A Bagossy Brothers Company: „Akkor jó egy dal, ha mindenki magáénak érezi”

Ha jól emlékszem, 2019-ben, a Balatonról hazafelé tartva hallottam őket először, szólt a rádió az autóban, és első hallásra megtetszett. Igazán viszont akkor szerettem meg őket, amikor azon a nyáron egy fesztiválon egyszer csak egy Bagossy-koncert kellős közepén találtam magam. Aztán jött a karantén, s mert imádok koncertekre járni, nem volt kérdés, hogy az elsők között lesz a Bagossy Brothers Company koncertje, amin részt veszek majd. Így is lett, vagyis nem teljesen. Annyira belelendültem, hogy egy hónapon belül hármon is ott lehettem. Közben pedig lehetőségem volt egy interjút is készíteni a zenekar frontemberével, Bagossy Norberttel.

Mire tanított meg titeket a pandémia időszaka?

Nagyon sokrétű volt az elmúlt másfél év. Többször vissza kellett mondanunk koncerteket, el is voltunk különítve egymástól. A zenekar egyik fele Erdélyben, a másik Magyarországon maradt. Az első három és fél hónapban jóformán a házat, a környéket sem lehetett elhagyni. Szerintem ez az időszak mindenkinek tanulságos volt. Jobban odafigyelünk önmagunkra, egymásra, és felkészültebbek lehetünk egy hasonló helyzetre. Ez nem konkrét tanulság, de amikor az ember azt hiszi, hogy nem történhet meg vele bizonyos dolog, akkor rá kell ébrednie, hogy mégis.

Hogyan történik nálatok egy alkotófolyamat?

Én írom általában a szöveget és a dallamot egy szál gitárral. Olyankor egyedül szoktam lenni. Elvonulok, hogy ne zavarjak másokat, hogy engem ne zavarjon mások jelenléte. Ezekután megy be ez a verzió a zenekarba. Öcsém (Bagossy László, a zenekar basszusgitárosa) nagyon nagy szakértője a hangszerelésnek, ő rakja abba a köntösbe a dalt, amilyen formában én azt megálmodtam, aztán a zenekarból mindenki hozzáteszi, amit jónak gondol. Így születik meg egy dal.

A szövegek mind nagyon mélyek. Miből erednek?

Kétfajta művész van: aki kintről inspirálódik, és aki bentről. Én az utóbbi vagyok, aki a Covid alatt is tudott alkotni. Nem ért annyi impulzus, volt időm elmélyedni. Mindig is érdekeltek a világ nagy kérdései, amelyeket soha senki nem tud megválaszolni.

A szövegek általában mindenki számára más jelentéssel bírnak. Egyértelművé teszitek a rajongók számára, vagy hagytok kiskapukat?

Abszolút hagyunk kiskapukat, sőt, szinte csak azt hagyunk. Azt valljuk, hogy akkor jó egy dal, ha mindenki magáénak tudja érezni. Az sem ritka, hogy számunkra is változik idővel a jelentése. Úgy gondolom, így a szép, ekkor tud mindenkihez szólni.

Erdélyiek vagytok, hogyan élitek meg a kisebbségi létet Romániában?

Mi olyan helyről jövünk, Székelyföldről, ahol nagyon sok magyar él, ezért nem volt részünk különféle megítélésekben. Egyedül annyit mondanék, hogy Magyarország egy távolabbi pont, 750 km-t kellett utazni egy koncertért vagy egy interjúért. Ez talán egy olyan dolog, amit nekünk pluszban meg kellett tennünk, de ezt is mindig pozitívan éltük meg. Többek között emiatt is vagyunk ilyen kitartóak, amit bizonyítanak az elmúlt évek.

A dalokban is benne van, hogy honnan jöttetek, a pozitív viszonyotok a szülőföldetekhez. Ez tudatos vagy természetes?

Természetes. Mi mind Gyergyóból (Gyergyószentmiklós) származunk, fontos szerepet játszik az életünkben. Azt a fajta lelkületet képviseljük, ami otthonról származik. Tagadhatatlan, velünk van és fel is vállaljuk. Most, hogy már jó pozíciót töltünk be a zenei piacon, már reklámozzuk is tudatosan a szülőföldünket, hogy minél többen lássanak ott csodát.

Hogy fogadtak benneteket Magyarországon? Erdélyi magyarokként hogyan néznek rátok?

Pozitív fogadtatásban volt részünk. Megvoltak azok az első koncertek, mikor ketten álltak a színpad előtt, és egy dalunkat sem ismerték. Szép lassan jutottunk felfelé, egészen a mostani pozíciónkig. Úgy gondolom, nagyon szeretnek bennünket, és mi tényleg próbálunk az otthonunkból mutatni nekik.

Volt már korábban Szlovákiában koncertetek? Ha igen, hogyan emlékeztek vissza rá?

Volt, ahogy most is, a Gombaszögi Nyári Táborban négy-öt évvel ezelőtt. Nagyon jó élmény volt, vártuk, hogy újból itt játszhassunk. Köszönjük a lehetőséget! Déjà vu érzés, akkor máshol volt a színpad, egy nagy térre nézett. Az ismerős tájakon mégis egy kis újdonság.

Február végén, március elején jelent meg az új lemezetek, a Fordul a világ. Hogy fogadta a közönség?

Olyan időszakban jelent meg, amikor a Covid miatt nem igazán lehetett lemezbemutató koncerteket tartani. Szeretik az emberek a dalokat, de mivel élőben még nem volt lehetőségük meghallgatni, ezért ennek most van itt az ideje és a helye.

Amikor már nagyobb létszámmal újra indultak a koncertezések, hogy láttátok: az emberek már alig várták, hogy végre élő koncerten tudjanak tombolni, vagy bennük volt a járvány okozta félelem?

Szerintem többfajta ember van. Mi szerencsére azt tapasztaltuk, hogy mindenki félelem nélkül táncol, énekel. Amikor elindultak a koncertek, létszámlimit volt. Emiatt gyakran csak a törzsrajongók tudtak eljönni, de ők már alig várták, hogy velünk együtt tombolhassanak. Tudok olyanról is, aki még picit visszahúzódóbb, hiszen tényleg egy komoly dologról van szó.

Milyen terveitek vannak a közeljövőben?

Most megállás nélkül szeretnénk koncertezni, reméljük, már nem lesz több hullám, illetve nehézség, ami miatt ne lehetne ezt megtenni. Ki vagyunk éhezve az élő zenére, Aréna-koncertet is tervezünk jövő év elejére. Ez lesz életünk első önálló Arénája. Nagyon várjuk, és reméljük, hogy nem szól semmi közbe.

Vámos Dorka

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/35. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene