A kagylókban található igazgyöngyök a természet legérdekesebb jelenségei közé tartoznak, és sokan tévedésben élnek azt illetően, hogy is kerülnek oda.
Ha máshonnan nem, különféle mesékből biztosan tudjuk, hogy bizonyos puhatestűekben néha igazgyöngyök találhatóak. Bár a legendák előszeretettel kezelik ékszerként ezeket a jelenségeket, az állat természetesen nem ezzel a céllal készíti. A műveletnek sokkal inkább az önvédelem a lényege. A népszerű hiedelem ellenére az igazgyöngyök nem kósza homokszemekből készülnek, sokkal inkább olyan anyagokból, melyek veszélyt jelenthetnek a puhatestű belső épségére. Ilyen lehet például egy eltévedt ételmaradék is, ami könnyedén hordozhat magában különféle parazitákat. Hogy védje magát, a kagyló ilyenkor azonnal bevonja a nemkívánatos anyagot aragonittal, valamint bizonyos, komplex fehérjékkel, ugyanazokkal, melyekből a páncélja is készül.
A gyöngy maga az imént említett aragonit, valamint a fehérjék által képzett membránok rétegeiből áll össze. Az így keletkezett struktúrát nevezzük gyöngyháznak, és pontosan ez ihlette a „gyöngyházfényű” kifejezést is, az anyag kristályos összetétele ugyanis egyedi módon veri vissza a fényt. Valószínűleg így is láthatták meg őseink először a csillogó igazgyöngyöket a víz fenekén, amikor a kagylók már elpusztultak, és kinyíltak.
(amnh)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.