„A zene szerintem egy érzés”

Vasárnap

A klasszikus zene, a cigányzene és a népzene világában egyaránt ismerik, de más stílusokban is otthonosan mozog, fő hangszerei, a brácsa és a hegedű mellett zongorázik és cimbalmozik is. Cseh Tamás a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház zenekarának szólamvezetője, idén nyáron második alkalommal szervezte meg a Dunamenti Kamarazenei Fesztivált a Csallóközben. Beszélgetésünkben elárulta, mi érdekli a hangszereken túl, és mit hallgat teázás közben.

Viszonylag sok stílusban vagy aktív. Melyik volt az első az életedben?

Mondhatjuk, hogy beleszülettem a zenébe, de ez sem teljesen igaz, mert amikor születtem, a családban a zenészek már nem éltek. Persze, mindennap beszéltünk a zenéről, de leginkább csak a cigányzenéről, anyu pedig mesélt azokról a családtagokról, akik muzsikáltak, nagyapjáról, nagybátyjairól, akiknek zenekaruk volt Nagymegyeren. Amikor alapiskolába mentem, egyértelmű volt, hogy zeneiskolába is megyek, ott ismerkedtem meg aztán a klasszikus zenével, de akkor engem főleg a cigányzene érdekelt, az alapiskola utolsó éveiben pedig a népzene fogott meg. Emlékszem, volt egy Ghymes-koncert, amelyre elvittek a megyeri kultúrházba az alapiskolából. Örültünk, hogy nincs tanítás, de nekem az a koncert sokat adott. Aztán beiratkoztam néptáncra Nagymegyeren Miklós Gyurihoz, táncoltam körülbelül egy óráig, aztán rájöttem, hogy ez nem nekem való. Viszont a megyeri néptánccsoportnak kezdtünk el muzsikálni.

Kik voltak ebben az időben azok a nevek, akik hatással voltak rád? Tizenöt-húsz éve Potta Géza mellett is többször feltűntél.

Potta Géza nagy hatással volt rám, de nem is csak a hangszeres tudása révén, hanem amiatt is, ahogyan viselkedett az emberekkel, hogy tudott szórakoztatni, kommunikálni, mind zene közben, mind a szünetekben. Az ezredforduló környékén voltak a gombaszögi népzenei táborok, amelyeket a Fonó zenekar szervezett, ott is találkoztam idős cigányzenészekkel. Szerettem idősebbekkel játszani, a nálam két generációval idősebbektől rengeteget lehetett tanulni.

Kezdettől fogva hivatásos zenésznek készültél?

Tizenöt éves gyerek ne menjen Pozsonyba, mondta anyukám, aki a konzervatórium helyett a gimnázium felé terelt. Az általános műveltséget ad, és legyek inkább ügyvéd. Én mégis a zene felé fordultam, kurzusokra jártam. Amit év közben összezenéltem pénzt, abból nyáron mentem mesterkurzusokra. Aztán már vittek magukkal, vagy hívtak, hogy menjek Párizsba tanulni, Drezdába, Genfbe. Végül nem mentem, de ennek anyagi és magánéleti vonzata is volt. Idősebb is voltam már, mint sokan a többiek közül, én nem tizenöt évesen kezdtem a konzervatóriumot, mint a nagy átlag, hanem később, tizenkilenc évesen. A doktorit itt végeztem Pozsonyban, egy időben csináltam Bécsben is a posztgraduális képzést, szóval úgy gondolom, megkaptam itt mindent. Közben ez attól is függ, kinek mi az igénye, van, akinek elég, amit kap az órákon. Nekem nem volt elég, de nem azért, mert keveset kaptam volna, hanem mert mást is akartam. Pont az a lényeg, hogy mindenre nyitottnak kell lenni.

Brácsásként említenek legtöbbször, de hegedülsz is.

Sokan kérdezik is a kollégák közül, hogy most akkor brácsás vagy vagy hegedűs, kevesen vagyunk, akik több hangszeren is játszanak nagyjából ugyanazon a szinten. Hegedűn főleg népzenét, cigányzenét játszom, és könnyedebb stílusokat, mint például a dzsessz, legutóbb egy tangóesten játszottunk, a brácsán viszont többnyire klasszikus zenét. Ez a komolyzenében tovább tagolódik, mert valaki többnyire vagy zenekari játékos, vagy kamarazenész, vagy szólista, én pedig mind a hármat csinálom.

Rendezvényszervezőként is felbukkantál, idén augusztusban második éve zajlott a Dunamenti Kamarazenei Fesztivál. Ez milyen új horizontokat nyitott?

A zárókoncerten vezényeltem is, most értettem meg én is, hogy bár több hangszeren is játszom, igazából nem vagyok hangszeres. A vezénylés döbbentett rá, hogy ez az, ami teljesen feltölt és kitölt, pedig nincs is a kezemben hangszer, mégis mindegyik megszólal, és ezt én irányítom. Úgy érzem, ennek van számomra értelme.

A végén még karmester leszel?

Kaptam felkéréseket, úgyhogy jövőre talán lesz belőle valami. A kollégák, akiket vezényeltem, azt mondták, jól megy a dolog. Pedig a zenekari játékosok legnagyobb ellensége általában a karmester, néha ugyanis rá akarja erőltetni az elképzelését a zenekarra, ezzel pedig megöli a zenét. Sok karmester lejátssza zongorán, amit vezényelni fog, de nem tudja, hogy a vonósoknál vagy a fúvósoknál az nem biztos, hogy úgy működik. Én közülük való vagyok, pontosan ismerem, mik az alapproblémák. Persze, a nagy karmesterek tudják, hogy a zenészeket nem szabad zavarni, csak inspirálni. Megmutatni, hogy merre megyünk, mert lehet a zenében menni százfelé, még úgy is, hogy mindenki betartja, amit be kell tartania. De nem mehet mindenki a saját elképzelése szerint, és erre jó a karmester, hogy ezt megszabja, viszont közben hagyja a zenészeket játszani.

Vagyis a hangszerek segítségével jutottál el oda, hogy már jobban érdekel, ami a hangszereken túl van?

Pontosan. Az egész életem azzal telt, hogy tökéletesítsem magamat a hangszeren. De van ennek biológiai háttere is, mert egy bizonyos életkorig még tudod az izmaidat fejleszteni, de utána legfeljebb már csak finomítani. Aztán a zenével fejben kell dolgozni, de ahhoz is kell tehetség. Ha egyébként jobban belegondolok, fiatalon sem pont a hangszer érdekelt, mindig inkább a zene. Rengeteg kollégám van, aki sokkal jobb technikailag, mint én. Olyan dolgokra képesek, amit nekem húsz évig kellene gyakorolnom. De nem úgy néznek a zenére, inkább technikai oldalról közelítik meg. Ez sokszor csak az előadásnál látszik meg, felmegy a színpadra, nagyon profin eljátszik valamit, nézőként mégis unatkozol.

Ki mondja meg, melyik előadás, interpretáció szebb?

Itt lép be, hogy hogyan közelítesz a zene felé. Nekem így tetszik, de szép lehet a másik interpretáció is. Mint egy nő esetében. Ránézel, és azt mondod, szerinted szép. Szerintem meg más a szép. De ki mondja meg, mi a szép?

Egy interjúdban azt mondtad, te csak kétféle zenét ismersz, a jó minőségű és a rossz minőségű zenét. Milyen a jó minőségű zene?

Az a jó minőségű zene, ahol van zene. Itt ugye fel kell tenni a kérdést, mi is a zene, erre pedig sokkal okosabb emberek sem tudták a választ, és bár technikailag meg lehet határozni, mi a zene, igazából szerintem egy érzés. Az már mindegy, milyen érzés, de van benne érzés. Mondok egy példát, van az interneten egy felvétel, Sidney Bechet klarinétos a Petit fleurt játssza. Kissé hamiskás, de ott van benne az a bizonyos érzés. Hangszerileg, technikailag nem tökéletes, de meg tudnám hallgatni ötvenmilliószor. És vannak felvételek, amelyeket pedig nem hallgatok meg, mert annyira steril és annyira pontos, hogy amögött már nincs semmi. Talán itt van az a különbség, ami elválasztja a jó zenét és a nem jó zenét. A jó zene eredeti és időtálló, de anélkül, hogy erre különösebben törekedne. Vannak, akik ezt úgy próbálják elérni, hogy extravagáns jegyeket építenek az előadásba, de az emberek észreveszik, ha nem őszinte az előadó. Sőt általában a gyerekek veszik észre a legkönnyebben, ha valaki a színpadon hazudik.

Bizonyos zenék konkrét céllal íródtak, a hallgatóra ez is hatással van?

Igen, megközelíthetjük úgy is, mi a zene célja. Nem biztos, hogy minden zenében nagy, magasztos gondolatokat kell keresni, van amelyik csak szórakoztatásra íródott, vagy egyéb céllal. A népzene sem azért jött létre, hogy magasztos gondolatokat közöljön, és bár közöl, nem ez az elsődleges célja. Egy Beethoven-művet nem fogok feltenni csak azért, hogy azt hallgassam egy átlagos napon, háttérzeneként. De sokat teázok, és ahhoz pedig Schubertet szoktam, pont arra íródott egyébként. Könnyedebb, mint egy poétikus, nagy pátoszokkal teli Beethoven. Másrészt ez erősen szubjektív ítélet, én is szelektálok a saját szempontjaim szerint, eleve nem hallgatok meg például semmilyen elektromos zenét.

Említetted, idegenkedsz a gépektől. Elektromos hegedűd sincs?

Volt egy időben, amikor még jártam lakodalmakba muzsikálni, játszottam elektromos hegedűn talán háromszor, aztán azt mondtam, hogy ezt nem, bár sokkal könnyebb volt a hangosítás szempontjából. Ott nem arra volt igény, hogy én akusztikusan milyen szép hangokat adjak ki, hanem hogy szóljon. Szép időszak volt egyébként, most viszont azonnal kapcsolok ki mindent, ha elektromos zene szól. Az is zavar, ha mikrofonba kell játszanom.

Miért?

Mert így az veszik ki belőle, amiért az ki van találva. Azért van az akusztikus hangszer kitalálva, hogy mi az akusztikával dolgozzunk. Nem pedig azért, hogy mindenhol ugyanúgy játsszunk.

Ha teázáshoz Schubert passzol, szombat délutáni kerti munkához vagy főzéshez mit ajánlasz?

Főzéshez leginkább Dankó rádiót! Egyébként kevés a szabadidőm, szóval csak úgy nem hallgatok zenét, de ha mégis, klasszikus zenét. Mondjuk, Bachot. Attól mindig megnyugszom és egyben felgyorsulok. Készült egy kísérlet is, hogy ha Bachot hallgatsz az autópályán, és nem sebességtartóval mész, hanem te nyomod a gázt, akkor nem veszed észre, gyorsulni fogsz. Bach műveiben rejtett kódokat is találtak. Nagyon hívő ember volt, és azt mondta, minden műve Isten dicsőségére íródott. Hetente kellett írnia egy kantátát, a gyerekei, a felesége, mindenki kottázott náluk.

Feleséged, Hiromi Cseh Ishiguri elsősorban zongoristaként ismert. A zene révén ismerkedtetek meg?

Igen, itt Pozsonyban, még amikor konzervatóriumba jártam. Eredetileg Prágába jött, aztán ide került. A japánok ezt olyan komolyan veszik, hogy ha valaki klasszikus zenét akar tanulni, amelynek a bölcsője Európa, akkor annak Európába kell jönnie.

A járványhelyzet hogyan érintett titeket?

Amikor ez felbukkant a sajtóban, akkor mentünk Svájcba, pont abba a régióba, amelyik határos Olaszországgal. Nem tudtuk, hazajutunk-e. Visszatérve aztán két hétig itthon voltam, ilyen alapiskolás korom óta nem történt velem, alig bírtam ki. Töröltem a naptárból a programokat, sok esetben már nem is szóltak, hogy valami elmarad. Nehéz volt megszokni az új napirendet. Aztán kezdődtek a hobbik. Nyakkendővarrás, tortasütés, bútorrestaurálás. De engem minden csak addig érdekel, amíg megtanulom. A feleségem zenét tanított, és éppen az első járványhullám előtt mondott fel, mert soknak érezte. Most pedig újrakezdte, környékbeli zeneiskolákban tanít. Ha itt vagyunk, én főleg az operaházban dolgozom, de rendszeresen járunk Svájcba, ott töltünk évente néhány hónapot.

Jövőre is lesz Dunamenti Kamarazenei Fesztivál?

Bízom benne, megteszünk érte mindent.

Hogy fogadta ezeket a produkciókat a hazai közönség?

Nagyon tanulságos volt. Dunaszerdahelyen például Bartók-duókat játszottunk. Az ember nem tesz fel egy Bartók-duót mondjuk palacsintasütés közben, mert az nem arra íródott. Edukációs céllal írta, hogy a diákjai fejlesszék a kamarazenei képességeiket. És Dunaszerdahelyen az emberek nemhogy pityeregtek, hanem sírtak, ami engem is meglepett. Ezeket a dolgokat pedig nem kell magyarázni. Vagy egy másik példa, kiálltam egyedül a sámoti templomba, eljátszottam brácsán három Bach-szvitet, és vártam, mi lesz az emberek reakciója. Láttam, hogy érdekli őket, sőt jöttek helyiek is, bár hozzá kell tenni, hogy a sámoti templomnak is van egy különleges atmoszférája.

Milyen egy templomban játszani?

Más, mert olyan tér, mely úgy lett kialakítva, hogy zengjen. Hosszabbak a visszhangok, és ezt figyelembe kell venni, ha tempókat választunk. Nem is kell mindent templomban játszani, én Bachot szeretek. Jövőre szeretnék egy Bach-fesztivált is itt, a Somorja városrészévé lett Sámoton, továbbá elvinni a szimfonikus zenét olyan helyekre, ahonnan az emberek nehezen jutnak el efféle koncertekre.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/46. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?