Nemrég láttam egy felhívást a közösségi oldalon. Ott, ahol élek, az önkormányzat karácsonyi akciót szervezett.
Nem nagy dolog, mondhatnád, karácsony időszakával valahogy megnövekszik az adakozó kedv, előjön a jó szándék, és a szeretet szó is sokkal inkább a mindennapjaink részévé válik. Én azért azt mondom, bárcsak egész évben karácsony lenne. Szóval a felhívás nem volt kérkedő, hivalkodó, valahogy megmagyarázhatatlan módon érződött belőle a jószándék, a kedvesség, a tiszta segítés vágya. „Fogadj örökbe egy ajándékot”, írta a felhívás, aztán amikor rákattintottam és elolvastam, nem titok, könnyek szöktek a szemembe. A felhívás 110 gyermek karácsonyiajándék-kérését tartalmazta. Anonim módon, pusztán a nemük és egy életkor megjelenítésével adták tudtára a világnak, mitől lenne az idei ünnep egy kicsit ünnep a számukra. Néztem a listát, és belegondoltam, milyen érzés lehet hátrányos helyzetű, gondozott gyermekként felnőni. Nem tudom, csak azt, hogy elszorult a szívem, amikor azt olvastam: „Kérés: bármilyen baba, távirányítós kisautó, ruhautalvány, tűzoltóautó, vagy bármilyen tűzoltós könyv.” Azon töprengtem, mi többet tehetnék azon túl, hogy egy gyermeknek szerzek örömet. Eszembe jutottak a barátaim, azok, akikben szintén megvan a segíteni vágyás. Továbbítottam nekik a felhívást, mondván, ha segítenének, tegyék meg. Aztán másnap üzenetet kaptam az egyiküktől. Segítenék, de már nem tudok. Nem értettem, ezért megnéztem a felhívást, és döbbentem láttam, minden kérés gazdára talált. Mind a 110 gyermek ajándékkérését „örökbe fogadták”. Egyetlen nap alatt. Nem titok, ismét könnyek szöktem a szemembe. Hát én ezért mondom, kedves Olvasóm, bárcsak egész évben karácsony lenne.
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.