Az egyetlen dolog, amit tehetünk, az a figyelem. Az egyetlen dolog ezekben az időkben, amit tehetünk, ha a figyelmünket alakítjuk.
Igen, most épp a külvilágról, az ott zajló eseményekről, történésekről beszélek. Ha olvasol, pontosan tudod, erre a lehető legkevesebbszer buzdítalak. Most is így teszek, még ha ez elsőre nem is annak tűnik.
Minek is tűnik? Sok mindennek. A lényegre fókuszálva azonban elsősorban annak, hogy ez az egész egy megoldhatatlan, ráhatás nélküli gubanc. Ez a mondat a kulcs. Ugyanis azzal, hogy nézed a híreket, beszélsz róla, szorongsz attól, mi lesz majd holnap vagy éppen két hét múlva, aggodalommal figyeled a gazdasági helyzetet vagy éppen bármit, nem jutsz előbbre. Ezt a „háborút” ugyanis nálunknál nagyobb erők vívják. Képletesen és kevésbé képletesen is. Nincs közvetlen ráhatásunk a politikára, a vezetőkre, az érintettekkel sem tudunk beszélni, ha csak nem osztunk épp ételt vagy italt a határok mentén a menekülőknek. Szomorú, kétségbeejtő, olykor dühöt kiváltó élethelyzetek ezek.
A kulcs éppen ezért a figyelemben rejlik. Egészen pontosan abban, hogy mire figyelsz. Mindarra, amit fentebb leírtam, vagy a saját életedre. Nem, ez nem struccpolitika, esetleg érdektelenség, pusztán annak a ténynek a felismerése, ha már nagyban nem tudok mit tenni, arra figyelek és fókuszálok, ahol, és amit tenni tudok. Az pedig nem más, mint a saját életem. Ott ugyanis én magam teremtem a békémet, osztom be és meg a figyelmemet, s koncentrálok a jóra, a szeretetre. Bízva abban, ha sokan ezt teszik, az egyszer csak eljut nálunknál nagyobb erőkhöz is.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/10. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.