A kényelem és a biztonság csillagjegyében. GALÉRIA

Az autózás története 1886-ra nyúlik vissza, amikor Karl Benz német feltaláló szabadalmaztatta belső égésű motorral hajtott háromkerekű járművét, mellyel felesége és gyermekei az alkotó tudta nélkül tették meg az automobilizmus első utazását. A történet másik szálán haladva Gottlieb Daimler vállalatánál találjuk magunkat, ahol a konstruktőrként tevékenykedő Emil Jelinek 1901-ben saját lányáról, Mercédeszről nevezte el a cég legújabb automobilját. A két vállalat egyesülését követően, 1926-ban debütált a Mercedes-Benz márkanév, amely a luxus, a minőség és a technológiai fejlődés egyik ikonjaként íródott be az automobilizmus történetébe.

A második világháborút követően a német gazdasági csoda egyik szimbólumává vált a Mercedes, amely 263 km/h végsebességű, felfelé nyíló ajtókkal ellátott hathengeres sportkocsit gyártott abban a korban, amikor a berlini fal túloldalán az első Trabant volt a legnagyobb újdonság. A márka népszerűsége politikai ideológiák felett állt, Kádár János és miniszterei is előszeretettel használták az imperialista limuzinokat, de a csehszlovák kommunista párt tagjai számára is Mercedes mentőautók sorakoztak a Hradzsin garázsaiban.

A csillagos márka a popkultúrában is fontos nyomot hagyott. Janis Joplin, a hippikorszak tragikus sorsú énekesnője is egy Mercedes-ről álmodozik utolsó dalában 1970-ben. Abban az időszakban készült a képeinken is látható S-sorozatú (gyári kódnevén W108) 250 SE típus is.

Egy hosszú út kezdetén

Lestyánszky Viktor hét évvel ezelőtt döntött úgy, hogy autós álmai egy hatvanas években készült Mercedes formájában öltsenek testet. Németországban talált rá a hathengeres motorral és a kor legkifinomultabb megoldásaival felszerelt, 1966-os gyártású sötétkék limuzinra, melyet a megtekintést követően saját kerekein hozott haza Ipolyhídvégre. Az autó meglehetősen jó állapotban vészelte át a majdnem 50 évet, de a felújítás nem maradhatott el. „Először a krómozott első lökhárítót szereltem le, hogy újból legyártsam a belső merevítését. Majd fokozatosan haladtam az autó háta felé. Ekkor még magam sem sejtettem, hogy 2500 munkaóra ráfordítását követően ér véget a minden részletre kiterjedő felújítás” – mondja a tulajdonos.

Gépész végzettségű, műszaki beállítottságú veteránrajongóként Viktor maga végezte a jármű műszaki tartalmának majdnem teljes felújítását, sőt a lakatosmunka nagy részét is. Specializált szakemberre csupán a fényezést és az automata sebességváltó felújítását bízta. A rendkívül elegáns belső tér nem igényelt beavatkozást, a bőrülések és a kárpitozás kiváló minőségének köszönhetően csupán némi tisztítást kívánt. A stuttgarti csillag így háromévnyi megfeszített munka után ismét ragyogott az utakon.

Lassan, de előretör a biztonság!

Végignézve a ma már S-osztálynak hívott „nagy” Mercedesek sorát, megállapítható, hogy az 1965-ben bemutatott W108-as sorozat szakított elődei magas építésével és az addigra divatjamúlt hátsó fecskefarkakkal. Az új típust már egyszerű, vízszintes, stabilitást sugárzó vonalakkal vetették papírra, de megmaradt a katedrálisok díszítését megszégyenítő krómozott orr-rész. A 70-es évektől a biztonsági előírások fokozatos szigorítása követelte az egyre nagyobb gyűrődőzónák kialakítását, így a nagykategóriás stuttgarti limuzinok sorában a képeken is látható széria tekinthető a sportosságot és könnyedséget árasztó cirkálók utolsó hírvivőjének.

Nem a hathengeres erőforrás volt a legnagyobb e széria motorházteteje alatt, lévén többféle nyolchengeres motort is kifejlesztettek a típushoz, de a 2497 köbcentiméteres, befecskendezővel ellátott erőforrás így is lenyűgöző koncertet ad a kényelmes bőrülésekbe huppanó utasoknak. A sofőr kényelmét négyfokozatú automata váltó fokozza, mely csendesen, alig észrevehetően kapcsol.

Barényi Béla, Németországba szakadt magyar származású konstruktőr applikálta először az autóiparban az utasokat védő biztonsági gyűrődőzónát és a biztonsági kormányoszlopot, mégpedig a Mercedes-Benz típusaiban. Esetünkben a biztonságot még a kormányközép puha párnázása fokozza, a gondos lassítást minden kerék esetében tárcsafék végzi, míg a kényelemről a hátsó futómű hidropneumatikus rugózása gondoskodik. Ezek a kiváltságok az 1960-as évek közepén csak a felsőkategóriás autókhoz jártak. Előre pillantva megértjük, miért lett a hosszú motorháztető végén fénylő csillag igazi szimbóluma a méltóságteljes, úri autózásnak.

Bár az említett időszakban Nyugat-Németországban sem a Mercedes volt az átlagember autója, hiszen azt a szerepet a bogárhátú VW töltötte be, de a szerencsésebbek a Mercedes-Benz által tapasztalhatták meg, mit jelent a csúcstechnikával való közlekedés. Viktor szerényen megjegyzi, valódi gyűjtői értéket a nagyobb motorral szerelt, esetenként 10 centiméterrel megnyújtott és jóval kisebb darabszámban készült kivitelek képviselnek, de végigfutva tekintetemmel az autó krómokban gazdag külsején, a mesterien kárpitozott beltéren, csak arra tudok gondolni: nincs olyan autórajongó, aki ne elégedne meg egy ilyen gyönyörű 250-essel a Mercedes történetének talán legfényesebb korszakából.

Ivkovič Péter

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 49. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene