Ahol egy röpke séta is időbeli utazás

Vasárnap

Kevés idő alatt sok mindent látni, tapasztalni nehéz. Az ember akaratlanul is listát állít össze azokról a helyekről, melyeket látni, érezni, ízlelni szeretne. Majd rangsorol.

Ezt kihúzza, amazt átírja, oda beilleszt egy új darabot. Aztán amikor megérkezik a kívánt helyszínre, a terv hirtelen felborul, mert betéved egy aprócska utcába, onnan egy újabba, majd azt veszi észre, elrepült fél nap, miközben ő nem csinált mást, csak régi falakat, félig nyitott, zsalugáteres ablakokat, vízköpőket, boltíveket és díszes párkányokat csodált. De ez Horvátország, ahol a kulturális örökséget nemcsak a múzeumok, a galériák és a templomok falain belül őrzik, itt még a legrövidebb séta is ezeréves időbeli utazássá válik, olyan történelmi korokon vezetve végig az embert, ami egyszerre volt viharos és nem kevésbé izgalmas.

 

Non bene pro toto libertas venditur auro.” Szabad fordításban (előre is bocsánat) „szabadságunk a világ összes aranyáért sem eladó”. Érdekes elképzelés, bár kissé szokatlan helyen. Mindmáig a Lovrijenac-erőd bejárata felett. Mivelhogy Dalmácia sosem esett a kalandozások főbb irányvonalába, Itália vagy Bizánc felé sem erre vezettek az utak, egyre inkább ráncolom a szemöldököm. Miért pont itt? Fellapozva a kezemben tartott brosúra lapjait azonban máris találó gondolatnak tartom. Mikor a Velencei Köztársaság megjelent a térségben, ki akarta terjeszteni a hatalmát a teljes Adria-partra. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, szükségük volt több bázisra is a tenger mentén. Dubrovnik városában a terv az volt, hogy a mostani helyén egy velencei erődöt építenek. Ha sikerült volna, akkor a várost is könnyűszerrel az ellenőrzésük alá tudták volna vonni. A haditerv azonban még időben a dubrovnikiak tudomására jutott, így megelőzve a velenceieket, három hónap alatt felépítették a Lovrijenac-erődöt, hogy aztán az érkező velencei flotta hoppon maradjon. Kinézve a világra, az alattam tátongó negyven méter mélységre, hirtelen szánni kezdem a velenceieket. Közben elhalad mellettem egy csoport német turista, arcmaszk sehol, senkin. Odébbállok.

 

Történelem és kultúra

Dubrovnik óvárosa voltaképp könnyen bejárható, ha az embert nem csábítják el az apró, szűk kis utcák, egy nap épp elegendő rá. Csapongó lelkemnek persze aligha elég egyetlen nap, de erőt veszek magamon. Mivel a város látnivalóinak megtekintését a Fő térről érdemes elindítani, leírásunkat is innen kezdjük. Itt található kapásból az óváros legtöbb látványossága: a Harangtorony, a Szent Balázs-templom, a Rektori palota, a Gundulić tér, amely az olyan kora reggeli órákban, mint a mostani, szinte megelevenedik az utazó előtt. Kézműves termékek, sonka, sajt, tojás, gyümölcsök garmadája. Egy kosárka málnával addig szemezek, míg végül kénytelen vagyok vásárolni is. A hölgy kedves, mosolygós jó reggelt kíván, csomagolás közben arra is jut ideje rákérdezni, hogy honnan jöttem. Szlovákia, felelem. A jó reggelt erre ismét elhangzik, ezúttal (majdnem helyesen) csehül. Nevetve azt felelem, magyar vagyok. Pont úgy ráncolja a szemöldökét, mint én az erődnél. Ráhagyom, a málna édes és finom. Kárpótol mindenért.

Vissza a Fő térre, ahol (attól függően, hogy melyik irányból érkezünk) különböző, az emberi kéz alkotta lenyűgöző csodák darabjaival találkozhatunk. Mivel én magam fentről, Lapad felől kezdem meg sétámat, az óvárost a nyugati bejáraton lépem át, ahol azonnal feltűnik a 16 lapú, sokszögű Onofrio-kút, melynek kútfejei mesterien megmunkált kőfaragványok. Kora reggel ember alig, csak pár turista sorakozik a szélen, akik a várfalra szeretnének feljutni. Ha a nyugatira irányuló indítványunk semmilyen tekintetben nem felel meg az elképzelésnek, az óvárost a keleti irányból is megközelíthetjük. Itt, a keleti részen találjuk a régi kikötőt is. Tökéletes helyszín egy kis kikapcsolódásra, ahová kora este mesebeli varázslat költözik. A tenger lágy hullámai, a domboldal felőli fények, ahogy a kikötőben sorakozó sétacsónakok orra meg-megemelkedik, majd a mozdulat végigfut az egész testükön... A Gradska kavana Arsenal Restaurant teraszán üldögélve egy finom bor társaságában jobban nem is érezhetné magát az ember. Két éjszaka is visszatérek ide.

 

Az idő mint adomány

Valahol e két szárny, a keleti és nyugati oldal között bolyongva találjuk az olyan érdekes épületegységeket, mint a már említett Harangtorony, a Szent Balázs-templom, a Rektori palota, de itt bújik meg a Nagytanács palotája, a Sponza palota és a narancsfák árnyékában, a Domonkos-rendi szerzetesek kolostora is. A térképre nézek a kezemben. Kétség sem fér hozzá, Horvátország voltaképp a városi kultúra hazája, az országnak több városa van, mint bármelyik más mediterrán nemzetnek a térségben, épp ezért aztán rengeteg látnivaló is akad. Választani azonban kell, ismét fellapozom hát a brosúrát. Ide-oda forgatom, becsukom. Talán, ha egy gyermekmondókába fognék, bízhatnám a véletlenre is. Végül a Domonkos-kolostorra esik a választásom. Első blikkre szerencsétlen fordulat, az épület a városfalakkal egyidőben épült, külseje inkább erődhöz, mintsem vallási komplexumhoz hasonlít. Már-már rettegve lépem át a bejárat kapuját. A templom belső tere ellenben oly gazdagon díszített, hogy egy pillanatra muszáj megállnom. A furcsa véletlenek játéka, igaz? Később tűnik csak fel a bal oldalon elhelyezett asztalka, és mögötte a fáradt arcú pénztáros. Na, hát ő már annyira nem kedves, de azért jó nézelődést kíván. Meglesz, felelem, lélekben már két lépessel előrébb járok, a termekben. Az ékszerek nagy gyűjteménye pont olyasmi, ami felcsigázza minden nő fantáziáját és érdeklődését, függetlenül attól, szeretik-e az arany, ezüst vagy korall ékszereket. Két órán keresztül bolyongok az épület falai között, és mégis perceknek tűnik csak. Ím, igazak lesznek Thomas Mann szavai? Az idő a legjobb, igazi adományunk? Míg ezen elmélkedem, utamba kerül a dubrovniki zsinagóga is, melyet egyes források a világ legrégibb szefárd zsinagógájaként említenek. A 14. században épült, napjainkban nyilvános vallási szertartások helye vallási ünnepek, különleges rendezvények alkalmával, de elsősorban múzeumként funkcionál, melyben műalkotások és régészeti leletek, műtárgyak gyűjteménye kapott helyet. És milyen szép gyűjtemények azok! Mint később megtudom, a szomszédos épület a Tolentino család tulajdonában áll, akik évek óta a zsinagóga gondnokai. Kedvem lenne faggatni őket, ekkor azonban a fejem felett kondul egyet a harang, lassan elmúlik délidő, ideje leülni és falatozni egy jót. Kis keresgélés után egy szűk kis utcácskában lelek kedvemre való étteremre. A pincérre várva az időközben ellőtt képeket nézegetem. Két fotó között akaratlanul is feltűnik, hogy az óváros stílusa mennyire egységes: a legtöbb építmény a barokk korból vagy még későbbről származik, s csak elvétve találunk ennél korábbi – román, gótikus vagy reneszánsz – épületet.

 

Tele napsütéssel

Horvátország ez egyik legdélibb vidékén nem maradunk közömbösek. A kellemes éghajlat áldásának köszönhető, hogy a mediterrán növényeken kívül megterem itt az illatos citrom, a narancs és a mandarin. A szubtrópusi növények ugyanúgy burjánzanak, mint az olajfák és a fenyvesek; együtt szegélyezve a lélegzetelállító partokat. És ha már partok... A horvátországi strandok nagy része kavicsos, ennek hozadéka a kristálytiszta tenger, mint az rögvest fel is tűnik másnap, a dubrovniki Banje strandon járva. Nem ez azonban az egyetlen a városban. Dubrovnik és környéke számtalan lehetőséget kínál a fürdőzésre. Rögvest el is mentek egyet a térképen. A Buža névre keresztelt szokatlan hely, a déli várfal alatti sziklák mentén található. Napnyugtakor a katedrális mögötti kanyargós utcákon, majd a hirtelen feltűnő várfal kis kapuján át vezető lépcsőkön jutok el a tengerhez. Az első, amit meghallok, a nagy csobbanás. Áthajolva a korláton veszem csak észre, alattam tizenéves fiatalok ugrálnak a mélységbe.

 

Tele természettel, gyönyörűséggel

Horvátország természeti szépségeinek semmi sem szabhat határt. Különösen igaz ez a bűbájos Lokrum szigetére, ahová (mintegy a spontaneitásnak engedve) utazom el utolsó napomon. A nyári főszezonban félóránként közlekednek hajójáratok a nemzeti parkként nyilvántartott, csodás növényvilággal rendelkező szigetre, melynek kövei sok titkot és még annál is több legendát rejtenek. Az egyik ilyen, mint azt a hajóskapitánytól megtudom, a 12. század végéről származik, amikor I. Richárd angol király váratlanul Lokrum szigetére érkezett, hogy aztán egész életére emlékezetébe vésse. Történt ekkor ugyanis, hogy a király hajója borzalmas viharba keveredett a tengeren. Dörgött, villámlott, óriási hullámok csaptak fel, mintha az ítélet napja következett volna be. A legénység zokogva mondta el utolsó fohászát, az uralkodó azonban fogadalmat tett, hogy ha túléli a vihart, templomot építtet azon a helyen, ahol földet ér. Kinézek a tengerre, az alattam fodrozódó kékség nyugodtabb már nem is lehetne. A kapitány láthatja szkepticizmusom, halkan elneveti magát. Látná csak viharban, mondja. Köszönöm, igazán megvagyok nélküle, felelem. Ő persze tovább nevet. Közben a hajó is kanyarodni kezd, lassan befordulunk az öbölbe. Előkapom a fényképezőm, készítek pár gyors képet. Mikor a hajó kiköt, én is előre evickélek az érdeklődő turisták között. Hogy mi történt I. Richárddal, azt már csak otthon tudom meg. A legenda szerint csoda történt, a hajó védelemre talált Lokrum öblében, s a hálás uralkodó nem felejtette el az ígéretét. 100 ezer arannyal együtt ott hagyta egyik bizalmi emberét, akinek az volt a feladata, hogy elvégezze a rábízott munkát.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/31. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Érdekes

Az HBO Trónok harca című eposza minden idők egyik legsikeresebb televíziós sorozata. Horvátország tengerparti látványosságai már jóval a produkció megjelenése előtt is népszerű turistacélpontok voltak, de miután feltűntek a sorozatban, széles e világon mindenki megismerhette valamennyit. Lokrum szigetét például a sorozatban mint Qarth láthatjuk viszont, de ez a sziget adott otthont Xaro Xhoan Daxos kerti partijának is a fenyőfák ölelésében.

Hol élvezzük az ízeket?

A horvát konyha változatos, emellett sokféle régiót összeköt. Az olyan tengerparti régiókra, mint amilyen Dubrovnik a görög, a római és a mediterrán konyha van karakteres hatással. Kiemelkedőek a tenger gyümölcseiből készült specialitások, de mindenképp meg kell még említeni az olívaolajat, pršutot (levegőn érlelt sonka), a különféle zöldségeket, a horvát borokat és a változatos likőröket, mint a híres Maraschino. Iránytűként mi a következő éttermeket ajánljuk. Valamennyit kipróbáltuk, üres hassal egyszer sem távoztunk.

  • Gradska kavana Arsenal Restaurant & Bar

  • Dubravka Restaurant & Café

  • Nishta

  • Portun

  • Segreto Pasta & Grill

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?