Egyszer biztosan nyerni fogok…

A játékszenvedélyről

Péter negyvenes férfi, aki azért kér segítséget, mert képtelen leállni a játékgépekről. Ha összeadná a veszteségeit, több ezer euró jönne ki. Barátnője és a családja is aggódik érte, ám őt ez nem zavarja igazán. Minden veszteséges alkalommal eldönti, hogy soha többet nem megy be a terembe. Ám amikor nyerésre áll, és sikerül valamennyi pénzzel kijönnie, akkor ez a fogadalom érvényét veszti. Sokszor érzi azt, hogy nem szeretne bemenni, ugyanakkor otthon sem szeretne lenni. Szüleit rendes embereknek írja le, akik sokat dolgoztak egész életükben, de az érzelmeiket nem lehetett látni. Nem voltak gesztusaik, csak „tudni lehetett”, hogy szeretik őt. Arra a kérdésre, hogy a játékgép mellett milyen érzéseket él át, azt feleli, a reménykedést, izgalmat és aztán a csalódást, ami után újra jön az izgalom, a „hátha most!” gondolattal.

Sokan vesznek lottót hétvégenként, mások olykor egy-egy helyzetben meghúzzák a félkarú rablót a három cseresznye reménye érdekében, mások rendszeresen pókereznek offline és online. Mindenki szeret játszani és fantáziálni arról, hogy beüt a nagy nyeremény, ami csodás élményeket tesz majd lehetővé. De sokan vannak, akiknek ez csak a kiindulási pont, és ahová eljutnak, az nem az időnkénti jó érzés, hanem a kínzó szenvedélybetegség, ami lassan, de biztosan felemészti az életüket.

A játékszenvedély kapcsán fejünkben megjelenő kép azé az emberé, aki családja és környezete nehezen megszerzett euróit mértéktelenül és önző módon elszórja, rutinosan hazudik, minden lehetséges módon a saját szenvedélye kiélésére törekszik, és nem érdekli semmi más, csak önmaga. És bár úgy képzeljük, hogy mindenki azért csinálja, mert jól akarja magát érezni, sokszor ez nem így van. Sok esetben a kínlódás és a szorongás érzése egyidejűleg felbukkan a játék örömével. Általában mindenkinek kialakított rutinja, biztos tippje, nyerő módszere van arra, hogy mégis miképp jusson sok pénzhez. Az élmény, amit folytonosan át kell élniük, az izgalom, a kockáztatás, a nyerés esélye. Ennek során olyan fokozódó örömérzés és kellemes feszültség jelentkezik, ami a vesztésig jelen van, utána általában erős bűntudatot él át mindenki. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a leszokás nem olyan egyszerű, hisz sokszor erről pszichés élményről kell lemondani, melynek a helyén űr támadhat.

Mi zajlik ilyenkor?

A szerencsejátékokkal való intenzív foglalkozás (tervezgetés, élmények) együtt jár azzal, hogy a kívánt izgalom eléréséhez egyre nagyobb összegű tétek megjátszása folyik. Általában sokan kezdenek küzdeni a sikertelen erőfeszítésekkel a játék feletti kontroll megtartására, a játék csökkentésére vagy abbahagyására. Ugyanakkor, ha megpróbálják a játékot csökkenteni vagy abbahagyni, megjelenik a nyugtalanság is, és így alakul ki az ördögi kör: a szerencsejáték folytatása a problémáktól vagy rossz hangulattól való megszabadulás módjaként.

A legtöbb játékos olykor jelentős pénzt veszít, így gyakran visszatér másnap, hogy veszteségét kiegyenlítse. Amikor viszont fogyóban van a pénz, sokan titkolni kezdik a valóságot, pénzt szereznek onnan, ahonnan csak tudnak. Ilyenkor látjuk, hogy férjek keresik a „konyhapénzt”, eltüntetik a megtakarításokat, és állandó pénzzavarban kezdenek élni, ami nyilván a családot is érinti már. Másokra támaszkodva igyekeznek gondoskodni a pénzről, hogy a játékszenvedély okozta reménytelen anyagi helyzeten könnyítsenek, régi ismerősöktől kérhetnek kölcsön, ami után eladósodhatnak és ígéreteket tehetnek a visszafizetésre.

Miért kell játszani?

A játékosok kezdeti motivációja gyakran a siker. A nyeremény feletti öröm megszűnése után azonban unalom és negatív érzések jelentkezhetnek. Sokszor látjuk, hogy nehéz életesemény, például válás után indul útjára egy ilyen érzelmi folyamat, melynek a vége az, hogy a játékos az élet összes területén a szenvedélye áldozatává válik. A „mézesmadzag” az, hogy az illető játék közben örömteli izgalmi állapotba kerül, amit aztán szeretne fenntartani. Ráadásul a játék olyan szenvedély, ami nem okoz egészségügyi károsodást, veszélytelennek látszik, olyan „kézzelfogható” örömszerzésnek, ami csak segít a rémes hétköznapokból való kilépésben, és a meggazdagodás fantáziájával a jövő átalakításában. Amikor azonban az illető megindul a „lejtőn”, akkor kialakulhat nála az a megszállott „hívő” gondolkodás, mely során nyereményekkel kapcsolatos fantáziákat alkot. De mindeközben nem veszi észre, hogy a játék már elidegeníti a környezetétől, élete a játék körül kezd el forogni. Ez az átalakulás már testi, személyes és szociális hanyatlásba is torkolhat. Különösen veszélyes helyzetek lehetnek azok, melyekhez csak egy otthoni gép kell, azaz ki sem kell mozdulni ahhoz, hogy valaki kialakítsa azt az életformát, melyben a „munka” például az online póker.

Szakaszok és veszélyek

Az első fázis a nyerő időszak, amikor a játék jelentős nyereséggel indul, ami miatt gyorsan kialakul a tolerancia és kontrollvesztés állapota. A játékos erősnek, győztesnek, gazdagnak érzi magát, aki előtt jó perspektívák vannak. Azonban elég gyorsan bekövetkezhet a második fázis, a veszteség időszaka, amit nem várt veszteség, vagy a győzelem küszöbéről történő veszítés indít be. A szerencsejáték-függő karakterek sorscsapásként élik meg ezt a szakaszt, és beindítja bennük a veszélyesebb érzelmeket: a veszteségek „hajszolását”, azaz a kényszert a veszteségek visszanyerésére. A harmadik fázis a kétségbeesés időszaka. Kifogynak a kölcsönök, olykor teljes az anyagi csőd. A negyedik fázis a feladás vagy reménytelenség szakasza. A játékos itt már nem kergeti tovább a „mindent visszanyerek” illúzióját, ugyanakkor a szerencsejáték továbbra is fennmaradhat, de már csak az „akcióban lét” miatt. Ami ezeket a fázisokat fenntartja, azok a babonák, a nyereséget és veszteséget illető téves meglátások, melyek megmutatják, hogyan alakul ki egy olyan szelektív emlékezetműködés, melyben a nyerés és vesztés között illuzórikus összefüggéseket feltételez valaki. Vagyis komolyan gondolja, hogy kontrollálni tudja az események bejósolhatóságát. Ez a kontrollált illúzió olyan feltevésen alapszik, miszerint a szerencsejáték közben több személyes hatás van jelen, mint egyébként. Ilyen például a Monte-Carlo-effektus, mely szerint a tények gyakorisága befolyásolja a következő események valószínűségét (pl.: ha a rulettnél egymás után háromszor fekete jön, akkor a következő alkalomnál már megnő a piros valószínűsége). De hasonló a „Majdnem eltaláltam” érzés is, mely azt sugallja: Majdnem eltaláltam! Tovább kell tehát játszanom, és biztosan sikerülni fog!

Kit fenyeget a játékszenvedély?

Fontos megértenünk, hogy ez valóban betegség, melyben a vágy sokkal erősebb, mint a külső nyomás súlya. Az állandó rizikóvállalásban jelen van a vesztés tudattalan vágya, ugyanakkor egyfajta „mindenhatósági” érzés is pl. a saját, kidolgozott szisztémában, amitől majd nyerésre fordul a játék. Persze a szenvedélybetegség nem jár testi betegség tüneteivel, inkább olyan pszichés képződményről van szó, mely nem párosul egészségromboló jellemzőkkel. Ennek eredményeképpen azonban nehezebb is betegségként definiálni az állapotot, és a toleranciát átélni egy ilyen személyiséggel. A család és a környezet sokszor csak akkor veszi észre, hogy baj van, mikor egymás után tünedeznek el tárgyak, az állandó adósság kiderül, esetleg családon, házasságon belül tűnnek el olyan összegek, melyek másra voltak félretéve. Az első reakció a harag és a megszokott mondat: hagyd ezt abba! A kétségbeesés akkor jelenik meg, amikor kiderül, hogy már sokkal nagyobb a szenvedély, amely érzelmi eszközökkel nem kezelhető.

De ebből a helyzetből is van kiút, csak – mint minden szenvedélybetegségnél – itt is a legfontosabb az elhatározás és a kitartás. „Abba akarom hagyni!”, mert ez adja majd az önértékelés és önbecsülés terén azt a pluszt, amire aztán egy életen át lehet támaszkodni: és ez az igazi énerő!

Tari Annamária pszichoanalitikus

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/44. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene