Veszélyes játék a sport

A Karcag-ralin az egyik versenyző a nézők közé hajtott, a balesetben heten szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést, köztük három gyerek. Hazája military-bajnokságán életét vesztette Tina Richter-Vietor, a német válogatott tagja. A 32 éves tereplovas az egyik akadály átugrása után bukott. Három (kiragadott) eset jó egy hónap leforgása alatt a pályán. Veszélyes játék a sport...

„Tragikus véletlen okozta a balesetet, amelyért senkit nem lehet hibáztatni” – mondta az elhunyt német válogatott tereplovas Tina Richter-Vietor társa, Peter Thomsen, aki az élen állt a versenyben. „Ilyen körülmények között senki sem képes a versenyzésre koncentrálni, jobb, ha nem folytatjuk tovább.” Egy héttel ezelőtt egy másik németországi military-versenyen egy negyvenéves lovas hunyt el, ő a lova alá esett és az állat öszszetaposta.

Lovasversenyeken nem ritka az ilyen baleset, sajnos a Forma–1-ben sem. Vannak sportágak, amelyeknek állandó velejárója a kockázat, a veszély. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem ráz meg bennünket. A dopping miatt botrányba fulladt francia kerékpáros-körversenyen is történt egy sajnálatra méltó eset: a német Patrik Sinkewitz a szállodába menet egy nézővel ütközött. A T-Mobile kerekese, akit később dopping miatt kizártak, orrcsonttörést szenvedett, a néző súlyos sérülésekkel napokig feküdt kómában.

Szerencsétlen véletlen...

Karcagon viszont nem volt véletlen. Az autó sofőrje önmutogatóan pördült a nézők előtt, a társa elégedetten integetett a lehúzott ablakon, s pillanatokon belül már kaszált. Azért pályás autóversenyen az utolsó részvevő, miután a kijelölt pályán tévesztett, vezetéstudományát fitogtatva a közönség előtt bemutatóba kezdett, s eközben járművével a nézők közé rohant – tájékoztatott a részletekről Pásztorné Kovács Ágnes rendőr hadnagy. A rendőrség egyébként súlyos testi sértés gondatlan okozása miatt eljárást indított az autó vezetője ellen.

Repül a nehéz kő...

Tero Pitkämäki gerelye a római Golden Gálán megsebesítette Salim Sdirit. Elképesztő volt látni, ahogyan a finn kezét elhagyta a gerely, majd szállt kifelé a dobószektorból. Csak éppen nem a legjobb eredményt jelentő virtuális sárga vonal felé, hanem oldalra, a távolugrógödör irányába. Sdiri ott ült, semmit sem sejtett, amikor hirtelen oldalba kapta a lecsapódó szer.

„Épp megindultam abba az irányba, amikor észrevettem, hogy erre repül a gerely. Még egy lépés előre, s akkor engem talált volna a fejemen – emlékezett az olasz távolugró Andrew Howe. – Mindannyian megbénultunk, de nem volt idő, cselekedni kellett. Kihúztam a szert, és a kezemet rányomtam a sebre, hogy ne vérezzen annyira.” A balesetet okozó Eb-ezüstérmes finn fiú arcát tenyerébe rejtette, az ijedtség óriási volt. A 28 éves francia távolugrót mentő vitte el a stadionból, és egy ideig senki sem tudta, hogy a baj vagy a döbbenet a nagyobb. Azt már a Gemelli-klinikán végzett első vizsgálatok után lehetett tudni, hogy nincs életveszélyben, azt azonban akkor még nem, mikor hagyhatja el a kórházat. Sdirit végül szombat délelőtt engedték ki, miután sebét öt öltéssel összevarrták, Pitkämäki még a szállodában bocsánatot kért atlétatársától.

Néhány nappal később kiderült, hogy Sdiri sérülése komolyabb, mint az első vizsgálat mutatta, a veséjét és a máját is megsértette a gerely, amely nem három, hanem tíz centiméterre fúródott a testébe. A diagnózist megállapító orvos szerint könnyen lehet, hogy a sportolónak jól fejlett izmai, erős testalkata mentette meg az életét. „Egy közönséges halandó esetében sokkal mélyebbre hatolt volna a szer, és jóval súlyosabban sértette volna meg a belső szerveket” – nyilatkozta Marc Michkowski, a francia atléta fizioterapeutája.

Horrorjelenetek

Az atlétikában, néhány más sportághoz hasonlóan, fennáll a baleset veszélye. Főleg a dobószámokban, de horrorjelenetekből nincs hiány a rúdugrásban sem. A dobószámokban sok szerencsétlenség történt – a múltban és napjainkban is. Pedig folyton arról hallunk, hogy egyre nagyobb a biztonság.

Annak idején, idestova már négy évtizede, egy barátnőmmel történt baleset. Még kezdő diszkoszvetőként az egyik pozsonyi stadionban egyszer egy edzésen fejbe találta egy kalapácsvető eltévedt szere. Több mint két hétig volt kómában, szerencsére később felépült, de aztán már csak nézőként járt ki, nem merészkedett többé a sportpályára. Ma már csak a szemöldöke fölött húzódó heg emlékezteti a szörnyűségre – és a gyakori fejfájás, mert az egész életén át kíséri.

Nem titok, hogy a dobószámok veszélyesek. Főként, s ez általános érvényű, ha nem tartják be a biztonsági előírásokat. Valaki hanyagságáért, gondatlanságáért akár az életével fizethet egy versenyző, bíró, bárki. Azok, akik otthonosan mozognak az atlétikában, számtalanszor hallottak olyan esetről, amikor a figyelmetlen vagy a naptól elvakított bírót megsebesítette a gerely, amikor a futópályán csapódott be az eltévedt kalapács vagy diszkosz. Az edzésen még többször esik meg hasonló. Januárban a dél-afrikai edzőtáborozás során a tízpróba világcsúcstartójának, Roman Šebrlének a vállába fúródott a gerely. A cseh olimpiai bajnoknak szerencsére nem esett komolyabb baja, csak az izmot érte a szer, tizenegy öltéssel kellett összevarrni.

Sajnos, nem mindenkinek van szerencséje, halálos kimenetelű tragédiákról is beszámolnak a statisztikák.

Ki a felelős?

Egy-egy hasonló eset nagy port kavar, utána mindenki mondja a magáét, aztán marad minden a régiben. Lassan-lassan elmúlik a rémület, kifakul a kép. Mindaddig, amíg megint nem történik valami.

Pedig már régen világos, hogy tenni kell valamit, nagyobb fokú biztonság kell a stadionokban. A dobások egyre nagyobbak, s bár egyes dobókat ketrecbe zártak, ez még mindig nem elég. S az sem elfogadható, hogy valaki mossa kezeit. Mint a római verseny igazgatója, Luigi d’Onofrio, aki azzal érvelt, hogy őket nem lehet felelőssé tenni, mert ilyet még életében nem látott: a gerely nyolc méterre szektoron kívül repült... „Mindig a legrosszabbal kell számolni” – rótta meg a balesetet szenvedett távolugró barátjának, a gátas világbajnok Doucourénak az edzője, Renaud Longuévre. Jogosan. Az érintett Sdiri nem okolta a finn gerelyest. De azt hangosan kimondta: esete legyen jelzés a Nemzetközi Atlétika Szövetség illetékeseinek, hogy lépjenek. „A dobószámokat a többi verseny előtt vagy után kell megrendezni a stadionokban, amikor senki nincs a pályán vagy az ugrószektorban – figyelmeztetett. – Mire várnak még? Arra, hogy meghaljon valaki?”

Ha törik a rúd

A férfi rúdugrók csaknem hatméteres magasságban röpködnek, a hölgyek öt méter fölött. Ha ugrás közben eltörik a rúd, a versenyzőnek már csak a szerencse segíthet, egy őrangyal - nehogy az ugródombon kívülre essen, vagy ami még tragikusabb, hogy felnyársalja az eltört szer. Megélte ezt a sportág legjobbja, a 35-szörös világcsúcstartó Szergej Bubka vagy a tízpróba egykori brit olimpiai bajnoka, Daley Thompson is. De nem mindenkinek volt olyan szerencséje, mint nekik. Főleg a fiatal, kevésbé tapasztalt ugrók esetében fatális lehet a baleset. 1995-ben a 15 éves amerikai Colin Larkin-Thompson belehalt sérüléseibe, s 1983 óta az ő tragédiája volt a tizedik haláleset. Tíz éve, amikor az Egyesült Államokban újabb tragédia történt, az ottani iskolákban kötelezővé tették rúdugrásban a fejvédő viseletét. Ezt a szokást a profi versenyekre is magával hozta Toby Stevenson; az athéni olimpia ezüstérmese az egyedüli a nemzetközi mezőnyben, aki fejvédőben ugrik. A német Annika Becker 2004-ben élt át egy szörnyű jelenetet: már a levegőben volt, amikor kettétört alatta a rúd. Fejre esett, megsérült a gerince... Szerencséjére nem súlyosan. Miután felépült, próbált visszatérni, de lelkileg nem bírta el a terhet. A kevésbé veszélyes távolugrásra tért át.

Petr Čech, a cseh labdarúgó válogatott és a Chelsea kapusa is fejvédőben védi szentélyét. Az angol szövetség kivételesen megengedte neki azt követően, hogy tavaly októberben Readingben koponyatörést szenvedett.

Atlétikában, főként a dobószámokban nem ritka a baleset

1986. május 5. – súlyos agysérülésébe belehalt Cliff Schneadar amerikai rúdugró, aki négy nappal előtte Walnutban edzés közben ráesett az ugródomb betonvázára.

1986. május 10. – a lengyel Worclawban rendezett versenyen a cseh Josef Štěpánek kalapácsa fejen talált egy 27 éves bírót, aki a helyszínen szörnyethalt.

1993. október 11. – egy 16 éves német atlétát Eppelheimben fejen talált társa szektoron kívülre repülő kalapácsa.

1994. július 23. – az oslói GP-versenyen a finn Laukkanen gerelye egy bírót sebesített meg, csak hajszálon múlott, hogy nem ütőeret talált.

1997. április 23. – egy 16 éves amerikai diszkoszvető belehalt sérülésébe. A kaliforniai Palos Verdében kollégája szere a fején találta el.

1997. április 30. – egy amerikai középiskolai versenyen Newhallban az egyik rúdugró szőnyegen kívülre esett, s belehalt fejsérülésébe.

2000. május 3. – a 18 éves cseh Zuzana Krejčovát Turnovban fejen találta és halálosan megsebesítette Vladimír Mašek hétkilós kalapácsa. A hosszútáv-futónő ignorálva a figyelmeztetést, a védőövezetben melegített.

2003. július 2. – Krétán a szél megváltoztatta a gerely pályáját, s az egy amatőr futó mellébe fúródott.

2005. május 21. – a hallei dobóviadalon négykilós kalapács talált el egy bírót. Azonnali újraélesztéssel sikerült őt megmenteni.

2005. június 22. – a kaliforniai Carsonban nyolckilós súlygolyó okozta egy 77 éves nyugdíjas halálát.

2007. január 22. – Roman Šebrlét Dél-Afrikában edzés közben találta el egy eltévedt gerely, a sebét 11 öltéssel kellett összevarrni.

2007. július 13. – a római Golden Gálán nekifutás közben megcsúszó finn Pitkämäki által rosszul elhajított gerely eltalálta a guggoló Salim Sdiri francia távolugrót.