Gyógyíthat-e az írás?

Munkám során gyakran megkérem az ügyfeleket, hogy vezessenek naplót, akár álomnaplót is. Azt látom, hogy azoknál, akiknél ez a módszer beválik, a naplóírás nagyon sokat tud segíteni a közös fejlesztő, gyógyító, terápiás munkában. Nem véletlen emeltem ki azt, hogy azoknál – hisz nem mindenkinek lehet egyformán hasznos. Akik hajlamosak állandóan, már-már rögeszmésen minden eseményt, párbeszédet, gondolatot és érzést a végletekig analizálni, újra és újra darabokra, ízekre szedni, azok számára nem feltétlen javasolnám. Vagy csak irányított felügyelet mellett, mert ebben az esetben a cél éppen az lenne, hogy lehozzuk az ügyfelet az állandó elemzésről. Ha pedig szabadjára engedjük a naplóírást, azzal csak ráerősítünk arra, amiről szeretnénk levenni a fókuszt.

A naplóírásnak számos jótékony hatása ismert, többek között az is, hogy minden, amit leírunk, megmarad. Nem vész el. Visszaolvasható. Újraértékelhető. Úgy is mondhatnám, amit leírunk, az szem előtt marad. Nem tudunk róla megfeledkezni, szőnyeg alá söpörni. És amit egyszer leírtunk, azt előbb vagy utóbb ki is mondjuk. Felkerül a tudat szintjére, ahol mások számára is láthatóvá válik.

A napló megmutatja, honnan indultunk, mit éreztünk, mit gondoltunk és cselekedtünk a megtett út alatt.

A döntések, amiket meghoztunk vagy halogattunk, hová vittek és miben segítettek, miben akadályoztak minket. Kiemeli az elakadások okait, következményeit, megmutatja a félelmeket is. A rendszeres naplóírás ezen felül keretet ad, és egyfajta rendszert visz az életünkbe.

Az álomnapló mint művészetterápiás módszer

Amikor alszunk ás álmodunk, a tudat elengedi az éberlét kontrollját, és átadja a teret a tudatalatti világának, sokszor egészen szürreális módon. Az álomfejtésnek többféle módszere van, de mindenképp érdemes megfigyelni, hogy aznap, amikor még emlékszünk arra, hogy mit álmodtunk, milyen érzésekkel voltunk jelen nappal, elalváskor és az ébredés után. Mi foglalkoztatott bennünket gondolatban, mit nyomtunk el magunkban, miről nem akartunk még hallani sem, nemhogy álmodni!

Álombéli érzéseink megfigyelése, meghatározása és tisztázása sokat segíthet az álom üzenetének megértésében, akárcsak a gyakoribb álomszimbólumok ismerete. Közvetlen ébredést követően érdemes az álmot leírni – amíg még emlékezünk minden apró részletre. Ne aggódjunk, ha elsőre egy szót sem értünk majd abból, amit álmodtunk. Előfordul, hogy csak hetekkel, sőt hónapokkal később tisztul ki egy-egy álomkép, és nyer értelmet a fizikai valóságban.

Azok, akik tudnak festeni, rajzolni, az írás mellett (vagy épp helyett) le is rajzolhatnak egy-egy álombeli jelenetet. Ez a munkafolyamat – mint minden művészeti tevékenység – leviszi az agyból a szív terébe az energiát, és egyensúlyt teremt a két agyfélteke között. Ezen felül a kreatív, alkotó folyamat segít az érzelmi blokkok oldásában, és az elfojtott érzelmeket is felszabadíthatja. Az így készült festményeket, rajzokat érdemes később friss szemmel újra megnézni, mert ilyenkor figyelmet követelhetnek maguknak az olyan apró részletek, melyeket korábban észre sem vettünk. Ugyanez érvényes akkor is, amikor leírjuk az álmunkat és később visszaolvasva egyes mondatok, szókapcsolatok, szavak új értelmet nyernek. Ezek az új üzenetek pedig megteremthetik azt a teret, melyben elindulhat egy megértési és gyógyulási folyamat.

Mit csinál a művészet terapeutaként?

Elsősorban elviszi a fókuszt onnan, ahol már semmi keresnivalója nincsen, mert nem támogatja a fejlődést. Azután egyszerűen és magától értetődően képes arra, hogy a jelenben tartson, ami mindenképp szükséges a lélek és a szív sebeinek begyógyításához. Megakadályozhatja a múlt állandó emlékképeinek betöréseit és enyhítheti a jövőtől való félelmet és szorongást.

A művész egyik legfontosabb feladata azonban, hogy tágítja a figyelmet és a látókört – ezáltal új impulzusokat küld az agynak és a szívnek. Az új hatások pedig új nézőpontokat eredményezhetnek, olyanokat, amelyek az akadályok és a problémák helyett a lehetőségekre és a feladatokra irányítják a figyelmet.

Örömszerzés és a katarzis

Nem szabad a művészet alapvető funkciójáról sem megfeledkeznünk, az örömszerzésről és a katarzisról. Amikor érzelmi sérüléseket kell begyógyítani kiemelten fontos szerep jut a derűnek, a szárnyaló, felemelő katartikus érzéseknek. A destruktív érzések dominanciája lehetetlenné teszi, hogy a tudat tisztuljon, ezáltal a gondolat, az érzés és az ebből következő cselekvés megváltozzon, s új irányt vegyen. A művészet ezen felül kiemel a monoton hétköznapokból, és segít abban is, hogy a mindennapok terheit könnyebben kezeljük.

A zene áthangolja a teret

Közismert, hogy a zene képes megváltoztatni egy tér energiáját, de magas rezgésszintje a vizet is képes áthangolni, illetve programozni, akárcsak a színek.

A zene áthidalja, egyben összeköti a kulturális és nyelvi ellentéteket és határokat.

A zene egyetemes. Emlékbetöréseket lehet vele semlegesíteni, ugyanígy segíthet a hipnózisban is. A zene áthangolja a teret és a testet is. Egy felnőtt ember testének 50-60%-a víz. Talán érthető, hogy a művészeti élmény mellett pusztán a zene hatása, miért is olyan intenzív és mély egy koncertélmény.

A művészetek szerepe kulcsfontosságú helyet foglal el nemcsak az örömszerzésben és a szórakozásban, hanem a test- és lélekgyógyászatban, a kisebb és súlyosabb traumák feldolgozásában is.

Montorffy Nicolette Letti coach, spirituális tanácsadó