A függők ördögi köre

A függőség pszichológiai értelemben olyan kényszerbetegség, amely tartósan fennáll és meghatározza, irányítja, negatívan befolyásolja az egyén mindennapi életét, munkavégzését és szociális kapcsolatait. A különböző addikciók genetikai, pszichoszociális vagy épp környezeti természetűek. Általános jellemzői a tagadás, a kontroll hiánya, a gondolati torzítás, életminőségben, szociális kapcsolatokban bekövetkező negatív, romboló hatások.

Három típusát különböztetjük meg:

• Viselkedésből vagy folyamatfüggőségből adódó függőségek: mindenféle játékfüggőség offline és online térben egyaránt, párkapcsolati függőség, szexuális függőségek (pl. pornó, orgazmus, maszturbáció, alkalmi kapcsolatok, prostituáltakkal való kapcsolódási szükséglet stb.), munkafüggőség, internet-, vallásfüggőség és még számos más dolog, hiszen bármilyen szokásból kialakulhat függőség.

• Anyagfüggőség: vegyi anyagok, pl. kábítószerektől, gyógyszerektől vagy nikotintól való függőség.

• Élelmezési függőség: táplálkozással kapcsolatos függőségek: alkoholizmus, édesség, bulimia, anorexia stb.

Honnan tudhatom, hogy függő vagyok?

Egy rossz szokástól vagy helytelen viselkedéstől még senki sem lesz súlyosan függő. A függőséghez rendszeresség, állandóság szükséges. Minden esetben visszatérő, gyakran ismételt cselekvésről van szó, amelyet az egyén nem tud kontroll alatt tartani. A függőség nem az akarat hiányát jelenti. Olyan pszichés, érzelmi, tudati állapotot mutat, amelyben egyáltalán nem, vagy csekély mértékben működik a kontroll, és nem az egyén irányítja, uralja az életét, hanem a függősége vagy függőségei. Úgymond robotpilóta üzemmódra kapcsolják az elméjét. A függőség, legyen az bármilyen típusú, kiüti az agy ellenőrzésért felelős részét, átveszi az irányítást, és kizárólag egy cél hajtja, azonnal kielégíteni az adott szükségletet. Egyénenként változó, hogy ez a szorongásból, hiányból, mentális, érzelmi sérülésekből fakadó igény micsoda.

Lelki háttér

Az addikció nem a tiszta vágyból, vágyakozásból, álmokból, tervekből, célokból és legkevésbé sem a tiszta, őszinte szeretetből fakad. A függő személyt sokkal inkább valamiféle ösztönszintű sóvárgás hajtja valami iránt, és ennek a valaminek egy célja van: megszüntetni azt a kínzó feszültséget, amivel a szorongó nem tud mit kezdeni. Az elfojtott, letagadott lelki, testi, mentális traumákból is fakadhat. A függők szinte mind valamilyen érzelmi, önértékelési, önképviseleti vagy önképzavarral küzdenek már gyerekkortól kezdve, és a „választott” addikció feladata egyrészről az elfojtás, másrészről, hogy az oxcitocint és a kortizolszintet azonnal növeljék. A függőség instant, igény alapú feszültségoldás, amelyben a gondolkodás és az érzelmek feletti irányítást azonnal átveszi a dependencia kielégítése.

A függőségek hátterében tehát minden esetben akkut szorongás, félelem, szeretethiány, elhagyási és egyéb traumák, vagy súlyos depresszió áll. A függő egyén számára ez a tartós szorongó állapot olyan stresszt eredményez, amely számára rövidtávon is elviselhetetlen és kezelhetetlen, így ezt a fojtogató érzést azonnal szeretné feloldani, megszüntetni, hogy minél hamarabb felszabaduljon az őt nyomasztó feszültségektől.

A különböző személyiségzavarokban szenvedő emberek szinte mind szenvednek valamilyen addikciótól, sőt nem ritka, hogy egyszerre többféle függőségük is van. A nárcisztikusok, skizofrének, borderline-ok, mániákus depressziósok gyerekkorból hozott feldolgozatlan, súlyos traumákat cipelnek, gyakran egy egész életen át. A családi mátrixban is lehet olyan aktív memória, amely folyamatosan jelen van, így egy alkoholista apának gyakran lesz a gyereke vagy az unokája is az, de a játék- vagy a különböző szexuális addikciók, gyógyszerfüggőségek is úgymond generációról generációra „öröklődhetnek”.

Miért olyan nehéz megszabadulni?

Az első és legfontosabb, hogy a függők sajátos érzelmi viszonyban állnak a függőségeikkel, szeretik a függőségeiket, önképük, személyiségük része.

Úgy is mondhatjuk, hogy ők a függőségeikkel önazonosak. Megszabadulni egy súlyos függőségtől számukra azt jelenti, hogy az énképük összeomolhat, és elveszthetik a biztos talajt a lábuk alól. Az olyan káros szenvedélyek esetében is igaz ez, amelyek veszélyeztetik az életet, a szabad akarat gyakorlását vagy éppen a boldog családi vagy párkapcsolati életet. Az érintett hiába látja, tudja, hogy a függősége bármikor súlyos betegséget okozhat számára, esetleg halállal is járhat, vagy idős korára teljes elszigetelődés, elmagányosodás lehet a következménye, mégsem tudja abbahagyni, mégsem tud leállni vele.

A súlyos függők sem önmagukat, sem a családjukat, sem a házastársukat (feltéve, ha megmarad) nem képesek szeretni. A függőségük felfal és tönkretesz mindent, ami valaha értéket képviselt az életükben, legyen az egy szerető társ, egy jól fizető munkahely vagy egy boldog családi élet.

Mitől retteg a függő?

A függőség spirituális értelemben olyan tartós félelemalapú tudatállapot, amelyben a függő ember fél meghozni fontos döntéseket, fél felelősséget vállalni azért, amit mond vagy tesz, fél nemet mondani, fél szeretni saját magát és másokat, fél a mély érzésektől, fél az intimitástól, a konfliktusoktól. Fél az élettől, és a függőséggel létrehoz egy problémamentes fantáziavilágot, egy olyan addiktív tudati absztrakciót, amely valójában menekülés a való életből és minden rossz dologtól, ami ott megtörténhet vele.

A szenvedélybetegek konfliktus- és stressztűrő képessége igen alacsony szintű, és minden változás, amely kimozdítja őket a megszokott életmódjukból, komoly stresszt okoz számukra. A legkisebb trauma is, mint például egy ideges sofőr vagy egy szomszéd durva beszólása vagy egy parkolási bírság is azonnal mentális feszültséget okoz, és máris bekapcsol az addikció.

A függők ördögi köre

A dependencia legyen bármelyik típusú, az állandó kínzó és kezelhetetlen szégyen, a szorongás, és a félelem csillapítására, elfojtására hivatott. A függők ördögi köre: függőséggel enyhítik a stresszt, a szégyent, a félelmet, de a függőség ténye, hogy amit csinál, az sem neki, sem a közvetlen környezetének nem jó, sőt kifejezetten káros, újabb szégyent, félelmet és stresszt generál, amit ismét a függőségével próbál feloldani, letagadni vagy elfojtani. Az addikciók csupán átmeneti megkönnyebbülést adhatnak, de tartós egyensúlyt sosem lehet velük elérni, mert egy trauma elfojtását, letagadását, meg nem történtté tételét nem lehet megoldani semmilyen olyan cselekvéssel, tudatmódosító vagy bódító szerrel, amelynek hatása ugyanaz: a tagadás, az elfojtás és a menekülés.

Montorffy Letti író, coach, tréner

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/44. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene