Sokan idegenkednek az üvegvágástól, pedig a technikája egyszerű, és némi gyakorlattal könnyen elsajátítható. Van azonban pár alapszabály, amelyek betartása nélkül nem fog sikerülni.
Fontos, hogy legyen egy sima felületünk, amelyen a vágást kényelmesen elvégezhetjük, egy stabil asztallap tökéletesen megteszi. Vegyünk fel kesztyűt, és legyen rajtunk védőszemüveg is.
Tisztán és határozottan
Vágni csak tiszta üvegfelületet lehet, ezért mindig mossuk meg a vágni kívánt üveglapot. Szükségünk lesz még egy kézi, görgős üvegvágóra, egy vonalzóra és egy filctollra, amellyel a vágás vonalát kijelöljük. A vágást mindig erős, határozott és egyenletes mozdulattal végezzük, ügyelve arra, hogy az üveglap szélétől a széléig egyenletesen karcoljuk a felületet. Javításra nincs lehetőség, az egyszer már bekarcolt vonal újrakarcolása ugyanis töredezést eredményez, és az üvegvágónk vágólemezét is kicsorbítja. Ha jól karcoltunk, egyenletes lesz az eredmény is. Egy fémtárggyal (mondjuk az üvegvágó fejével) óvatosan kopogtassuk át a vágás vonalának környékét, majd támasszuk alá az üveglapot, és törjük le a levágott részt. Érdemes tehát a gyakorlást először vékonyabb táblákon kezdeni, egyenes vonalakkal. Kerek alakzatok kivágása a haladóknak való, a tükör vágása szintén.
Üvegvágó nélkül is lehet?
Népszerűek az utóbbi időben a különböző üvegpalackokból készült lámpabúrák. Leggyakrabban burgundi típusú borospalackokat választanak, kiszélesedő alsó részük miatt. Egyszerű és látványos ötlet, hiszen csak egy jól kinéző palackra van szükség, a villanykörte foglalatának kábelét elég átfűzni rajta, és már kész is a lámpa. Ehhez viszont le kell vágni a palack alját. Mivel vastag és hengerszerű üvegfelületről van szó, amely ráadásul az üveglappal ellentétben szabályos vonal mentén nem igazán törhető, egyszerű kézi üvegvágóval nem tudjuk elvégezni a műveletet. De létezik egy trükk, amellyel a palack szinte magától ledobja az alját. Ehhez szükség van egy méter kendermadzagra, gyúlékony folyadékra (benzin, gázolaj vagy petróleum is megfelel), öngyújtóra, és egy vödör hideg vízre. Tekerjük a madzagot a palackra több soron, jó szorosan, azon a sávon, ahol a vágást szeretnénk elvégezni. Ha jó szorosra rácsomóztuk (akár 3-4 soron), itassuk át ezt a zsineget a benzinnel. Miután beszívta, bal kezünkkel fogjuk meg a palack anyagát, jobb kezünkkel pedig gyújtsuk meg a palackra kötözött zsineget. Várjuk meg, míg a madzag elég, amikor pedig ez megtörtént, a palackot nyomjuk a vödörbe készített hideg vízbe. Ha jól csináltuk, a hirtelen hőmérséklet-különbségtől a palack a kívánt felületen elpattan, méghozzá egy szabályos vonal mentén, az alja egyszerűen beleesik a vödörbe. A vágási felületet csiszolópapírral csiszoljuk át, hogy ne maradjon éles, és már kész is a stílusos lámpabúra. Ha a mutatvány nem sikerül, érdemes hosszabb ideig égetni, és jegesebb vízzel próbálkozni. Ne feledkezzünk meg a kesztyűről és a védőszemüvegről itt sem!
Nem muszáj tehát minden esetben az üvegeshez futni, ha viszont fontos a pontos és profi munka, valamint ha vastagabb, hőszigetelő funkcióval is ellátott üveglapot kell szabni, érdemes elvinni, inkább szakemberre bízni, hisz ez is egy külön szakma, nem véletlenül.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.