A vérré változott kisfiú szomorú, tanulságos története

"Gyermeke elvesztése mély sebet hagyott benne. A kis Dominik három évet kapott az élettől, pontosabban: három évet, három hónapot és három napot. Szenvedése hat hétig tartott" – írja le Zsuzsa történetét szerzőnk, Rajczi Emília.

Bár voltak a betegségre utaló jelek már korábban is, a gyermekorvosa úgy vélte, hogy ezek csak a szokásos gyermekbetegség tünetei lehetnek. Az ujjbegyből vett vér vizsgálata alapján döntött a kezelésről is. Hogy mik voltak a jelek? Hirtelen felszökő, gyakran akár negyvenfokos láz, amely aztán két napra rá elmúlt, állandó has- és lábfájás. Amikor arra panaszkodott az édesanya, hogy éjszaka többször is át kell öltöztetni, annyira izzad, az orvos ezt is könnyedén megválaszolta: bizonyára az édesapjától örökölte. 

Kezdetek és pofonok

Az utolsó héten különszobába tették őket. Sokat beszélgettek, játszottak. Mikor Zsuzsa megkérdezte, ki ő az anyukájának, Dominik nevetve válaszolta: „Én vagyok anyukámnak legszebb virágszála!” Aztán mindig nagyot kacagtak. Mikor a nagyszülők látogatóba mentek, és mosolyt erőltetve arcukra beléptek a betegszobába, Dominik elfordította a fejét, s azt mondta, senkit nem akar látni. Ő tudta, érezte, hogy ezt a harcot nem nyeri meg. Édesanyja vigasztalta, hogy ha meggyógyul, a nagyapa értük jön és hazaviszi őket, de a kisfiú csak annyit válaszolt: „Anyuci, én innen már nem megyek haza.” 

Zsuzsa összeomlott, nem akarta elhinni, hogy vele ez megtörténhetett, dühös volt, bezárkózott. Gyakran tette fel a kérdést: miért nem mehet egyetlen gyermeke után? Két évig szenvedett így tétlenül, míg végül 2013-ban kérvényt adott be több középiskolába, nevelőnői állásra. Februárban választ kapott, és dolgozni kezdett a kassai ipari iskola kollégiumában.

Segíteni!

Gyakran hallotta a kórházi kezelések alatt, hogy nincs elég vér, édesanyjától, aki több mint negyven éve nővérként dolgozik, azt is megtudta, hogy míg kisfiával kórházban voltak, egyik kolléganője és családja jelentkezett véradásra, hogy a kis Dominiknak így segítsenek. És akkor valami elkezdődött. Felhívta ezt a bajban segítőkész nővérkét, együtt kapcsolatba léptek a kassai véradó állomással, majd 2010 novemberében megszervezték az első véradást szülővárosában, Királyhelmecen. A városi hivatal mindenben támogatta őket, és a véradás jó eredménnyel zárult.Gyakran hallotta a kórházi kezelések alatt, hogy nincs elég vér, édesanyjától, aki több mint negyven éve nővérként dolgozik, azt is megtudta, hogy míg kisfiával kórházban voltak, egyik kolléganője és családja jelentkezett véradásra, hogy a kis Dominiknak így segítsenek. És akkor valami elkezdődött. Felhívta ezt a bajban segítőkész nővérkét, együtt kapcsolatba léptek a kassai véradó állomással, majd 2010 novemberében megszervezték az első véradást szülővárosában, Királyhelmecen. A városi hivatal mindenben támogatta őket, és a véradás jó eredménnyel zárult.

Rajczi Emília szövege teljes terjedelmében az alábbi linken olvasható: