Befelé növekedni

Lackfi

Minden este élő, ún. Karanténszínházzal szórakoztatja a Facebook érdeklődő közönségét. Ő az, aki humorban nem ismer tréfát, most mégis megrendüléssel fogadja a kialakult helyzetet. A Vasárnap vendége a kortárs költő, író, műfordító Lackfi János.

Nem tévedhetek nagyot, ha azt állítom, hogy a humor az egyik szakterülete. Hogy tudja megtalálni a hétköznapi egyensúlyt a kialakult krízishelyzetben?

A humor természetesen fontos, az internetes népművészet rengeteg karanténos poént termelt. Például arról, hogy könnyű most annak, aki a saját feleségét szereti. Vagy hogy Chuck Norris elkapta a vírust, de aztán elengedte. A humor segít felköhögni a lelki slájmokat, letapadásokat, oldja a félelmet. Nem árt azonban a karantént kihasználni más szempontból is: lelassulásra, felhőnézésre, barátokkal messengerezésre, imádságra, olvasásra, zenehallgatásra, virtuális színházazásra. Nekünk nagy ajándék a kertünk, megmetszettem a szőlőt, kerti budit építek használt fából...

Mit gondol, milyen irodalmi változásokat, új szemléleteket idézhet elő a járvány?

Nem vagyok jós, de például az én Kreatív Írás tanfolyamomat már évek óta szerettem volna átvinni az internetre. Most pedig rájöttem, hogy pofonegyszerűen megoldható, és valóban, remekül is működik. A könyvpiac eléggé köhög a vírus miatt, még az online rendelések vagy az e-book-piac sem lódult meg. Reméljük, ez csak pillanatnyi hezit, és most mindenki a felhalmozott, de el nem olvasott könyveit falja odahaza. Mindenesetre az irodalom a szóbeliségből jött, s nem teljesen idegen dolog, ha egy időre vissza kell térnie oda. Természetesen nagyon szerettem, hogy tavalyi 180 fellépésem során közvetlenül éreztem a közönség jelenlétét, ez most veszteség. Viszont nem is kell havi 3-4000 kilométert hajtanom, kicsi kocsim, mint partra tolt bálna, itt punnyad a kertben. Tonna hideg vas.

Saját közösségi oldalán a Karanténszínházban felolvasásokat tart. Mit gondol, társadalmi szinten hogy lehet előnyt formálni egy kevésbé előnyös szituációból?

Politikus végképp nem vagyok. Nagyon imponáló, hogy több száz ember követi élőben a felolvasásokat. És összesen akár öt-tízezren is visszanézik. Van, aki hajnali háromkor követ San Franciscóból. Katar, Sydney és Mannheim, Portugália és Dánia, Szlovénia és Olaszország, New Jersey és Anglia, Székelyföld és Délvidék is a vonalban van sokszor. Kitágult közösség jön létre, s nagyon sok hálás visszajelzést kapok. Ez jó, miközben természetesen nagyon rossz, hogy rengetegen szenvednek a járványtól, iszonyú nyomás nehezedik az egészségügyre, és nagyon szomorúak az üres utcák, templomok, koncerttermek.

Okoz-e Lackfi Jánosnak bárminemű frusztrációt, szorongást a korona?

Megrendülést mindenképp. Szorongni nem szorongok, de nyilván fájdalmas, hogy hat gyermekemből az itthonról kiröppent négyet ki tudja, meddig nem ölelhetem meg, s ugyanígy van ez négy unokámmal. Én duplán a vírus célkeresztjében vagyok, mert nyolc éve volt egy stroke-om, és a légútjaim is érzékenyek, egy átlagos influenzától is fuldoklásig köhögök. Úgyhogy fokozottan tartom a karantént. Munkám viszont nem lett kevesebb, rengeteg mindennel megkeresnek, annál is inkább, minthogy most rengeteg média, tévé, rádió dolgozik odahaza felvett, karanténtartalmakkal. S közben jó lenne érdemben kihasználni az itthoniakkal a rendelkezésre álló több időt.

Mit gondol, társadalmi szinten kellő érzékenységgel reagálunk-e a kialakult helyzetre?

Azt látom, hogy nagyon sok szolidaritás ébred, jó néhányan önkénteskednek, a művészkollégák és az intézmények, színházak, kiadók is igyekeznek akár a net népének szórakozást biztosítani, akár az oktatást segíteni ingyenessé tett anyagokkal. Persze az ember csak ember marad, és manapság könnyen gyilkolunk is egy tekercs vécépapírért. Úgy hallottam, Dél-Olaszországban, szegényebb helyeken már társasági oldalakon szervezik, hogyan fosszák ki a boltokat. Egy biztos, a következmények jelenleg még beláthatatlanok, rengeteg ember megélhetése esik kútba.

Egészen pontosan milyen Lackfi-terveket húzott át a koronavírus-járvány?

Elmaradt jó pár fellépésem, mentünk volna például Hollandiába és Belgiumba Sinha Róbert gitárművész barátommal és Dorottya lányommal, aki gyönyörűen énekel. Sajnáltam nagyon, de el tudtam engedni ezt is, mint ahogy jeruzsálemi utamat is, oda zarándoklatra mentünk volna. Közben a Jóisten megajándékozott egy neten keresztüli, vezetett lelkigyakorlattal, és szinte tapinthatóan eljutottam Betániába, az utolsó vacsora helyszínére imádságban. Hatalmas élmény volt. Vagyis idehaza is vár ránk sok-sok élmény, csak nyitottnak kell lennünk.

Nem csügged az úgymond elszalasztott pillanatok miatt?

Leginkább azokat fájlalom, amiket itthon szalasztok el, ha lustaságból vagy netfüggésből gyenge dolgokra folyik el pár órám. Ahelyett, hogy sétálnék, faragnék, imádkoznék, olvasnék, felhőt néznék, koncertet hallgatnék, beszélgetnék. Nem valamiféle túlzott tökéletességet akarok hajszolni, csak értelmesen bánni az időmmel, mert nem végtelen.

Ön szerint átalakítja-e a kultúrához való viszonyunkat a világjárvány?

Ez megint nagyon összetett kérdés, nem tudjuk, mit hoz a járvány, milyen lesz utána. Mert ha fokozatosan visszatérünk a korábbi tempóhoz, csak benyomunk előtte egy szurit magunkba, az se a bolygónak, se a lelkünknek, se a világnak, se a szegényeknek nem lesz jó. Nehéz reálisan abban hinni, hogy holnaptól megint négykézláb fesztiválozza végig az ifjúság a nyarakat, és csörög majd rajtunk az ezernyi karszalag. Kérdés, fel tudunk-e nőni úgy, hogy közben kreatívak, dinamikusak maradjunk, vagy majd megmarketingeljük az egészet, kicsinosítjuk a felszínt, és megy tovább a fogyasztói vircsaft, a még többet, még többfélét habzsolás divatja. Tudunk-e nem-növekedésben élni? Avagy befelé növekedni…

Mi minősül hasznos tudásnak és tanácsnak ebben az időszakban?

Mi mindenképp szeretnénk újra több mindent termeszteni a kertben, több időt tölteni egymással, magunkkal, Istennel. Ennél hasznosabb tudást jelenleg nem tudok elképzelni. Nem látom ugyanis, hogy az emberiség önerőből bármit meg tudna oldani. Valahogy menedzselgeti, próbálja mederben tartani a folyamatokat, melyeket saját maga szabadított el. De igazából csak tüzet oltunk. Lehet, hogy a zsoltárosnak van igaza: bolond, aki emberben bízik, mikor egyedül Istennél az oltalom?

Mit olvas, mit forgat szívesen, mi inspirálja önt ezekben az időkben?

Nagy hatással volt rám Edith Eva Eger könyve, A döntés, mely segít kiszabadulni saját elménk koncentrációs táborából. Csak ajánlani tudom. És persze az Újszövetség kifogyhatatlan kézikönyv, érintés, ölelés. Éppen most olvassuk hozzá szisztematikusan az Ószövetséget, az is nagyon nagy élmény, elképesztő dimenziók nyílnak meg.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/22. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?