hiú voltam ahhoz, hogy az aggályaimról beszéljek. Azt is tudtam, hogy biztosan megnyugtatna, vigasztalna, visszavonná az akkori kijelentését. Közben azt is szégyelltem, hogy sok embernek ennél sokkal, de sokkal komolyabb gondjai vannak, egészségügyi panaszokkal küzdenek, vagy veszélyben a munkahelyük” – hangsúlyozta Juli.

Az önreflexió gyakorlata

Az első adandó alkalommal, amikor kiszabadulhatott a házból, elment az ugyancsak negyvenes éveik elején járó régi barátnőkkel egy kávézóba. Nagyokat nevettek, tejszínhabos kávét rendeltek, de ő csak citromos ásványvizet kért. A többiek kérdőre vonták, hogy mi a gondja, de elütötte azzal, hogy nemrég már ivott egy erős feketét.

A barátnők közös szelfit is készítettek az újbóli viszontlátás örömére. Juli vidáman tért haza, a mobilján már hazaérkezéskor kikereste a közös fotót, hogy megmutassa otthon. Igencsak meglepődött a felvételen. Teljesen normálisan nézett ki. Elszégyellte magát, mennyire eltorzult az énképe, milyen gömbölydednek, alaktalannak érezte magát az utóbbi időben. Persze az otthoni mackónadrágban, kinyúlt pólóban ehhez nem volt szükség túl nagy képzelőerőre.

Juli, látván a fotót, kiegyenesedett és belépett a házuk kapuján. Elérkezett az idő, hogy jobban szeresse önmagát, jobban örüljön a szeretteinek, jobban becsülje a barátait, és hálával gondoljon arra, hogy minden rendben van.

Száz Ildikó,

a szerző az Új Szó munkatársa

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/5. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?