Egy bátor nő: Slachta Margit

A kassai születésű Slachta Margit volt Magyarország első női parlamenti képviselője. Magát keresztény feministának nevezte, a tízparancsolat igazságában hitt, és a krisztusi tanításra hivatkozva tiltakozott a zsidótörvények ellen. Sokak szerint nő létére „ő volt az egyetlen férfi a parlamentben”.

Slachta Margit alapította a karitatív munkát végző Szociális Testvérek Társaságát, amely a második világháborúban több mint ezer zsidót bújtatott. Semmi más nem vezérel, írta embermentő tevékenységéről, mint a felebaráti szeretet és a hazafiság. A nácizmust és a bolsevizmust egyaránt zsákutcának tartotta. A kommunista rezsim elől végül az Egyesült Államokba emigrált, s ott is hunyt el 1974-ben. Hamvait idén októberben exhumálták, és december 7-én temették újra Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.

Véres szent munka

Életrajzírója, Mona Ilona 1991-ben úgy nyilatkozott róla a Magyar Nemzetnek: „Margit testvér a krisztusi elveket akarta bevinni a köztudatba. Azt mondta, nem szabad a politikától távol tartani magunkat azért, mert a politika piszkos dolog. Hiszen, ha így gondolkozunk, soha rendes ember erre a területre nem kerül. Ezért az volt az álláspontja: be kell menni a közéletbe, és be kell oda vinni a krisztusi, evangéliumi szellemet.”

1920-ban – harminchat évesen – ő lett Magyarország első női parlamenti képviselője. Slachta Margit önfejű, konok nő volt, határozott és céltudatos, és rendkívül szuggesztív szónok: hallgatóságát képes volt magával ragadni. „A keresztény Magyarország mentésén dolgozni nem politizálás, hanem véres szent munka.” A jobboldal megpróbálta őt összemosni a kommunistákkal, és különböző lejárató kampányokat indítottak ellene. Ezekre azt felelte: nem ő, hanem politikai ellenfele vásárolt liszten meg cukron szavazatokat. Férfi kollégái fölényeskedve fogadták a parlamentben (emlékirataiban megemlíti, hogy az Országházban még női vécé sem volt).

Mindenki Karácsonyfája

Slachta Margit a keresztény értékrendet hirdette, a demagógia és a gyűlölködés helyett a szeretet erejét. 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, egy világi szerzetesrendet, melynek tagjait a fátyluk alapján „szürke nővéreknek” nevezték. Megalkuvás nélkül képviselte a „keresztény igazságot”, ő volt a Mindenki Karácsonyfája mozgalom elindítója, és ismert 1925-ös felhívása is: „Mentsük meg a hazának a külföldre szakadt magyarokat!” Fáradhatatlanul dolgozott, még akkor is, amikor négy hónap alatt meghalt nővére, édesanyja és édesapja („azt éreztem, mintha a lelkem darabokra hasadozott volna”).

Slachta Margit aggódva figyelte a világpolitikai eseményeket, így Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerülését is. „Könnyű felgyújtani azt a világot, ahol éheznek, és ahol meg van rendülve az erkölcsi alap.” Vigyázni kell, írta, mert „ha a német mérget lenyeljük, elveszítjük a kereszténységünket”. A nácizmust „világot perzselő pusztító pestisnek” nevezte. Elítélte az egyre erőteljesebb antiszemita propagandát, szót emelt a zsidótörvények ellen („aki keresztény alapokon áll, nem teheti magáévá a zsidótörvényt”). Amikor 1941-ben a magyar hatóságok „idegenrendészeti eljárás” keretében az állampolgárságukat kellő módon igazolni nem tudó, ezért „politikailag megbízhatatlan” zsidó családokat (mintegy húszezer főt) toloncoltak ki az országból, Slachta Margit erélyesen tiltakozott az eljárás ellen („kötelességünknek tartjuk szavunkat felemelni ott, ahol a hallgatás lelkiismeretünk szerint bűn volna”), és levelet írt Horthy Miklós feleségének („mi lesz velünk, ha az ország lecsúszik a jogelvek alapjáról és mind mélyebben és mélyebben csúszik a demoralizációba?”).

„Kedves Margit testvér!”

Sürgette a püspöki kart, hogy hassanak a politikusokra, vessenek véget a „gyűlölettel való mérgezésnek”, ne engedélyezzenek Jud Süss filmvetítést, tiltsák le a sajtóban az uszító közleményeket, ne engedjék be a Stürmer című német antiszemita szennylapot – és próbálják megakadályozni a szlovákiai zsidók deportálását. „Kedves Margit testvér – írta erre válaszul Glattfelder Gyula csanádi püspök –, bizalmasan informálhatom, a püspöki kar a brutalitásokkal szemben már fölemelte szavát.” Hogy csak halkan és óvatosan? Igen, mert a helyzet nem engedte meg az erélyesebb felszólítást. Margit nővérnek sem tanácsolták, hogy a szlovákiai brutalitások ellen magánakcióba kezdjen, mert ez nemcsak lehetetlen, hanem veszélyes küldetés is volna.

Slachta Margit azonban nem hagyta annyiban, Rómába utazott, audienciát kért XII. Pius pápától, és „az Úristen parancsait követő keresztényként” tájékoztatta őt a szlovákiai eseményekről. A közbenjárás eredményes volt, a pápa haladéktalanul utasította Szlovákia hét püspökét, hogy Jozef Tiso elnöknél és Vojtech Tuka miniszterelnöknél tiltakozzanak a „zsidótlanítás” ellen, és a szlovákiai templomokban olvassanak föl pásztorlevelet, amelyben kifejtik, hogy a deportálások miért nem egyeztethetők össze a kereszténységgel.

Cinkos, aki néma

Slachta Margit a magyar hatóságokat is megpróbálta rávenni, hogy haladéktalanul fejezzék be a munkaszolgálatosok sérelmére elkövetett kegyetlenkedéseket (ilyen munkaszolgálatos volt a zsidó származású, de katolikus hitre áttért Szerb Antal és Radnóti Miklós is). Az üldözöttek melletti kiállást azonban nem mindenki nézte jó szemmel. Endre László, Pest vármegye alispánja „a legmélyebb megdöbbenéssel” vette hírét, hogy Slachta Margit egy újévi levelében (amely a Lélek Szava című lapban jelent meg) nyíltan védelmébe vette a munkaszolgálatosokat, miközben „a zsidók kártétele ellen a magyar törvényhozás törvényekkel igyekszik megvédeni nemzetünk testét és lelkét.”

Slachta Margit az ilyen támadásokra azt válaszolta: ha a törvényhozás jogfosztó intézkedéseket fogad el, természetes, hogy azok mellé kell felsorakozni, akiket igazságtalanul megfosztottak a jogaiktól. A Keresztény Női Tábor tagjainak tartott évnyitón pedig úgy fogalmazott: „Olyanokkal kerültünk ellentétbe, akik magukról azt hiszik, hogy keresztények, de cselekedeteikben lépten-nyomon megtagadják a kereszténység legalapvetőbb tételeit.”

„Elárulja a hazát – írta 1943 tavaszán –, aki gyáván hallgat, mikor igaz ügyek érdekében szólnia kellene, aki magát féltvén, kezét ölbe teszi, mikor az üldözöttet védenie kellene.”

Jézus nevében

Slachta Margit a németek bevonulása után a rendházat svéd és vatikáni védnökség alá helyezte, és meggyőzte a szociális testvéreket arról, hogy a saját életük kockáztatása árán is segíteniük kell az üldözötteken, mert ez „krisztusi parancs”. Több mint ezer embert bújtattak, köztük Márkus Emília színésznőt, Heltai Jenő írót (A néma levente című verses színpadi játék szerzőjét) és Gyarmati Fannit, Radnóti Miklós feleségét.

Életrajzírója szerint Margit nővér senkitől sem fogadott el pénzt, „s aki azzal jött hozzá, hogy ennyit meg ennyit fizet, azt elküldte, mondván, pénzért máshol is megmentik, náluk Jézus nevében segítenek az embereken.”

A nyilasok többször is berontottak hozzájuk, de Slachta Margit mindig megőrizte nyugalmát, s amikor egy nyilas osztag vezetője azt mondta, csak akkor nem emelnek vádat ellene, ha felhagy az embermentő tevékenységgel, így válaszolt: „Nézze, mi mindent odaadtunk a jó Istennek, s ha most nem segíthetnénk embertársainkon, a jó Istent nagyon megszomorítanánk.”

Kommunista támadások

A második világháború után műteni kellett a gyomorfekélyét, ezért a parlamenti munkát csak 1946-ban kezdte el. De ahogy korábban a nyilasok, utóbb a kommunisták sem nézték jó szemmel Slachta Margit karitatív munkáját. A parlamentben „a határokon kívül rekedt magyarság jogaiért” is felszólalt, utolsó beszédét pedig 1948-ban tartotta, amikor az egyházi iskolák államosítása ellen tiltakozott. A törvény elfogadása után a parlamenti többség a Himnuszt énekelte, de Slachta Margit tüntetőleg ülve maradt, és a Zsoltárok könyvéből idézett: „Elnyomóink dalt követeltek tőlünk, de mi azt tartottuk, száradjon el inkább a nyelvünk.” Amikor ezt felrótták neki, azt válaszolta: „Mélyen érintett, hogy azok kezdik énekelni az  »Isten, áldd meg a magyart«, akik éppen most fosztották meg az ifjúságot Istentől.”

Ügyét a parlamenti bizottság elé vitték, ahol Marosán György úgy szólt hozzá: „Na, hogy is volt, édesanyám?” Slachta Margit méltóságteljesen válaszolt: „Először is nem vagyok az anyja, ha az volnék, illemre tanítanám.” Mentelmi jogától megfosztották, képviselői munkavégzését egy évre felfüggesztették. Addigra atrocitások érték a Szociális Testvérek Társaságát is, rendházuk előtt a kommunista agitátorok által felheccelt, bottal felfegyverzett asszonyok mintegy százfős csoportja jelent meg, azt követelték, hogy a nővérek nyissák ki a kaput. „Ki a dologtalanokkal, ki az apácákkal!” – kiáltozták, végül betörtek a házba, s az ott lévőket kiűzték.

A Világ Igaza

1948 karácsonyának másnapján koholt vádakkal letartóztatták a katolikus egyház magyarországi vezetőjét, Mindszenty József bíborost, akit az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vallatói megkínoztak, és tudatmódosító szerek alkalmazásával beismerő vallomás megtételére bírtak. Mindszentyt koncepciós perben életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a népbíróság.

Slachta Margit nem várta meg, míg rá is sor kerül, 1949 nyarán egy szénásszekér mélyén rejtőzve átszökött a magyar–osztrák határon. Haláláig emigrációban élt, időnként hallható volt a Szabad Európa Rádióban (Nemes Borbála néven), de vitalitása fokozatosan megkopott, s végül 1974-ben a világtól visszavonultan halt meg az Egyesült Államokban, a Szociális Testvérek Társaságának buffalói rendházában, kilencvenévesen. Halálhírét a legnagyobb amerikai hírügynökség, a The Associated Press is közölte.

1985-ben az izraeli Jad Vasem intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette – ez a nem zsidóknak adható legmagasabb izraeli állami kitüntetés, s azoknak jár, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt. Tíz évvel később a Magyar Köztársaság „Bátorság” érdemjelét kapta meg in memoriam, és emléktáblát is állítottak neki, mert „…az 1940–45 közötti vészterhes időszakban minden tőle telhető eszközzel igyekezett menteni az üldözötteket”.

Amikor annak idején őt kérdezték embermentő tevékenységéről, azt felelte: „Mi csak vállalt kötelességünket teljesítettük, hivatásunkat végeztük. Hiszen ezért vagyunk itt a földön.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/50-51. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene