Azért, hogy párkapcsolatunk boldog legyen, tennünk kell. Nem egyszerű feladat ez. A mindennapokban számos olyan helyzet van, amely kihat rá. Sorozatunkban ezeket tekintjük át, hogy a párkapcsolati nehézségeket megértsük, és javulást érjünk el.
A halál mindig tragédia. Amikor a házastársunkról van szó, talán még szomorúbb. Sokan úgy érzik, hogy ezzel az ő életüknek is vége szakadt. Valóban így van ez? Van esély egy ilyen hatalmas trauma után új életre, netalán egy új kapcsolatra?
A gyász lépcsőfokait végig kell járnia mindenkinek, aki szerettet veszített. Először sokkot kap, letaglózza a veszteség: ürességet, bénultságot, tehetetlenséget érez. Gyakori a tagadás, elutasítás. A kezdeti trauma csillapodásával a gyászoló kénytelen szembenézni a megváltozott helyzettel: ráébred, hogy a halálesettel kapcsolatban sok tennivalója van, és ezután a párja nélkül kell boldogulnia. Kis idő múltán felszínre törnek az elfojtott érzések: a düh és a harag. Harag a helyzettel, az elhunyttal, sőt akár önmagukkal szemben is. A zűrzavaros érzések mellett a gondolkodás is kuszává válhat. A gyászoló gondolatait uralja az elhunyt, sokszor elmerül a vele kapcsolatos emlékekben, ugyanakkor fél rá gondolni, mert felidéződik az óriási veszteség is. Ezek az érzelmek hullámokban érkeznek. A gyászoló kapcsolatai is megváltoznak: visszahúzódóvá, társaságkerülővé válik. Lassan azonban lecsillapodnak a kontrollálhatatlan érzelmek, és teret adnak a tudatos emlékezésnek: a fájdalmas emlékek helyett már a szépek is előkerülnek, a gyász tüneteinek intenzitása csökkenni kezd, megkezdődik a gyakorlatias elfogadás. Így a leválás is elindulhat, ami alapvető fontosságú az új párkapcsolat kialakítása szempontjából. A gyász feldolgozása során a gyászoló újra bűntudat nélkül örülhet az élet szépségeinek, már érzi, hogy képes az életének folytatására, céljainak megvalósítására. Gondolatait és magatartását már inkább a kifelé fordulás jellemzi. Csak miután ezt a szintet elérte, tud új utakat kipróbálni, új kapcsolatokat kialakítani, újra szerelembe esni. Sokan azonban megrekednek a gyász valamelyik szakaszában, és emiatt nem tudnak tovább lépni.
Mit jelent ez a párkapcsolat szempontjából? Honnan tudhatj0uk, hogy már készen állunk az új kapcsolatra? Ha mostani kedvesünket már nem hasonlítgatjuk elvesztett párunkhoz, megtörtént a gyászfeldolgozás. Ha idealizáljuk az elhunytat, akkor még nem engedtük el őt. Ha özvegyemberrel kötjük össze az életünket, számítani kell a nehézségekre. Az elhunytat nem lehet kiradírozni. Közös emlékek, fotók a lakásban, évfordulók, ünnepek. Fontos, hogy elfogadjuk párunk múltjának ezt a részét, és ne kezdjünk versengésbe a halottal. Fontos ilyenkor észben tartani, hogy a közös jövőt csak nagyon óvatosan, kis lépésekben lehet alakítani. Ha gyerekek is vannak a történetben, még óvatosabbnak kell lenni. Ha az özvegy még nem áll készen a közös életre, semmiképpen nem szabad erőltetni, a gyász folyamata akár több évig is eltarthat. Tapintat, szeretet és rengeteg erő – erre van szükség, ha olyan valakibe szeretünk bele, aki már korábban elvesztette a társát.
Boldog novemberi napokat kívánok minden kedves Olvasómnak!
Álló Gabriella párkapcsolati tanácsadó
A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.