Tiffany-paradoxonnak nevezzük azt a jelenséget, amikor a múlt egyes tényei összeegyeztethetetlenek a múltról alkotott képünkkel. Ezek a tények emiatt, hiába valósák, irreálisnak tűnnek.
A Tiffany-paradoxont először Jo Walton fantasy- és sci-fi-író használta annak a jelenségnek a leírására, amikor a történelmi múltról alkotott képünk összeférhetetlen a tényleges múlttal, így az irreálisnak érződik. A paradoxon szerint ha egy szerző Tiffanynak nevez el egy figurát például egy középkori regényben, a legtöbb olvasó hiteltelennek fogja érezni a nevet, hiszen a Tiffany modern, névként él a köztudatban. A valóság az, hogy a Tiffany a görög Theophania név angol megfelelője, tehát van helye a történelmi múltban, ám jó eséllyel mégis zavaró lesz a hétköznapi olvasó számára.
Jo Walton paradoxona felhívja a figyelmet arra, hogy a tények vizsgálatához nem elég pusztán a megítélésünkre hagyatkozni, azt ugyanis számtalan módon elferdíthetik hangzatos tévhitek vagy pusztán csak bizonyos jelenségek kulturális szerepe a modern világban. A Tiffany-paradoxon napjaink kultúrájában akkor jelenik meg a leggyakrabban, amikor nézők különféle etnikai vagy szexuális kisebbségek jelenlétét kifogásolják történelmi filmekben, holott a valós múltnak éppen annyira részei voltak.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.